2012.02.16.@ 16.02

“Egy éjszaka tortákkal álmodtam” – Rényi Anna hobbicukrász

Anna csodás tortáira a Facebookon találtunk rá és a képeket nézegetve úgy elkezdett csorogni a nyálunk, hogy felkerestük a lányt, hogy süssön nekünk valami finomságot… És közben persze beszélgettünk is egy kicsit!

Boldozsár
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

“Egy éjszaka tortákkal álmodtam” – Rényi Anna hobbicukrász

Cosmo: Úgy tudom, hogy egy könyvkiadónál dolgozol és mellette, hobbiból készíted ezeket a mókás tortákat. Honnan jött ez a szenvedély?

Anna: Igen, főállásban egy könyvkiadónál külföldi jogokkal és borítótervekkel foglalkozom, a cukrászat az én „extrém sportom”. A szellemi munka mellett szükségem volt egy olyan hobbira, ami teljesen kikapcsol, és kiélhetem benne a kreativitásomat.

Mindig is szerettem sütni, így amikor egy kedves kollégám az értelmiségi munkakörből elment szakácstanoncnak, és nagyon élvezte a dolgot, elindult a lavina: beiratkoztam én is a cukrászképzésre. Emlékszem, megálmodtam, hogy milyen legyen a cukrászvizsgára a tortám. Így készült el a különleges marcipán – muffinos narancsos-zöldes alapú (tudom, ez furán hangzik…) torta, amely végül, furcsasága ellenére a konzervatív tanároknak is tetszett.

Aztán egy ismerős megkért, hogy készítsek neki „utazási témájú” muffinokat (így születtek a bőröndös/angol zászlós muffinok)… a barátom lefotózta őket én pedig feltöltöttem képeket a Facebook-ra és csak jöttek a like-ok, hozzászólások, kérések. Ezután elkezdtem kilóra vásárolni a marcipántömböket és a csokoládépasztillát…

Cosmo: Kislánykorodban is szerettél a konyhában sürögni-forogni? Úgy képzeljünk el, mint aki kis kötényben, a hokedlin állva szitálja a lisztet anyu mellett?

Anna: Igen, majdnem, csak anyukám helyett anyai nagymamám mellett tanultam meg sütni, és a receptjei, praktikái ma is elkísérnek. Én örököltem a dédnagymamám és nagymamám kézírásával írt családi receptes könyveket is. Korábban rajzolni is tanultam, nagyon szeretem a színeket, talán ez az oka annak, hogy általában a cukrászatban nem szokványos színekkel dolgozom.


Cosmo: Kiknek készülnek ezek a finomságok?

Anna: Elsősorban barátoknak, családtagoknak, ismerősöknek és az ismerősök ismerőseinek, hiszen nem hivatásszerűen űzöm a cukrászkodást. Úgy alakult, hogy például tavaly Vágó István szülinapjára készítettem tortát. Legfőbb segítőtársaim azok a kollégáim, barátaim, akik az előkóstolók szerepét töltik be egy-egy új recept kipróbálásakor. Az utóbbi egy-két évben fel is szedtek pár kilót… Számomra ők és a facebookos visszajelzések a döntő bizonyítékok arra, hogy érdemes volt nekivágnom.


Cosmo: Honnan merítesz inspirációkat?

Anna: Szoktam blogokat nézegetni, és a Nándori Cukrászda díszítőmestere is sok mindent tanított nekem. Pinteresten (Pinterest.com) barátok is gyűjtik az inspirációkat a közös board-okon… De minden torta vagy süti egyedi „alkotás”; pont ezt szeretem a cukrászkodásban!


Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több weekend