A műtét, ami meghosszabbíthatja a kutyád életét

Forrás: Bambi naplója | 2019 április 15.

Hiába kapok több szerelmes levelet uszkár lányoktól, és hiába próbálnak elcsábítani az utcán, ki kell ábrándítsak mindenkit. A csajozás engem hidegen hagy, ugyanis fiatalon ivartalanítottak. Félreértés ne essék, fejben ugyanúgy 100%-ig férfi maradtam, sőt sok szempontból csak utána lettem igazán macsó, de a golyóimtól el kellett búcsúznom. Sajnálom, hogy csodás génjeimet nem tudom tovább örökíteni, de Anyáék többször elmagyarázták, hogy így sokkal jobb nekem. Hogy miért?

Prosztata- és heregyulladások, daganatok: nem egészen tudom, mik ezek, de annyi sejtésem van, hogy nem túl kellemesek lehetnek. Jó esetben nem is kell soha megtapasztalnom ezeket, mert annyit már kinyomoztam a pudli gugliról, hogy az ivartalanítás (főleg az ivarérettség előtti) minimálisra csökkenti ezek kockázatát. Szukáknál a petefészek–, mell– és méhgyulladásra, illetve rákra igaz ugyanez. Statisztikák szerint az ivartalanított kutyák 2-3 évvel tovább élnek. Vaúúú! Vagyis 2-3 évvel tovább élvezhetem Anyáék szeretetét, a labdázást, a baconös csirkemájat és hasonlókat. Engem ez már meggyőzött, hogy hajlandó legyek feláldozni a golyóimat.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Gotta rest after all this Christmas food 🤪💤 Wake me up when it’s 2019. #tireddog #sleepallday #dogstagram #instadog #dogsofig #poodles #poodlesofinstagram #poodlestagram #poodlesofig #toypoodle

Bambi (@bambi_thepoodle) által megosztott bejegyzés,

Apa mondjuk elsőre kiakadt a gondolattól, hogy megfosztanak a férfiasságomtól, de mostanra ő is látja, hogy jó döntés volt. Nemcsak a későbbi betegségek elkerülése miatt, de azért is, mert így nem őrülök meg, ha tüzelő szuka kutya sétál a környékünkön. Szinte minden blökivel kijövök, senki nem agresszív velem – bár ebben szerintem az is szerepet játszik, hogy messziről látják, velem aztán nem érdemes kekeckedni, mert a plüss külsőm csak álca, ha kell, megvillantom félelmetes állkapcsom.

Ja, és még valami pozitív: soha nem jelölgettem. Sok gazdi panaszkodik, hogy kan kutyája minden villanypóznát, bokrot, rossz esetben szőnyeget is lepisil. Nekem viszont nincs szükségem ilyen kőkori módszerre, hogy tudassam a többi négylábúval, ez az én területem. Elhiheted, tudják azt anélkül is. Hozzáteszem, ez az egész felemelt lábbal pisilés dolgot sem értem. Én ebből nem kérek, köszi. A mai napig úgy csinálom, mint a lány kutyik. Van, aki szerint azért, mert már 8 hónaposan ivartalanítottak, de bevallom, leginkább azért, mert így kényelmesebb. Hát, próbáltál már féllábon pisilni? Na, ugye!

„Legalább egyszer tudja meg, milyen a szerelem és milyen szülőnek lenni.” Ezt szokták még gyakran felhozni az ivartalanítás ellen. Ettől meg csak a fülemet vakarom. Mi, kutyák nem úgy működünk, mint az emberek legalábbis ebből a szempontból. Oké, mi is szívesebben alszunk pihe-puha ágyban, mint a padlón, és mi is szeretünk finomakat enni. DE! Bár több film másképp mutatja be, valójában nem leszünk szerelmesek és arról sem álmodozunk, hogy családot alapítsunk. Arról álmodozunk, hogy minél tovább lehessünk a gazdinkkal, arról álmodozunk, hogy minél kevesebb kóbor, kidobott kutya legyen, és ebben pedig segít az ivartalanítás.

És megnyugtatok mindenkit: az egész műtétet a gazdik általában jobban túllihegik, mint a kutyák. Elmesélem, az enyém hogyan zajlott. Egy decemberi hétfő reggel Anya elvitt az állatorvoshoz. Előtte estétől kezdve nem ehettem-ihattam (ez volt talán a legrosszabb része!), a rendelőben aztán gyorsan megkaptam az altató szert, és mély álomba szenderültem. Mikor felébredtem, kicsit bágyadt voltam, és igen, megijedtem, hogy Anya nincs ott, de fájdalmat nem éreztem. Aztán nem sokkal később, Anya megjelent, én őrült csaholásba kezdtem és mentünk is haza. Egyedül, a saját lábamon. Otthon meg már vittem is a labdámat, hogy ha már itthon vagyunk egész nap, akkor legalább játszunk. Ennyit a fájdalomról. Eleinte mondjuk zavart az a fura fehér tölcsér a fejemen, de kis gyakorlás után simán tudtam vele labdázni, más kutyákkal kergetőzni, enni-inni.

Anyáék próbálkoztak azzal is, hogy tölcsér helyett kezes-lábast adtak rám. Na, ez nagyon nem jött be! Annyira utáltam, hogy direkt bepisiltem, csakhogy kénytelenek legyenek levenni rólam. Aztán meg takarítani a szőnyeget. Ügyesen kiterveltem, ugye? És aztán meg sem dicsértek érte… Mindegy, a célomat legalább elértem, maradtunk a tölcsérnél.

Persze mivel okos vagyok, hamar rájöttem, hogy Anyáéknak picit lelkiismeret furdalásuk van, és ha jól játszom ki a kártyáimat, extra kényeztetésben lesz részem. Úgyhogy gyakrabban elővettem a szenvedő kiskutya ábrázatomat (érdekes módon, főleg akkor, mikor fotóztak):

Egyik percben még boldogan szaladgáltam lent:

A másik percben pedig már szomorú szőrmók voltam, akit csak lazacos jutifalattal és sok-sok simivel lehet megvigasztalni. Anya ekkor kezdte el mondogatni, hogy járna nekem egy Uscar-díj a színészi teljesítményemért. Mondjuk ezt a díjat azóta sem kaptam meg, de a jutifalatokat és simit igen.

A sebem egyébként szépen gyógyult, jól nevelt kutya módjára egyszer sem nyalogattam, 2 hét után a tölcsértől és varratoktól is elbúcsúztunk. Nem maradt más, csak egy kellemetlen emlék és egy jó sztori, amivel felvághatok a kutyafutiban.

Tudom azt is, hogy a kislány kutyusoknál az ivartalanítás egy komolyabb műtét. De az állatorvos bácsinál olvastam, hogy létezik már laparoszkópos eljárás is, aminek ugyan még ijesztőbb a neve, de valójában sokkal kíméletesebb. Úgyhogy ez ne tartson vissza senkit. Az ára sem, mert ennyit megér az egészségünk, ugye? Ráadásul tavasszal sok rendelőben van akció az ivartalanításra!

Na jó, nem szövegelek többet, nehogy rám unj, a lényeg: ha csak nem kiállítási kutyát tartasz, hivatalos tenyésztő vagy, esetleg a négylábúd súlyos beteg, irány ivartalanítani!

Blogleírás

A Cosmo első négylábú bloggere, Bambi, a törpe uszkár billentyűzetet ragadott, hogy elugassa, milyen a világ kutyaként és kutyásként.

Legutóbbi hozzászólások