Miért látnak rosszul a kutyák?

Forrás: Bambi naplója | 2019 június 5.

A te négylábúddal is előfordul, hogy őrült módjára keresi a fűben a labdáját, többször is elmegy mellette, mégsem veszi észre? Bevallom, ez a legjobbakkal (értsd: velem) is előfordul. Nem ér kinevetni a kutyákat, nem a mi hibánk. A labdáé, vagyis inkább a gazdiéké, amiért rossz színűt választottak! Elmondom, miért…

Egyébként a posztom címe azért enyhe túlzás, a kutyák nem látnak rosszul. Minden csak viszonyítás kérdése: saját igényeinkhez képest nagyon is megfelelően látunk. Csak nem úgy, mint az emberek. Ma már bebizonyították, hogy a gazdikhoz képest homályosabb és kevésbé kontrasztos a látásunk, illetve kevesebb színt tudunk megkülönböztetni. De utóbbira nincs is szükségünk, miért kéne nekem tudnom, hogy mi pontosan a korallvörös és mi a magenta? Mondjuk ezt Apa sem tudja, pedig ő nem kutya, szóval erről ennyit.

Ez a szín kérdés egyedül a labdázás során zavar. Jelenleg ugyanis zöld labdám van narancssárga pánttal, de felőlem lehetne akár rikító piros is, akkor is nehezen találnám meg a fűben, ugyanis mindegyiket sárgás zöldnek látom. Ezek után óriási teljesítmény, hogy 10-ből 8 alkalommal azonnal megtalálom a lasztit! Kíváncsi lennék, ha Anyáéknak a zöld fűben keresniük egy zöld tojást, milyen sikerrel járnának. Szerintem utána már nem nevetnének.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

I hope everyone had a pawsome weekend. Don’t forget: 5 more days until the next one! 🤪

Bambi (@bambi_thepoodle) által megosztott bejegyzés,

Az ELTE Etológiai Tanszéke két éve egyébként lemodellezte a kutyák látását, nézd csak:

Szóval nem vagyunk éppen sasszeműek, ezért is fordulhat elő, hogy ha Anyához nagyjából hasonlító nők jönnek szembe az utcán, csaholni kezdek. Amíg a szagokból rá nem jövök, hogy nem ő az. De az is érthető, hogy sötétben miért közelítek óvatosan az olyan potenciálisan veszélyes tárgyakhoz, mint a kidobott kartondoboz vagy a kuka. Sosem lehet tudni, mit rejtenek!

Nem véletlen, hogy a kék gumicsontommal sokkal jobban szeretek játszani, azt könnyebb észrevennem:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

What a beautiful park, a perfect place to play fetch 🎾Today we visited Tata, had sooo much fun!

Bambi (@bambi_thepoodle) által megosztott bejegyzés,

Egyébként van egy faktor, amiben jobb a látásunk, mint az embereké: a kutyák szeme sokkal érzékenyebb a mozgásra, vagyis több képet tudunk megkülönböztetni egymástól. Ha például régi típusú tévét néznék, a mozgókép helyett sok-sok egymás utáni állóképet látnék. Az új technológiás tévéken szerencsére nincs ilyen baj, néha kifejezetten szeretem is nézni. Csak nem értem, hogy a főzős műsorok ételeit miért nem tudom megenni a képernyőről. Illetve az sem világos, hogyan kerülhet hirtelen egy oroszlán a nappalinkban, mikor előtte még az Északi-sarkon jártunk a jegesmedvékkel. Ha egyébként állat bukkan fel a tévében, kötelességemnek érzem megvédeni a területemet és hangos ugatás közben nekirohanok a készüléknek. Általában sikerül is elüldöznöm a betolakodókat – vagy Anya kikapcsolja a tévét, de az eredmény ugyanaz.

Különben is, nincs szükségem sasszem látásra, hiszen hallásom és szaglásom remekül működik. Szuperképességem például, hogy bármennyire is mélyen alszok, ha Apa kinyitja a hűtőt és sajtot vagy tejet vesz ki, instant ott termek mellette. Ha zöldséget vagy gyümit, akkor fülem botját sem mozdítom. Összességében azt gondolom, hogy azért nem kaptak a kutyák túlságosan éles szemeket, mert az nem lett volna fair a többi élőlénnyel szemben, senki nem tudna velünk versenyre kelni. Mondjuk véleményem szerint így is nehéz.

Blogleírás

A Cosmo első négylábú bloggere, Bambi, a törpe uszkár billentyűzetet ragadott, hogy elugassa, milyen a világ kutyaként és kutyásként.

Legutóbbi hozzászólások