2012.10.02.@ 12.10

10 perc kavarás: Áfonyás rumpuncs Mary Poppins módra

Emlékszel, amikor Mary Poppins „csak egy kis kanál cukor kell, és lemegy az orvosság” felikáltással megitatta a Banks gyerekekkel a kanalas gyógyszert, azok pedig mágikus módon citrom és málnaszörp ízét érezték keserű kutyulék helyett?

Boldozsár
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

10 perc kavarás: Áfonyás rumpuncs Mary Poppins módra

Akkor talán azt sem feledted el, hogy mikor Csudálatos Mary saját maga vette be az orvosságot, csettintett egyet a nyelvével, majd átszellemülten így szólt: „Hmmm… rumpuncs!” Ha pedig olvastad a Bree Van de Kamp mini quiche receptemet, akkor azt is tudod, hogy én időről időre elképzelt hősökkel sütök-főzök, ilyenkor pedig úgy illik, ha azt is elmesélem, hogyan dobták össze a kis csodát a még kisebb konyhámban. Mary természetesen esernyőjébe kapaszkodva érkezett meg az erkélyre, reggel pontosan nyolc órakor, amikor Bumm tengernagy eldördítette az ágyúját. Kurtán köszönt nekem, majd egyenesen a konyhába sietett, ahol körülnézett, és így szólt: „Nem éppen királyi palota… de jobb híján megteszi.”

Szőnyegtáskáját a konyhaasztalra helyezte, és a következőket emelte ki belőle…

–    Egy közepes lábos
–    Egy üveg (750 ml) vörösbor („Steiner Kristóf! Tüstént hívom a rendőrséget, ha nem Chiantit használsz! Piha!”)
–    Egy mandarin  (de ha nincs, narancsot is használhatsz – ezt Mary mondta)
–    Egy lime (ezt nem mondta, de szerintem citromot is használhatsz… ez csak ilyen tipikus Mary-féle sznobizmus)
–    Három evőkanál nádcukor
–    Két szegfűszeg
–    Egy szerencsendió
–    Egy rúd vanília, kettévágva
–    Egy rúd fahéj
–    Négy evőkanál (jobb fajta, de azért nem méregdrága) fekete rum
–    Egy pohár áfonyalé (Mary szerint mindenki olyan gyümölcslevet használjon, ami az ő kedvence, ugyanolyan finom lesz – hiszen mindenkinek megvan a maga tündérországa. Mindenestre az övé az áfonyalé, és mivel ő mondhatni maga a megtestesült tökély, ha teheted, azért szerezd be.)
–    Majd így szólt: „Még lesz egy hozzávaló, de azt még nem kötöm az orrodra.”

1.    Miután mindezt kipakolta, a cukrot a fazékba öntötte, közepes lángra helyezte, és egy krumplihámozóval lime és mandarinhéj darabkákat hullajtott a lábasba.
2.    Sebtiben félbevágta a héjuktól megfosztott gyümölcsöket, és – egyik kezét a lime, majd a mandarin alá tartva, hogy kiszűrje a magokat – belefacsarta a levüket a fazékba.
3.     Minden fűszert megszagolt holland fababa-orrával, elégedetten hümmögött, majd az olvadozó cukorhoz adta őket egymás után – a szerecsendióból csak 3-4 reszelésnyit.
4.    Megkért, hogy bontsam ki a vörösbort („Aki lusta, nem kap rumpuncsot!”), majd épp annyit öntött a cukorra, amennyi ellepte a fűszeres cukrot.
5.    Gyengéden megkavarta, mintha csak Jane és Michael arcát cirógatná, amikor álomba szenderültek, majd rám szegezte a tekintetét és így szólt: „Most pár percig így hagyom, hogy a cukor és a vörösbor összeolvadjanak csodás, fűszeres sziruppá. Addig is rakjunk rendet a konyhában. Minden ránk váró munkában valami mulatság is van. Keressük meg, éééés kész! (Ezen a ponton csettintett egyet, és a vágódeszkától a reszelőn át a hámozóig minden elmosogatódott, szuper-sebesen pörögve a levegőben megszárítódott, majd katonás rendben a fiókokba ugrott.)
6.    Miután látta, hogy a cukor és a bor már fényes, illatozó sziruppá főtt ismét a szőnyegtáskába nyúlt, és a kezében valami ragyogó, fényes kis izé pislákolt. Kinyitotta a tenyerét és – nem hittem a szememnek – egy csillag volt benne. „Ez a titkos hozzávaló. Corry nénitől kaptam. Aki nem ismeri őt (itt gúnyosan szippantott egyet), az használhat csillagánizst helyette.” Beledobta a bugyborékoló, sötétrózsaszín cukortenger közepébe, majd felöntötte fazekat a maradék vörösborral, és az áfonyalével. 
7.    Mary kislángon főzte tovább a csudálatosan illatozó italt, majd ismét megkavarta. „Most újra felforraljuk?” kérdeztem naivan, ő pedig tüstént hátat fordított a tűzhelynek, és kalapját igazgatva fölényesen nézett rám: „Nocsak. Én főzök, vagy te?” Lehajtott fejjel válaszoltam: „Maga, Mary Poppins.” Elégedetten mosolygott: „No azért. Már azt hittem megváltozott a világ rendje.” Ez után elmagyarázta, hogy csak addig szabad hevíteni a puncsot, míg nem éri el a forráspontot, hiszen amúgy kifőznénk belőle az alkoholt. Három és fél perccel később Mary egy kiskanállal megkóstolt a gőzölgő puncsból: „Éppen a tökéletes hőmérséklet.”
8.    Elzárta a tűzhelyet, és ünnepélyesen maga elé emelte a rumot, majd négy csurig töltött evőkanálnyit adott hozzá. Kis kavargatás után előkerült két csinos kis csésze a szőnyegtáskából (pedig az előbb néztem bele, és már tök üres volt), és Mary merőkanállal gáláns adag gőzölgő rumpuncsot töltött mindkettőnknek. „Á votre santé!” mondta, majd mindketten az ajkunkhoz emeltük a csészét, és… wow! Supercalifragilisticexpialidocious!

Odakünn szürke felhők gyülekeztek, és szemerkélni kezdett az eső, mi pedig kiültünk az erkélyre. A puncs finoman melegítette a kezünket. „Egész őszel és télen ezt akarom inni” – mondtam, miközben élvezettel kortyolgattam az italomat. Felhörpintette az utolsó kortyot, és már nyitotta is papagájfejes ernyőjét, hogy a magasba emelkedjen. „Jóból is megárt a sok” – vetette oda, már jó két méterrel az erkély felett lebegve, majd egy kis szürke fellegen helyetfoglalva elegánsan a város felé emelkedett, míg végül olyan aprócska lett, mint egy szegfűszeg-gomb.

Na ekkor mentem vissza egy második csésze rumpuncsért.

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több weekend