2011.05.13.@ 10.05

Jennifer Lopez: „Mindent tudok a szerelemről. És el is mondom!”

Énekesnő, táncosnő, színésznő, producer, divattervező, feleség, anyuka, a Venus és a L’Oréal arca. A semmiből jött, és csakis magának köszönheti, ahová eljutott.

Cosmopolitan.hu
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Hogyan mutatnád be magad, ha megkérnének rá?
Azt mondanám, Jennifer vagyok a New York-i Bronxból, Puerto Ricó-i családból. Hál’ istennek, szeretetben nőttem fel, és ez segített abban, hogy mindig jól éreztem magam a bőrömben, mert ettől jött meg az önbizalmam, ez adott erőt.

Mikor rámoltál el utoljára a piperepolcodon?
Ma reggel! Erre nagyon kényes vagyok. Irtózom a kosztól meg a rendetlenségtől, nem bírom nézni a szétszórt holmikat. Rettenetesen idegesít például, ha a mosógépből koszos gallérral jön ki a blúzom.

Mit utálsz csinálni a ház körül?
Mosogatni. Ki nem állhatom! De ne kérdezd, miért.

Szerinted mi a legjobb tulajdonságod?
Odafigyelek az emberekre, és vigyázok, hogy ne bántsak meg senkit.

És mi a legtutibb külső adottságod?
A mosolyom.

Mi volt a legnehezebb a pályád elején?
Válogatásokra járni, mert olyan, mint a lóvásár. Ebből állt az életem. Sokszor visszahívtak második, harmadik mustrára, de mikor az embernek egy vasa sincs, nagyon nehéz kibírni idegileg, hogy húzogatják előtte a mézesmadzagot, majd a végén semmi.

Ilyenkor mit mondtál magadnak?
Jó hamar bevéstem az agyamba, hogy ami meg van írva, az van megírva, és ez mentett meg attól, hogy becsavarodjak. Nem érdemes azon görcsölni, hogy más kapta a szerepet.

Mi az, amihez egyáltalán nincs tehetséged?
Soroljam? Sose lettem volna jó kosaras. Kétbalkezes vagyok hozzá. És nem tudnék egy íróasztalnál ülni.

Álmodoztál róla, hogy majd jön a herceg fehér paripán?
Persze. Romantikus kislány voltam, hittem az igaz szerelemben meg abban, hogy létezik mindent elsöprő fellángolás első látásra is.

Milyen srácokhoz vonzódtál tinikorodban?
Nem a könnyű eseteket kerestem.

Felnőtt fejjel mit tanácsolsz a lányoknak?
Hogy nem érdemes ajtóstul rohanni a házba, mindennek eljön a maga ideje. Aki sürgeti az eseményeket, pórul jár.

Kitől örökölted a muzikalitást?
Anyutól. Már 3-4 évesen musicaleket néztem.

Nyolc-kilenc évesen mi járt a fejedben?
A kutyám, a tánc és az édességek.

Kitől kaptad az első gyémántot?
Ha jól emlékszem, magamtól. A kisujjamra vettem egy gyűrűt. A mi családunk olyan szegény volt, mint a templom egere, és mikor már elkezdtem keresni, úgy éreztem, hogy ennyit megengedhetek magamnak.

Fontos volt számodra, hogy megtaláld a lelki társad?
Nem azért születtünk, hogy ráleljünk a lelki társunkra, hanem azért, hogy megtanuljunk szeretetben élni, mert ez az egyetlen dolog, ami számít az életben.

Mivel tudott meghódítani egy fiú annak idején?
Azzal, hogy önbizalma volt, nem totojázott, és képes volt megnevettetni.

És Marc mivel vett le a lábadról?
Az őszinteségével és a szenvedélyességével. Azokat az embereket bírom, akik kiállnak valamiért; végképp nincs türelmem a nyafogáshoz, hogy egyesek miért nem tartanak ki mindazok mellett, amikben egyébként hisznek. És sok múlik azon is, hogy képesek vagytok-e együtt nevetni. Mi tudunk.

A cikk folytatását megtalálod a júniusi Cosmóban!

 

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több friss