2008.11.10.@ 12.11

Elesettek védelmezője – Interjú Vujity Tvrtkoval

Egy ország ismeri úgy, mint a modern Robin Hoodot, aki nem csak a szegényeken és árvákon, hanem minden elesetten segít, akinek szüksége van rá. Ő Vujity Tvrtko, újságíró, riporter, író. Bár nem szereti, ha róla beszélnek, jobban örül, ha az általa bemutatott hétköznapi hősök kerülnek címlapra, azért szívesen válaszolt minden kérdésünkre.

Cosmopolitan.hu
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

A napokban jelent meg legújabb kötete, az Angyali történetek… és ami azóta történt címmel. Ennek a sajtótájékoztatójára voltunk hivatalosak, ahol pár rövid mondattal bemutatta a könyvét, majd készségesen állt rendelkezésünkre egy interjú erejéig.

Mi is vagy te tulajdonképpen? Újságíró, riporter, író?

Újságíró vagyok, de ez egy picit túlnőtte magát. Azt is megmondom, hogy melyik pillanatban, ugyanis napra pontosan be tudom határolni: 2000. augusztus 11-én 21.32 perckor nőtte túl magát. Akkor jött velem haza a világ utolsó hadifoglya. Abban a percben éreztem először, hogy most már nem arról van szó, hogy itt van Tvrtko, akinek a kezéből világszenzációk, exkluzív anyagok kerülnek ki. Hanem arról, hogy hatszázezer honfitársunk eltűnt vagy meghalt a második világháborúban, és kétezer özvegy vagy árva jelentkezett a film után levélben, hogy az ő apját vagy nagyapját is próbáljam meg előkeríteni. Kaptam egy könnycsorgató levelet egy szentendrei nénitől, hogy az ő 113 éves nagypapáját is keressem meg, mert náluk mindenki idős korban halt meg, hátha ő is még él. Ekkor elszorult a szívem. Abban a pillanatban megéreztem, hogy az a szó számomra tiltólistás, hogy küldetéstudat. Teltházas bemutatókat tartok, és reménykedem benne, hogy ez nem nekem szól, hanem az én főhőseimnek. Bízom benne, hogy másra is kíváncsiak az emberek, nem csak a mai trendi sztárokra.

Miért fontos számodra, hogy ezekből a történeteidből könyvet is írj?

A film és a televízió teljesen más műfaj, mint a könyv. A filmben nem mondhatom el, hogy például sírógörcsöt kaptam, mert kit érdekel. Ez egy objektív dokumentumműfaj, a könyv pedig egy sajátos napló, ami arról is szól, hogy hogyan éltem meg a saját forgatásom történeteit. Másrészt a könyv azt is elmondja, hogy milyen volt a világ, amikor az én kisgyermekeim, Benjamin és Barnabás megszülettek. És remélem, hogy majd valamikor húsz év múlva el is olvassák.

Ahhoz, hogy ilyen történeteket megtalálj, bizonyos érzékenységre van szükség. Ilyen embernek tartod magadat?

Ha az érzékenység alatt azt érted, hogy meg tudnak érinteni bizonyos dolgok, akkor azt mondom, hogy néha valóban túl érzékeny vagyok. Viszont bizonyos dolgokban teljesen érzéketlen. Ne gondoljon senki semmi rosszra, de engem biztos egy nap alatt kirúgnának az építész magazintól, mert nincs az az építészeti csoda, ami engem egy percnél tovább lekötne.

Hogy tudod elválasztani a munkát az érzelmektől?

A könyvben nem választom el. A filmben… hát, az egy profizmus. Ez most nagyképűen hangzik, de az.

Úttörőnek tartod magad ebben a fajta segítségnyújtásban?

Nem hiszem, hogy én ebben úttörő lennék. Ugyanakkor kishitű sem vagyok. Az viszont pozitív visszajelzés, hogy amikor meghirdetett előadásom van, akkor zsúfolásig megtelik a helyszín. Majd ha ketten ülünk ott a biztonsági emberrel vagy Rozi nénivel, akkor mondhatom, hogy gáz van. De egyelőre teltház van. Misszionáriusnak nem tartom magam, de úgy érzem, hogy egyelőre erre is kíváncsiak az emberek, és nem csak arra, amit az egyébként sok százezer példányos bulvárlapokban olvasnak.

Hol tanultad az újságírást?

Sok helyre jártam, de a legtöbbet a University of Miami, School of Communication Kommunikáció szakának köszönhetem. Ott dolgoznom is kellett például a televíziós híradójában vagy az egyetemi lapnál.

Miben különbözik az amerikai hozzáállás a magyartól?

Én például bizonyos történetekbe belenyúlok, és a saját értékítéletem szerint befolyásolom azt. Például mikor Samira, akit Szomáliából hoztam haza az itteni rokonaihoz, megérkezett Budapestre, és megkérdezték, hogy hol fog lakni, akkor azt meg kellett oldani. Így hazajött hozzám. Később elintéztem az iskoláit, elvittem orvoshoz, megszereztük az állampolgársághoz szükséges papírokat, szóval belenyúltam az életébe. De ezek már nem képernyőre kívánkoznak, és nincsenek benne az újságokban sem.

Milyen eszközökhöz folyamodsz, hogy be tudj mutatni ilyen helyzeteket, sorsokat?

Minden egyes újságíró iskolában az első mondatnak az kellene, hogy legyen, hogy bármit csinálhatsz, de soha ne hazudjál! Ehhez képest én az elmúlt tíz évet módszeresen végighazudtam. Aki olvasta a könyvet, látta a filmet, az tudja, hogy hogyan. Ám ezeket a hazugságokat én kötelező jelleggel be is vallom utána. Nem mehetek oda egy lepratelepre azzal, hogy „jó napot, szeretnénk megmutatni a kis kameránkkal, hogy maguk hétezer leprást szögesdrótok mögött őriznek itt Etiópiában”. Oda például orvosi egyetemistaként mentem. A könyvekben ezeket bevallom, mert nem hagyhatom hazugságban a nézőt.

Az is az újságíró iskolák első mondata, hogy a téma az utcán hever…

Hallottam már nagyon jó sztorit a sombereki kocsmában is, és nyertem már történetet abból, hogy az újságíró hanyagul írta meg a cikket, én pedig azt tovább vittem.

Kapsz visszajelzéseket? Hálásak neked az emberek?

A visszajelzés a könyv. Ezért sok pénzt adnak. Elképesztő nagy összeget, nem kenyérért, nem tejfölért, nem parizerért, hanem az én könyvemért. Azért ez nagy dolog. A közönségtalálkozókon pedig hozzám fordulnak az emberek segítségért. Ez azért probléma, mert amikor csalódtunk az államigazgatásban, a rendőrségben és a Vöröskeresztben, még mindig ott van a Tvrtko. Elképesztően sok megkeresést kapok. Ha mindent elvállalnék, akkor évekig nem csinálnék például új filmet. Így bizonyos felkéréseket udvariasan vissza kell utasítanom.

A könyv a szereplőid utóéletéről szól. Mindenkivel tartod a kapcsolatot?

Akiket én hősökként kezelek, azok számomra is példaképek, ezért van, akivel napi kapcsolatban állok, és jó barátok lettünk. De olyanok is vannak, akikkel nem olyan szoros a kapcsolat, de általában azért tudunk egymásról.

Mik a terveid, van még álmod?

A hadifogoly hazahozatalával az én újságírói álmaim teljesültek. Az volt a csúcs, azt nem lehet űberelni. Máskülönben mindig a következőre készülök, ma például Oroszlányban közönségtalálkozóm lesz. Vagy például most jelenik meg egy cikkem novemberben, amit valószínűleg a világ több országában, a világ egyik legnagyobb lapjának, a Reader’s Digestnek a címlapján közölnek. Ez a cikk arról szól, hogyan jöttünk haza Samirával Szomáliából.

Sok időt töltesz külföldön, távol a családodtól?

Nem töltök sok időt távol tőlük, de most megleplek: a feleségem és a kisebbik gyermekem jelenleg Brightonban, Angliában élnek. Gyöngyi ott egyetemista, oktató, és a kisfiam az ottani iskolába jár. Másik fiammal, aki itthon van velem, kéthetente járunk ki hozzájuk.

Esetleg ti is kiköltöztök majd?

Nem, ők jönnek haza. Nekem ez a hazám. Kicsi, savanyú és nem olyan szép, de az enyém.

Szöveg: Kis Adri

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Szex-Szerelem

6 lány őszinte vallomása a nászéjszakáról

6 lány őszinte vallomása a nászéjszakáról

Pezsgőbontás és rózsaszirmok? Néhány bevállalós olvasó őszintén elárulta, milyen érzés volt átesni életük legemlékezetesebb éjszakáján!

„Miért csalom meg folyton a feleségem?”

Ugye te is gondolkoztál már azon, hogy miért lép félre valaki, amikor látszólag boldog házasságban él? Egy fiatal pasi úgy döntött, őszintén kitálal mindent a brit Cosmopolitannek!

6 sztár vallomása a repülős szexről

Hallottál már a Mile High Clubról? Na, ne valami menő szórakozóhelyre gondolj, Amerikában ezt a kifejezést használják azokra a bevállalós párokra, akik hancúroztak már repülőn. Szerinted kik lehetnek a tagjai?

Karácsonyi szexjátékszer? Igen, már ilyen is van!

A jókislányoknak ma reggelre fincsi édességet és cuki meglepiket hozott a Mikulás, a rossz kislányoknak pedig virgácsot, na és lehet, hogy ilyen karácsonyi cukros dildót!

Ezt tedd, ha a szüleid nem bírják a pasidat

Minden úgy alakul köztetek, mint a tündérmesében, de a családod ellen-akciója beárnyékolja a szerelmeteket? Eláruljuk, mit tehetsz, ha a szüleid nem bírják a nagy Ő-t!

Ez lehet 2018 legszexibb naptára!  

Mit szólnál, ha jövő évben minden hónapban egy szívdöglesztő, vörös hajú pasi kacsintana rád a falinaptáradról?

6 dolog, amit egy orál szex kurzuson tanítanak

Mindig is érdekelt, de nem merted megkérdezni? A brit Cosmo egyik bevállalós újságírója kiderítette, mik azok a trükkök, amiket egy orál szex tanfolyamon lehet elsajátítani!

Ez történik a testeddel, ha keveset szexelsz

Régóta nem ágytornáztál senkivel, és már nem is emlékszel, mikor jutottál utoljára a csúcsra? Olvasd el, mi történik akkor, ha nem hancúrozol eleget!

Megtalálta a lánya „szexjátékát”, ez történt

El tudsz képzelni annál kínosabb szitut, mint mikor az egyik szülőd megtalálja a hálószobai játékszeredet? Egy lány nemrég átélte, bár lehet apukájának sokkal cikibb volt, miután megtudta, mi az!

7 jel, hogy kapcsolatfüggő vagy

Gyakran zúgsz bele menthetetlenül olyan pasikba, akikkel nem garantált a happy end? Egy brit párkapcsolati szakértő, Helen Mia Harris elárulta, hogyan veheted észre, hogy szerelemfüggőségben szenvedsz!

Ilyen érzés tantra szexelni

Régóta foglalkoztat, hogy jó lenne kipróbálni a tantra szexet? Eláruljuk, hogy mire számíthatsz közben!

5 szexsztori, ami után elmegy a kedved az egyéjszakás kalandoktól

Elsőre lehet, hogy izgalmasan hangzik ágyba bújni egy ismeretlennel, azonban ha elolvasod ezeket az élménybeszámolókat, gyorsan változni fog a véleményed!

Ezt jelenti, ha álmodban szexelsz

Neked volt már olyan álmod, amiben egy idegennel bújtál ágyba? Vagy épp az egyik kollégáddal hancúroztál? Most eláruljuk, mit jelentenek ezek a fura, erotikus képek.