2010.04.26.@ 14.04

Interjú a WAMP egyik megálmodójával, Matheidesz Rékával

Több ízben ajánlottuk már neked hétvégi programként a WAMP-ot, a Wasárnapi Művész Piacot, ami ebben a hónapban sem marad el. Ez az a hely, ahol olyan egyedi tárgyakat, ruhákat, ékszereket vásárolhatsz, amik biztosan csak neked lesznek, és külön élmény lehet, hogy még a tervezőjével is válthatsz néhány szót. A piac egyik alapítója, Matheidesz Réka idén megkapta az Ernst&Young Merész Újító díját. Vele beszélgettünk a WAMP-ról, és arról, hogy egy sikeres nő miként tudja a karrierjét összeegyeztetni a családalapítással.

Cosmopolitan.hu
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Honnan jött a WAMP ötlete?

2006-ban egy baráti beszélgetés során került szóba. Akkor még csak karácsonykor volt hasonló vásár, de azt még nem lehetett designkiállításnak nevezni. Hirtelen elhatároztuk, hogy csinálunk egy ilyet, és két hónap múlva már sor is került az elsőre, ami rögtön nagyon sikeres lett, ezért eldöntöttük, hogy havonta megrendezzük a vásárt. Ez külföldön már bevett műfaj, mi például a londoni piacokból merítettünk ihletet, hiszen ott nem egy, hanem legalább húsz vásárt rendeznek rendszeresen. Ezt kellett a magyar viszonyokhoz igazítani.

Szerinted minek köszönhető a sikere?

Valószínűleg annak, hogy hiányt pótoltunk vele. Persze ezért sokat kellett dolgoznunk, hiszen itthon a design-nal kapcsolatos események most kezdenek igazán hangsúlyt kapni. Rájöttek az emberek, hogy nem kell az egész ruhatárukat újjáépíteni, elég egyetlen különleges darab is, ami egy egész stílust meghatároz. Ugyanakkor érdemes olyat beszerezni, amihez egyrészt érzelmileg kötődsz, amitől egy kicsit más, kicsit különleges lehetsz.

Nem túl drága ez az átlag magyar vásárlónak?

Az egyedi egy kicsit mindig drágább, mert más értéket hordoz, vagy egyszerűen mert többe kerül előállítani egy kisszériás terméket. De a magyar árak még mindig jóval alacsonyabbak, mint a hasonló környezetben előállított külföldi termékek. Egy szemléletváltásra van szükség: fontos, hogy a vásárlók érezzék, hogy itt valóban értékesebb tárgyakkal, ruhákkal vagy kiegészítőkkel találkoznak, ugyanakkor nem kell elérhetetlen árakban gondolkozni. Éppen az a lényeg, hogy nem szükséges itt megvásárolni mindent. Elég, ha rátalálsz egy alapdarabra, aminek van egy kis története. A történet pedig lehet akár a tervezővel való közvetlen találkozás köré épített kis magánmítosz is.

Miért nem rendezitek meg sűrűbben? Hiszen rengetegen gyűlnek össze nálatok hónapról-hónapra…

Ebben éppen az a jó, hogy van egy eseményjellege. Lehet várni, tudunk rá különböző programokat szervezni. Büszkék vagyunk arra, hogy a külföldiek körében is népszerű a vásár, gyakran halljuk, hogy idelátogatásuk időpontját is a WAMP-hoz igazítják. Emellett a fontosabb útikönyvekben is szerepelünk.

A nálatok megjelenő tervezőket hogyan választjátok ki?

Egy szakmai zsűri dönt meghatározott minőségi kritériumok alapján. Alapvető célunk rangot adni az eseménynek, és a minőségileg elismert designképviselőit egybegyűjteni. Persze nagyon nehéz objektívnek lenni – hiszen mi magunk is a rajongói vagyunk a kiállítók nagy részének –, de ami elsősorban számít, az az ötletesség, a fiatalosság, az, hogy mennyire újszerű és milyen a kivitelezése az adott terméknek. Emellett fontos számunkra egy bizonyos társadalmi szerepvállalás, ezért ha csak tehetjük, részt veszünk ökokampányokban, pályázatokban. Például minden évben van egy WAMP kimondottan a Föld napja környékén, ahol a környezetvédelem a téma.

Említetted a külföldi turistákat, de ti mennyire terjeszkedtek határon túl?

Fontosnak tartjuk a tervezők külföldi képviseletét szakmai eseményeken, vásárokon, kiállításokon. A sikeres nemzetközi részvétel nekik is és nekünk is óriási elismerést jelent. Adatbázisunk már ötszáz tervezőt számlál. Akik jelentkeztek hozzánk, bekerültek egy adatbázisba, és ebből kerülnek ki azok, akik minden hónapban kiállítanak, és akikkel megbízásos projekteken dolgozunk, vagy éppen külföldre megyünk. A későbbiekben éppen ezt a vonalat szeretnénk erősíteni, illetve el szeretnénk jutni fontosabb regionális központokba is, hiszen már most is van egy kiterjedt közönségréteg, akik értünk utaznak a fővárosba minden hónapban.

Térjünk rá a díjra, amit kaptál. Te lettél az év Merész Újítója. Hogy nyerted ezt el?

Megkeresett az Ernst&Young, hogy engem jelölt valaki, és állítsak össze egy pályázati anyagot, amit egy zsűri értékelt. Végül a díjátadón tudtam meg, hogy Merész Újító kategóriában én nyertem. Meg voltam hatódva, és remegett a hangom, amikor megköszöntem. Úgy érzem, hogy ez a kreatív iparnak és a design-nak is szól egyben, hogy végre láthatóvá vált az általunk képviselt kulturális terület.

Nem elég, hogy most már díjjal elismert, sikeres üzletasszony vagy, de itt szuszog mellettünk a kislányod. Mindig magaddal viszed a megbeszélésekre, vagy ez egy ritka alkalom?

Próbálok otthon dolgozni, nem járok be az irodába túl sűrűn. Akkor intézem az ügyeim, amikor alszik, és bizonyos megbeszélésekre magammal tudom vinni. Persze előtte mindig megkérdezem, hogy nem gond-e. Nekem ez az egész energiát ad, nem vagyok elfáradva, sokkal jobban érzem magam így, mintha nem dolgoznék. Arról nem is beszélve, hogy ha saját céged van, az olyan, mintha lenne még egy gyereked: nehéz másra hagyni. Ráadásul nálunk az a mókás dolog történt, hogy egy év alatt mindhármunknak, a társaimnak is gyerekük született. Nem állhattunk fel mindannyian, hogy akkor mostantól GYES-en vagyunk.

Szoktad a kislányodat is vinni a WAMP-ra?

Igen, volt már kint velem. Érzem rajta is, hogy emiatt sokkal nyitottabb lett a társaság felé. Megtehetném, hogy teljesen különválasztom az anyaságot és a munkát, de akkor nem lennék önmagam. Nem mondom, hogy könnyű, természetesen sok áldozattal jár, de nekem megéri.

Jó látni valakit, akinek nem kellett a karrierje és a családja közt választani.

Ma mindenki azt mondja, hogy választani kell. Szerintem, ha megtalálod annak a módját, hogy együtt vidd a kettőt, munkavállalóként esetleg a munkáltató is besegít, akkor én mindenkit bíztatnék, hogy tegye, mert szerintem komoly frusztrációk lesznek abban, akinek az egyiket fel kell adnia. Azt fogja érezni, hogy neki ez egy áldozat, hogy mostantól például „csak” anya. Nem mondom, hogy mindent ugyanúgy lehet csinálni, mint azelőtt, de ha valakinek fontos a munkája és a gyermeke is, akkor biztosan talál megoldást.

Kapcsolódó cikkek:

Szervezés, trendek, szokások – interjú Samantha Goldberg esküvőszervezővel

„Nem hiszek a szerencsében, sokkal inkább a munkában” – Interjú Abodi Dóra divattervezővel

Rosszfiú – vagy mégsem? Interjú Hujber Ferivel

Címkék: egyik interjú matheidesz megálmodójával rékával wamp

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több fashion_beauty