Kutyák vs. BKV – Négylábú kalandok a buszon

Forrás: Bambi naplója | 2019 szeptember 3.

Vasárnap váratlanul lerobbant az autónk, amikor éppen Nagyi2-nél vendégeskedtünk a város másik felén. Úgyhogy nem volt választás, közösségi közlekedéssel kellett hazajutnunk Apával, Anyával és Kishúgival. Én szerencsére már rutinos BKV-blöki vagyok, mert K.e. (= Kishúgi előtt) rendszeresen utaztam a városban. De bevallom, most először jutott eszembe rákeresni a BKK kutyák szállításával kapcsolatos szabályzatára, és néhány pontnál azért vakargattam a pofimat.

(Anya mosolya messze nem olyan őszinte, mint az enyém, ő nem örült a buszozásnak)

Már eleve a megnevezésen is kiakadtam: kutya szállítás. Én úgy tudtam, a tárgyakat, csomagokat szokták szállítani. Márpedig mi, kutyák nem azok vagyunk, hanem élőlények. Szóval minket nem szállítanak, hanem mi utazunk. Persze ez alól kivétel, ha a kiskutyákat szállítóboxban viszik. De nekem ilyenem sosem volt. Bár Anya szerint nagyon menő kutyatáskákat lehet kapni, szerencsére mindig lebeszéltem róla, hogy beruházzon egy ilyenbe – hogy aztán totál feleslegesen porosodjon a sarokban, mint például a hűtőmatracom, amire a kánikulában sem voltam hajlandó ráfeküdni.

Pedig most kiderült számomra, hogy talán azzal jobban járnék, mármint nem a matraccal, hanem a táskával. Ha ugyanis nem zárt boxban utazok a BKV járatain, akkor kötelező szájkosarat viselnem. Eddig nem tudtam, mi az, mert sosem találkoztam ilyennel, szóval rákerestem a pudli guglin. És nem akarok ilyet! Mondjuk nem is tudom, kapni-e egyáltalán az én méretemben, mert csak németjuhászokra valókat találtam. Az én szám pedig elég pici, ha a szőröm lelapul, Apa szerint inkább csőrre hasonlít. Na, szóval nekem ezek szerint nem is szájkosár kéne, hanem csőrkosár??? Összezavarodtam. Mindenesetre, vállalom, szabályszegő vagyok, szájkosár nélkül utaztam a BKV-n. Még soha senki nem szólt rám, az ellenőröktől kezdve a sofőrökön át az utasokig, mindenki mosolyogni szokott. Meg persze simogatni. Amitől én is mosolygok.

A képen egy félelmetes uszkár pofa látható, ami bármelyik pillanatban képes szétmarcangolni széket, utasok ruháját, lábát stb.

Amúgy totál megértem, hogy sokan félnek a kutyáktól, bár a BKK leírása (amit egyébként itt tudsz megnézni) alapján nem csak emiatt van szükség a szájkosárra. A harapáson kívül attól tartanak, hogy mi, blökik beszennyezzük a többi utas ruháját, poggyászát, vagy kárt teszünk ezekben és a járművekben. Kérem, ilyet egy jól nevelt kutya nem csinál – maximum a saját gazdija ruháját/táskáját szereti csócsálni. Mondjuk itt azért feltenném a kérdést, hogy hány közlekedési eszközökön történt kutyatámadásról hallani? És hány emberi verekedésről, késelésről? Hány kutya piszkította be a járműveket, és hány ember szemeteli össze (és ez még a jobbik eset Anya szerint) őket naponta? Nekik bezzeg nem kell szájkosár meg póráz…

De hát mi nem vagyunk emberek a BKV szemében… illetve kicsit mégis. Mert bezzeg jegyet azért kell váltani nekünk is! (Kivétel a rendőr– és megkülönböztető jelzéssel ellátott segítő kutyákat, illetve azokat, akik szállító boxban utaznak.) Egyébként Anyának korábban egy ellenőr azt mondta, én is utazhatok ingyen, ha az ölébe vesz, és én azóta mindig illedelmesen azonnal fel is ugrok az ölébe, amint leül a buszon/metrón/HÉV-en/trolin stb. Nem számít az sem, ha koszos a tappancsom, ő pedig világos ruhában van. Vagy 40 fok van, és nem szeretné, hogy tovább fűtsem a 39 fokos testemmel. Én ugrok az ölébe. De mint kiderült, ezzel maximum helyet spórolhatok, pénzt nem. Ezek szerint az 5,2 kilós testsúlyom komolyan megdobja egy busz benzinköltséget, más okot egyelőre nem találtam arra, miért kell így is jegyet fizetnem.

Kishúgi a járgányával jóval több helyet foglal, mint én, sőt súlyosabb is, mégis ingyen BKV-zik. Nem fair.

Még egy dolog, ami szerintem értelmetlen a BKK szabályzatában: egy ember csupán egy kutyát szállíthat. És mit csináljon az a gazdi, akinek két kutyusa van, és kirándulni indul mondjuk a Normafához? Hagyja otthon az egyik négylábúját, vagy totál gyalog menjen fel a hegyre? Hmmm. Kezdem azt hinni, hogy a BKK-nál nem divat a kutyatartás.

De hogy ne csak panaszkodjak: azt kifejezetten kedves dolognak tartom, hogy a BKK felhívja a figyelmet két, ránk leselkedő veszélyforrásra. Az egyik a mozgólépcső, ami becsípheti a mancsunkat és komoly sérüléseket is okozhat. Szóval mozgólépcsőn mindig vedd kézbe a szőrmókod, vagy nagyobb testűvel válaszd a liftet/álló mozgólépcsőt! A másik, amire figyelj: a csukódó-nyíló ajtók. Főleg tömegben fordulhat elő, hogy a farkincánkat odacsukják. Ezenkívül hangsúlyozzák azt is, hogy mindig legyen a gazdiknál oltási könyv (mármint nem a sajátjuk, hanem a miénk). Ez tényleg fontos, már csak azért is, mert ha esetleg bármi bajunk esik útközben, nem kell érte hazaszaladni, azonnal mehetünk állatorvoshoz. Amit nem feltétlen csípek, de rosszul lenni sem szeretek a szükségesnél tovább. Mert megjátszani a beteg, elesett kutyát, hogy extra simit és lazacos jutifalit kapjak, az jó poén. Valóban annak lenni már nem az.

Összefoglalva azért jó dolognak tartom, hogy mi, kutyák is utazhatunk a közösségi járműveken, buszozni kifejezetten szeretek. Főleg kibámulni az ablakon. Kivéve egy bizonyos buszvonalat, amerre a kutyakozmetikába szoktunk menni. Már a megállót is felismerem, és ott belekezdek a szenvedő eb című előadásomba, majd az utat sokszor látványosan végigremegem. Sajnos eddig még nem jött be ez a műsor, nem fordultunk vissza, de nem adom fel. Ahogy azt a reményt sem adom fel, hogy egyszer talán még kutyabarátabb lesz a BKV/BKK.

Blogleírás

A Cosmo első négylábú bloggere, Bambi, a törpe uszkár billentyűzetet ragadott, hogy elugassa, milyen a világ kutyaként és kutyásként.

Legutóbbi hozzászólások