2010.02.16.@ 15.02

Köntörfalak

Zoli és Eszter randiznak. Látszólag két idegen találkozik. Nem sokkal később megismerjük a lány bátyját is. Ártatlannak induló történet. Másfél óra múlva viszont kiderül; a három ember élete egy közös drámai ponton végérvényesen összefonódott.

Cosmopolitan.hu
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Dyga Zsombor jól döntött, amikor belevágott ennek a filmnek az elkészítésébe. Valóban, a világ ebbe az irányba tart. Az emberek mindinkább elfordulnak a közélet dolgaitól, és a család, az emberi kapcsolatok kerülnek előtérbe. De az is lehet, hogy a low budget szemlélet készteti a filmkészítőket az egyszerűség, a letisztultság felé, ami jelen esetben a kamara történeteket jelenti. (Megfigyelhető ez a tendencia a reklámfilm tartalmakban is.)

Egy helyszín, három színész. És egy lassan kirajzolódó múltbéli történet. Kell-e ennél egyszerűbb? Legtöbbször nem. Hiszen az emberi arcon megszülető érzelmeknél nincs hatásosabb, pláne, ha ezt hiteles arcok teszik. Van-e szebb és látványosabb díszlet elem, mint egy alaposan felépített karakter tele érzelmekkel, indulatokkal?  Van-e izgalmasabb, mint egy emberi történet váratlan fordulatokkal, felsejlő drámákkal? Ugye nincs. Dyga Zsomborról már az eddigi munkái – Teso, Kész cirkusz – során is kiderült, érdeklik a bonyolult emberi viszonyok, a kacifántos sorsok. Ezúttal választott három erős karaktert, akik élettel töltötték meg az egyébként gördülékeny dialógusokat; Elek Feri piknikus, látszólag joviális alkata, Tompos Kátya kicsit fiús mégis bájos fiatal nő alakja, és Rába Roland gaz csábító „John Malkovic” figurája. Az ő hármasuk különleges ízű turmixa ez film (ahogy a történet során készül is egy ilyen). A film helyszíne elsőre kicsit váratlan, de mialatt a szereplők lefutják bemelegítő köreiket, mi is megbarátkozunk vele, majd mindezen túllépve kezdetét veszi a nagy játszma.
 
Ha érezhető bármi megbicsaklás a színészek játékában, annak oka a kamera előtti rutintalanság lehet. Nem könnyű bizonyos érzelmi állapotokhoz akár órák vagy napok múlva visszanyúlni, ahogy az egy film felvételi körülményeinél történik. De még ez is rejt izgalmakat, nem mindig tudni, vajon hol tart főhősünk az őt ért érzelmi események feldolgozásában. Vajon mi motiválja az adott pillanatban? Vajon mi lesz a következő mondat? Megöl, vagy megölel? Talán a film befejező jelenete sikerült kicsit sután, az összegzés, a Köntörfalak végső lebontása, ahol végre összeérnek a szálak. De a dráma így is felsejlik.
 
Igazi rendezői bátorság, hogy a főhős figurája nem a filmidő keretein belül éli meg az őt ért tragédiákat, hanem valószínűleg már rég feldolgozta. És mintha azt is pontosan tudta volna, mi vár rá ezen az estén. A látszólag kiszámítható karakter egyszerre kiszámíthatatlanná válik, mi nézők is elbizonytalanodunk. Ettől igazán izgalmas a Köntörfalak.
 
A film elnyerte az idei Magyar Filmszemle közönségdíját, Dyga Zsombor a legjobb rendezőnek járó díjat, Elek Ferenc a legjobb férfialakítás díját, Czakó Judit pedig a film vágásáért részesült elismerésben. Gratulálunk!

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több weekend