Kutyajót kirándultunk Tatán

Forrás: Bambi naplója | 2019 április 22.

Legutóbbi posztomban beharangoztam, hogy mozgalmas lesz a húsvéti hétvégém. Bár még akkor én sem voltam tisztában vele, hogy ezt ennyire szó szerint kell majd érteni. Szombaton kiruccantunk Tatára Apával, Anyával, Kishúgival, plusz Anyáék barátaival, akik hozták a spanomat, Reti kutyát is. Most jártam itt először, de még biztos visszamegyek, mert csudaklassz kutyabarát hely.

Már reggel sejtettem, hogy valahová készülünk, mert Anya őrült módjára pakolt. Én csaholva, izgalomtól nyüszkölve és hatalmasakat ugrálva igyekeztem neki segíteni, illetve emlékeztetni, hogy a gumicsontomat semmiképp ne hagyja ki a csomagból. Miután bepakolta a fél lakást, végre megkaptam a nyakörvem és elstartoltunk. Az autóban mostanság elől utazom, mert a hátsó lakosztályt befoglalta Kishúgi. Nem is értem egyébként, miért hívják anyósülésnek, mikor nálunk az a kutyaülés. Na mindegy, a lényeg, hogy elfoglaltam a helyem a kocsiban, és lelkesen navigáltam Apának, így kicsit több, mint egy órányi autókázás után megérkeztünk Tatára.

Először az Angolkertet derítettük fel, ahol először némiképp becsapva éreztem magam. A nevéből azt hittem, hogy angol reggelit szolgálnak majd fel valahol, és erre a nyál is összecsordult a számban, mert Anyáék gyakran emlegetik, hogy milyen finom. De semmi ilyen nem volt. Voltak viszont kacsák. Sok. Szívesen megkergettem volna őket, mázlijuk volt, hogy pórázon tartottak, illetve hogy a vízben úszkáltak. Különben megmutattam volna, hogy milyen félelmetes vadászkutya vagyok – legalábbis elméletben, merthogy az uszkárok valaha vadászok voltak.

A kacsákon kívül rengeteg szép virágot, fát, műromot és egy tavat is körbeszaglásztunk itt Retek barátommal. Amíg Anyáék sétálgattak, mi rohangásztunk, néha más négylábúakkal ismerkedtünk. Pihenésképpen pedig Kishúginak próbáltam megmutatni, hogyan kell dobálnia nekem a játékcsontomat. Némi fejlődés már látható, de még mindig legszívesebben a szájába venné rágcsálni. Mondjuk nem hibáztatom ezért, én is ezt csinálom.

Aztán előbb-utóbb jelzett a hasam, hogy ma még nem sok mindent ettem. Szerencsére Anya is kapcsolt, hogy ebédidő van, ezért elindultunk az Öreg-tó mellé, ahol több kutyabarát étterem is található. Sajnos viszont Anyáék nem voltak elég körültekintőek, nem foglaltak előre asztalt, így először a Halászcsárdában, majd a Várkanyar étteremben is koppantunk, mert teltház volt.  Mondjuk minket Retivel ez speciel nem akadályozott volna meg, hogy jól lakjunk. Gond nélkül körbekoldultuk volna az összes asztalt, és hát csak találtunk volna valakit, aki hajlandó adni pár falat husit. De Anyáéknál volt az irányítás=póráz, úgyhogy menni kellett tovább. Végül nem jártunk rosszul, isteni hamburger lett az ebéd a Korzó bisztróban. (Bár nekem csak pár apró falat jutott, amiért később be is vágtam a durcát.) Mindenesetre szuper, hogy Tatán ennyi étterem van, ahol szívesen látják a kutyákat is!

Mivel Kishúgi elszundított a babakocsijában, sétáltunk még egyet az Öreg-tó partján. Hiába mondtam, hogy én is elég álmos vagyok már, én nem mászhattam be a kocsiba, igazságtalan. Úgyhogy kutyagoltam. Jó, azért élveztem a sétát, mert minden tizedik lépésnél sztároltak. „Jaj, de cuki!” „Mint egy plüsskutya!” „Milyen aranyos kutyus!” Én meg mivel autogramot nem tudok adni, csak vigyorogtam. Közben folyton be akartam menni a tóparti villákba körülnézni. Gondoltam, hátha valamelyik eladó, merthogy szívesen laknék Tatán, nagyon megtetszett. De Anya mondta, hogy sajnos nem mi nyertünk az ötöslottón, és bármennyire is cukin tudok bűvölni a tekintetemmel, egy házat nem tudok kikunyizni, úgyhogy egyelőre nem költözünk tóparti villába. Aztán a tatai vár előtt rábukkantunk egy Zsigmond Pince & Terasz nevű vendéglátó egységre: szép pázsit, pazar kilátás a tóra, borok, nyugágy és itató a kutyusoknak. Persze, hogy letelepedtünk!

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

We’d like to have two🍺, Mom. But hurry up pls, we’re thirsty. Thanks 🤪

Bambi (@bambi_thepoodle) által megosztott bejegyzés,

Embereink napoztak, mi Retivel őrködtünk, plusz nekem még Kishúgi álmát is kellett vigyáznom… hiába, mindig a legkisebbeknek jut a legtöbb meló!

Végül mikor már kellően kifáradtunk az ejtőzésben, némi fagyizás után hazaindultunk. Nem tudom, Apa mennyivel mehetett, de elég gyorsan szerintem, mert elég volt becsuknom a szemem, és mire kinyitottam, már haza is értünk. Jó, lehet, hogy elszunyókáltam egy csöppet, de hát ilyen maratoni kardiózás után nem csoda!

Gyorsan eltelt ez a nap, de Anyáék megfogadták, hogy még visszamegyünk Tatára. Te voltál már arra a kutyusoddal? Ha igen, merre jártatok, mit csináltatok? Várom kommentben a javaslatokat a következő kiruccanásunkhoz!

Blogleírás

A Cosmo első négylábú bloggere, Bambi, a törpe uszkár billentyűzetet ragadott, hogy elugassa, milyen a világ kutyaként és kutyásként.

Legutóbbi hozzászólások