2011.05.31.@ 11.05

„Nem ácsingózom, hogy minél több kirakatban ott lehessek” – interjú Nagy Sanyival

Nagy Sándort éppen a Csillag születik műsorvezetőjeként ismerheted, ám a fiatalember nem ma kezdte a szakmáját. Az első magyar zenetévé oszlopos tagja volt, majd bejárta a ranglétra összes fokát, sőt időnként megpróbált kiugrani ebből az őrült médiavilágból. A szíve valahogy mégis mindig visszahúzza. Erről, a most futó műsorairól, és úgy általában magáról mesélt nekünk.

Cosmopolitan.hu
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Sanyi azon kevesek közé tartozik, akiknek nem forog közkézen a mobilszáma, és nem könnyű vele időpontot egyeztetni egy interjúhoz. Ám már a telefonos megbeszélés során kiderült: ezek nem sztárallűrök, csupán óvja a magánéletét, és nem dob el mindent, csak hogy szerepelhessen. Egy kedves, határozott férfival üldögéltem a kávézó teraszán, aki őszintén válaszolt kérdéseimre.

Hogy telik egy heted, mióta a Csillag születik műsorvezetője vagy?

Nyugodtan. Szombaton van az élő adás, előtte pénteken a produkciókat próbálják a versenyzők, mi pedig akkor ülünk össze Nórival és a szerkesztőkkel, de persze ha szükséges, akkor ezt még előtte is megtesszük. Szombaton pedig az egész nap próbával telik. Nekem inkább az ezzel együtt járó lámpaláz és stressz az, amit nehezebb volt feldolgozni, semmint az időbeosztás.

Több mint egy évtizedes televíziós múlttal a hátad mögött még mindig izgulsz?

Most már egyre kevésbé, de az elején nagyon is volt lámpalázam. Most estem át a tűzkeresztségen, mert bár vezettem élő műsort, de az nem ez a műfaj volt. Egyszer egy rövid időre beültettek az RTL Klub Reggelijébe, de hamar kiderült, hogy azok a korai órák nem az én legaktívabb óráim. Akkoriban még volt Delelő, mire az elkezdődött, én éppen fel is ébredtem, és olyankor már mondhatni sziporkáztam. Később bekerültem a magyar MTV-hez (zenecsatorna – a szerk.), ahol egy késő esti műsort vezettem élőben. Azt nagyon szerettem, de az egy pici műsor volt egy kicsi stúdióban.

Álmodtál róla, hogy majd ekkora show-ban veszel részt?

Még magamnak se igazán vallottam be, hogy egyszer jó lenne valami ilyesmiben szerepelni. Ráadásul eddig olyan erős volt bennem a félelem ezzel kapcsolatban, hogy sosem rugóztam rajta, nem menedzseltem magam. Én nyugodtan eléltem volna enélkül is. Aztán az volt az első meglepetés, hogy elhívtak a válogatásra, a második pedig az, amikor közölték, hogy én vagyok a befutó.

Szívedre veszed, ha valaki kiesik?

Az elején, mikor a százhúszból potyogtak ki, az nagy terhet jelentett. Ott rossz volt látni, hogy miként omlanak össze álmok, oszlanak szerte illúziók.

Mármint azoknál, akiket tehetségesnek találtál…

Nem feltétlenül, hiszen ki határozza meg, hogy ki a tehetséges? Előfordul, hogy az előadó évtizedekig sikeres volt egy cirkuszban, csak az már egy letűnt világ, most meg a kutyának sem kell az illető, mert annyira elhaladt felette a kor. És akkor ez kinek a hibája? Attól hogy kardnyelő, és ma kiröhögi mindenki, attól még szerintem igenis tehetséges.

Igyekszel a versenyzőkkel foglalkozni, mellettük lenni?

Ők nagyon el vannak foglalva, amíg a verseny tart. Én akkor próbálom vigasztalni őket, amikor kiesnek, és utána én is agyalok, hogy melyik ismerősömet tudnám a segítségére küldeni az illetőnek, vagy milyen fellépéssel egyengethetném az útját. Nem vagyok egy impresszárió, nem leszek senkinek a menedzsere, csak ha éppen van rá lehetőségem, akkor szívesen segítek. De nem mindig tudok én sem.

Június 4-én véget ér a show, elérkezik a végső döntő. Hogy érzed: megérte elvállalni?

Mindenképpen. Egyáltalán nem bántam meg, sőt örülök neki. Elsősorban azért, mert megismertem ezeket az aranyos, kedves embereket, akik ott vannak a mezőnyben. A második ok, hogy sikerült legyőznöm az ezzel kapcsolatos félelmemet. Valamint ne feledkezzünk meg arról, hogy nagyon izgalmas egy ilyen nagy show-ban dolgozni. Ilyen típusú munkafolyamatot még nem csináltam korábban, de most, hogy beleártottam magam, nagyon tetszik.

Milyenek a visszajelzések a szerepléseddel kapcsolatban? Egyáltalán érdekel mások véleménye?

Egyrészről az érdekel, hogy a megbízóim elégedettek legyenek, valamint a családom és a szűkebb köreimben a kritikusok. Mert bizony ők megfogalmazzák, és a szemembe mondják, ha bénázom. Nagyon jól látnak mindent, én is tisztában vagyok a hibáimmal, így általában egy követ fújunk (mosolyog).

Mennyire számítanak az internetes kommentek?

Egyszer még az elején olvasgattam ilyeneket, akkor el is ment az egésztől a kedvem. Ott mindig vannak rosszindulatú hozzászólások. De most már úgy vagyok vele, hogy semmi baj, nem lehetek mindenkinek szimpatikus. Nem sértődöm meg rajta, de nem olvasom őket… Igazából nem érdekel.

Régen sem, amikor még nem volt ekkora szakmai múlt mögötted?

Dehogynem, és meg is zavarodtam tőlük elég rendesen. Megviselhet, amikor az ismeretlenség homályából, álnév alatt valaki ír egy olyan tömör bekezdést rólad, amiből szinte magadra ismersz, minden szava igaz, és kíméletlen őszinteséggel fogalmaz. Amikor ilyesmit olvasol magadról, és még retorikában is jó, na, akkor lefelé görbül a szád. Tudod, akkor napokig gondolkozol rajta, hogy a fenébe, tényleg modoros vagyok, hülye vagyok, rosszak a poénjaim.

De azért úgy látom, bírod, ha a szemedbe mondják a hibáidat…

Nem kedvelem a mézes-mázos embereket, szeretem, ha valaki konkrétumokban beszél, tehát ha így nézzük, akkor ez még mindig jobb.

Hogy állsz az énekléssel, zenéléssel?

14 évesen mutált a hangom, és azóta nem nagyon tudok énekelni. Legalábbis attól a közönséget megkímélném. Ettől még időnként dalra fakadok, de csak szűk baráti körben, őket nem zavarja. Nagyon szeretek tilinkón játszani, és úgy általában népi hangszereken. Ugyanakkor volt szaxofonom is. Autodidakta módon, amíg tudok, eljutok, de az azért túlzás lenne, hogy tudok is játszani egy csomó hangszeren.

Hogy viseled a felfokozott figyelmet, ami most körül vesz?

Szerencsére nem nagyon rohantak meg az újságírók, és igencsak megválogatjuk, hogy hova megyek el beszélgetni, nyilatkozni. Én speciel nem az az ember vagyok, aki ácsingózik, hogy minél több kirakatban ott lehessen. Vannak kötelező megjelenések, de ma Szily Nórával is beszélgettem, amit nagyon vártam. Ő már akkor állócsillag volt, amikor én gyakornokként elkezdtem dolgozni a Magyar Televíziónál, és ezért örültem, hogy most testközelből láthatom, hogyan dolgozik. Nagy formátumú szakember, nagy példakép, aki őszintén tud figyelni az emberekre.

Azért válogatod meg ennyire, hogy hol szerepelsz, mert voltak rossz tapasztalataid a bulvármédiával?

Nem, de nem is akarom, hogy legyenek. Ha vallasz az életedről, a szokásaidról, a magánéletedről, akkor előbb-utóbb úgyis valamire rámarnak. Nekem ne foglalkozzanak a magánéletemmel, ezt a barátnőmmel is megbeszéltem. Addig vagyunk együtt, amíg békén hagynak minket. Hiszen millió példa van rá, hogy miként lehet elrontani egy kapcsolatot azzal, ha valaki nem bír a hiúságával. Én hiszek abban, hogy lehet emberekkel értelmesen beszélgetni, kerülve a pillekönnyű témákat.

A show után milyen terveid vannak?

Én mindig csak az éppen aktuálissal foglalkozom. Régen álmodoztam, fantáziálgattam, persze valamennyire még most is, de már nem olyan távoli dolgokról. Nyilván tervezek, hiszen férfi vagyok. Egy lépéssel igyekszem mindig előrébb járni: mit kell még megcsinálnom, mégis merrefelé kell majd araszolgatnom. De ma már úgy gondolom, sőt, hiszem, hogy a kis lépések visznek előre a céljaim felé, nem kell nagyokat ugrani. Én legalábbis nem vagyok alkalmas a nagy kiugrásokra, és nem is tartok még talán azon a szinten. Azonban a kérdésedre válaszolva: a Viasat 3-on folytatódik az Álomépítők című műsor, ahol lakásokat, házakat varázsolunk újjá; az egész nyaram azzal fog telni.

Abban a műsorban igen nehéz sorsokat láthattunk. Miközben készítettétek, elgondolkodtál a saját életeden?

Igen, és leginkább azon, hogy mindazt, amim van, egy csettintésre elveszíthetem. Erről szól ez a világ: az egyik pillanatban még jól érzed magad, de ha nem figyelsz oda, nem koncentrálsz, akkor elveszíthetsz mindent. Ráadásul önhibádon kívül, hiszen ma csak az a jó, a keresett, aki fiatal, szép, karcsú, nagymellű, vagy férfiaknál jó képű, így nagyon hamar a perifériára kerülhetsz, ahonnan csoda, ha fel tudsz állni.

Szegeden születtél, éltél 18 éves korodig. Mostanra teljesen Budapestre költöztél? Mi köt a szülővárosodhoz?

Most már Budapest az otthonom. Anyukám 5 éve meghalt, egyik nővérem kiköltözött Svájcba, a másik Szegeden maradt, neki is családja van. Én úgy nőttem fel, hogy apai ágon egy óriási család vett körül. Nem csak a nevünkben voltunk „nagyok”, hanem létszámban is. Aztán felnőttünk, és mindenki szétszéledt. A nagy vacsorák, ebédek, összejövetelek hiányoznak. De nem lehetett ezeket már összehozni. Szerintem rengeteg magyar család jár így, hiszen a jobb lehetőségek reményében elköltöznek, akár külföldre is. Manapság csoda, ha együtt marad egy nagy család.

Te vágysz rá?

35 éves vagyok, egy kicsit időnként már érzem, hogy sürget az idő, de még nem vagyok megőrülve tőle. Ahhoz nagyobb biztonság kell. A körülmények még nem adottak hozzá. Nem szeretnék a belvárosban babát tologatni a koszos utcákon. Én sem nyomtatom a pénzt, ezért egyelőre nem tudom, hova tudnék költözni. Persze tisztában vagyok vele, hogy vannak olyanok, akik még egy mosogatóban is megfürdetik a gyereket, de az nem én vagyok.

Ezek szerint főleg az anyagiak hiányoznak.

Tudod, általában azt hiszik az emberek, hogy aki feltűnik a képernyőn, az hülyére keresi magát. Persze vannak, akik így járnak, de én sose tartoztam ezek közé.

Hogy ne csak egy lábon állj, gondolkoztál vállalkozásban?

Voltam vállalkozó, éjszakai bárom volt, egy évvel ezelőtt hagytam abba. Sosem voltam vendéglátós, de mindig szerettem volna az lenni. Ez egy barátommal közös vágyálmunk volt: egy picike kis helyet hoztunk létre a belvárosban, senki nem is ismerte. Pinceklub volt, sötét, füstös, dohos. Amikor a francia tulajtól megtudtam, hogy eladja, akkor úgy éreztem: ez itt az én pillanatom! Összehoztuk ketten nagy nehezen, hitelből, kölcsönből. Ott két évig mindenes voltam, nem csak hogy beálltam a pultba, hanem takarítottam a WC-t, vagy akár eszkábáltam. De nagyon élveztem. Két év után abba kellett hagynom, mert az egészségem rovására ment volna az éjszakai élet. Keresni persze nem kerestem vele semmit, de nagyon büszke voltam rá, hogy vitték a hírét a nagyvilágba. Kipipáltam, ez is megvolt.

A hangodat is hallhatjuk időnként a tévében. Azzal nem akarsz komolyan foglalkozni?

Próbálkozom, de abban is fejlődnöm kell. Otthon hangosan olvasok, tudom a hibáimat, amiket egy régi beszédtechnika tanárom elmondott, és azokat igyekszem javítani. Ahova hívnak, oda megyek, a szinkronizálást is szívesen csinálnám, de rengeteg a szinkronszínész, csak kihalásos és szimpátia alapon lehet bekerülni. Ezek amúgy gyakorlatnak is jók, hiszen élesben lehet igazán tanulni. De nem vagyok egy élvonalbeli szinkronszínész, sajnos ahhoz kevés vagyok.

Mindig ilyen szerényen és alázattal fordultál a munkáid felé?

Azt hiszem igen. Akkor nem, ha szakmailag nem értek egyet, és ennek hangot is adok. Ilyenkor vérre menő vitákat tudok folytatni, mert nem vagyok egy nagy szakmai mogul, de azért tizenvalahány évet lehúztam már a médiában, valamit csak értek hozzá.

Mit gondolsz, ha öt év múlva beszélgetünk, még mindig a médiában fogsz dolgozni?

Már kétszer megpróbáltam elhagyni ezt a területet, de valaki ilyenkor mindig utánam nyúl. Olyankor rájövök, hogy én mégis csak jobban szeretem ezt, mint mondjuk egy non-stopban parizert szeletelni vagy elmenni egy autómosóba. Azzal sincs baj, csak nem az én terepem. A Z+-nál (az első magyar zenecsatorna – a szerk.) kínálták a szerződést a következő három évre, de én úgy éreztem, hogy nem akarom, így gyorsan távoztam. Fogalmam nem volt, hogy mit fogok csinálni, csak azt tudtam, hogy abból elég volt. Eltelt két hónap, felhívtak az MTV-ből, hogy indul egy műsör, és rám gondoltak. Szerencsém volt.

Szerencsés alkat vagy?

Azt gondolom igen. Szipál Márton fotóművésztől kérdeztem: tudom, banális kérdés, de mégis mi lehet a hosszú élet titka? Mire azt válaszolta, hogy lehet hivatkozni Istenre, egészséges életmódra, de igazából nem tudja… Vagy talán egy valami mégis kell hozzá: szerencse. Azt gondolom, teljesen igaza van.

Könnyű természetű embernek tartod magad?

Azt nem mondanám, sőt a magánéletben kifejezetten nem. Ott diktatórikus vagyok, önző, hatalomittas és irányító. Én hiszek a klasszikus férfi-nő kapcsolatban, vagyis hogy a férfin van a nadrág, és nem a nőn. Így tud csak működni.

Fotó : RTL Klub

Kapcsolódó cikkek:

„Megelégeltem a fenegyerek-imidzset” – interjú Árpa Attilával

A hét szexi pasija: Sam Claflin

 

Címkék: „nem ácsingózom hogy interjú kirakatban lehessek” minél nagy sanyival több

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Szex-Szerelem

6 szextipp, ha csendben kell csinálnotok

6 szextipp, ha csendben kell csinálnotok

Közeleg a karácsony és végiglátogatjátok a pasiddal a rokonokat? Nem kell, hogy az ünnepi időszak a szexmentes napokról szóljon, létezik néhány trükk, amivel senki nem fogja meghallani, ha titokban egymásnak estek...

6 lány őszinte vallomása a nászéjszakáról

Pezsgőbontás és rózsaszirmok? Néhány bevállalós olvasó őszintén elárulta, milyen érzés volt átesni életük legemlékezetesebb éjszakáján!

„Miért csalom meg folyton a feleségem?”

Ugye te is gondolkoztál már azon, hogy miért lép félre valaki, amikor látszólag boldog házasságban él? Egy fiatal pasi úgy döntött, őszintén kitálal mindent a brit Cosmopolitannek!

6 sztár vallomása a repülős szexről

Hallottál már a Mile High Clubról? Na, ne valami menő szórakozóhelyre gondolj, Amerikában ezt a kifejezést használják azokra a bevállalós párokra, akik hancúroztak már repülőn. Szerinted kik lehetnek a tagjai?

Karácsonyi szexjátékszer? Igen, már ilyen is van!

A jókislányoknak ma reggelre fincsi édességet és cuki meglepiket hozott a Mikulás, a rossz kislányoknak pedig virgácsot, na és lehet, hogy ilyen karácsonyi cukros dildót!

Ezt tedd, ha a szüleid nem bírják a pasidat

Minden úgy alakul köztetek, mint a tündérmesében, de a családod ellen-akciója beárnyékolja a szerelmeteket? Eláruljuk, mit tehetsz, ha a szüleid nem bírják a nagy Ő-t!

Ez lehet 2018 legszexibb naptára!  

Mit szólnál, ha jövő évben minden hónapban egy szívdöglesztő, vörös hajú pasi kacsintana rád a falinaptáradról?

6 dolog, amit egy orál szex kurzuson tanítanak

Mindig is érdekelt, de nem merted megkérdezni? A brit Cosmo egyik bevállalós újságírója kiderítette, mik azok a trükkök, amiket egy orál szex tanfolyamon lehet elsajátítani!

Ez történik a testeddel, ha keveset szexelsz

Régóta nem ágytornáztál senkivel, és már nem is emlékszel, mikor jutottál utoljára a csúcsra? Olvasd el, mi történik akkor, ha nem hancúrozol eleget!

Megtalálta a lánya „szexjátékát”, ez történt

El tudsz képzelni annál kínosabb szitut, mint mikor az egyik szülőd megtalálja a hálószobai játékszeredet? Egy lány nemrég átélte, bár lehet apukájának sokkal cikibb volt, miután megtudta, mi az!

7 jel, hogy kapcsolatfüggő vagy

Gyakran zúgsz bele menthetetlenül olyan pasikba, akikkel nem garantált a happy end? Egy brit párkapcsolati szakértő, Helen Mia Harris elárulta, hogyan veheted észre, hogy szerelemfüggőségben szenvedsz!

Ilyen érzés tantra szexelni

Régóta foglalkoztat, hogy jó lenne kipróbálni a tantra szexet? Eláruljuk, hogy mire számíthatsz közben!

5 szexsztori, ami után elmegy a kedved az egyéjszakás kalandoktól

Elsőre lehet, hogy izgalmasan hangzik ágyba bújni egy ismeretlennel, azonban ha elolvasod ezeket az élménybeszámolókat, gyorsan változni fog a véleményed!