Baj, ha a kutyád 8-10 órát egyedül marad otthon?

Forrás: Bambi naplója | 2019 szeptember 25.

Másfél év után újra hosszabb időre magara hagynak itthon, Kishúgi ugyanis bölcsis lett (és igazságtalan módon oda nem kísérhetem el, pedig állítólag sokat játszanak, labdáznak), Anya pedig hétfő óta ismét dolgozik. Azért ne sajnálj, nem szomorkodom, végre kipihenhetem magam és visszatérhetek a napi rutinomhoz (értsd: egész nap alhatok). Merthogy alapvetően minden zűr nélkül elvagyok napközben a lakásban, és hozzám hasonlóan még sok ezer kutya ugyanígy. Persze ahhoz, hogy ez jól működjön, a gazdiknak figyelniük pár dologra…

(Fotó: US Getty Images)

Először is tisztázzuk. Vannak, akik szerint totális állatkínzás egész nap magára hagyni a kutyákat: na, nekik üzenem, hogy engem is sokszor itthon hagynak, de az állatkínzástól messze vagyunk. Mutatom, mennyire szenvedek:

Merthogy mint már írtam, általában szundizom egész áldott nap. És ahogy éjszaka is simán kibírom pisilés nélkül, ugyanígy napközben is, szóval ezzel sincs gondom. Különben is, ha csak azoknak lehetne kutyája, akik otthonról dolgoznak/nem dolgoznak/részmunkaidősök, hát alig lenne gazdis eb! És sok olyan kutyát ismerek, aki boldog annak ellenére is, hogy a kétlábúi 8 órákat dolgoznak. Az embereknek mázlijuk van velünk, mert szívesen alkalmazkodunk az ő életritmusukhoz – persze a sok simi, szeretgetés és lazacos jutifali kellő motivációt jelent ehhez. Felőlem Anya és Apa nyugodtan elmehet dolgozni, Kishúgi meg bölcsibe, úgyis tudom, hogy délután/este hazatérnek, és akkor aztán játszunk kifulladásig (szó szerint). Például az új esti rutinunk lefekvés előtt a kergetőzés:

Anya egyébként kicsit aggódott, mit szólok majd, hogy másfél év után újra egyedül hagy, de felesleges volt paráznia. Első reggel hosszasan búcsúzkodott, puszilgatott, beállította a babakamerából lett kutyakamerát, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy „Oké, Anya, én is szeretlek, de légyszi menj már dolgozni, mert egyrészt elkésel, másrészt szeretnék nyugiban pihikézni.” Napközben pedig óránként rámcsekkolt a kamerával, de hiába, nem nyomtam valami izgi show-t, hol a kanapén, hol a saját ágyamban szundiztam.

A legaktívabb pillanatom az volt, amikor felemeltem a fejem. Talán a lifttel jött valaki, talán a szomszédból szagoltam ki a finom ebédet, már én sem emlékszem, mi ébresztett fel.

Szóval erről ennyit, köszönöm, de cseppet sem szenvedek napközben egyedül. Persze mikor hazaérnek Anyáék, elárasztom őket uszipuszikkal, és követelem a játékot, de mondjuk akkor is így reagálok, ha csak a szemetet viszik ki 2 perc alatt.

De mit tegyél, ha a te kutyád nem olyan megaszuperségesen türelmes, mint jómagam, és rosszalkodik/kiborul, ha magára hagyod? Szegény akkor minden bizony szeparációs szorongással küzd. Ez a hosszú szót akkor használjak, ha valaki nagyon rosszul viseli, ha a gazdija egyedül hagyja: sír, ugat, kapar, rombol. Az egyre gyakoribb jelenség okáról a szakértők is csak találgatnak: a túltenyésztés miatt kevésbé jó a kutyák idegrendszere, a lakásban egyre több a számukra idegen inger, plusz gyorsan megszokják, ha 0-24-ben kényeztetik őket.

A szeparációs szorongást viszont pár trükkel és kitartással az esetek többségében le lehet küzdeni.

1. A legjobb, ha már kölyökként fokozatosan ahhoz szoktatod a kutyusodat, hogy pár órát ellegyen elegyül. Anya például, mikor hazahozott (5 hónapos voltam akkor), kivett 2 hét szabadságot. Egyrészt, hogy egymásra hangolódjunk, másrészt, hogy megtanítsa, nincs semmi gond, ha egyedül hagy itthon. Először csak a boltba ugrott le, aztán 1-2 órára, és végül elértünk oda, hogy simán egyedül hagyhatott 9-10 órára is. Egy felnőtt kutyival is lehet ugyanígy haladni, de előfordulhat, hogy lassabb lesz az átállás.

2. A mondás, miszerint fáradt kutya = jó kutya, nagyon igaz! Egy kiadós séta, reggeli gyakorlás, játék után lenyugszunk, kevesebb késztetést érzünk a rosszalkodásra.

3. Sok kutyatréner azt tanácsolja, hogy ne búcsúzz el a kutyádtól, mikor magára hagyod, merthogy az állatok nem szoktak búcsúzkodni. Na, ezt megcáfolnám! Én egyenesen megsértődöm, ha nem köszönnek el tőlem, és igenis szeretem tudni, hova megy Anya, úgyhogy örülök, ha elmondja. Hidd el, megértem!

4. Jó ötletnek tűnhet rágcsával lefoglalni a nyugtalan blökidet, de a jutalom rágóka és csont bármikor véletlenül megadhat a torkán, ezért inkább ne hagyd egyedül vele. Anyának mindig próbálom magyarázni, hogy a lazacos juti elég puha, és különben is szélsebesen landol a pocimban, esélye sincs megakadni útközben, de hajthatatlan a témában. Túl óvatos.

5. Ha a kutyusod hajlamos rombolni, pisilgetni, akkor olyan helyet keríts le a lakásban neki, ahol nem tud (nagy) kárt okozni sem magában, sem a kecóban, de azért kényelmesen ellehet pár órát. (Persze a fekhelyét, vizes tálkáját is helyezd át oda!) Én is kezdetben ki voltam zárva az előszobába és konyhába, eltelt pár hónap, mire Anyáéknak leesett, hogy a nappaliban sem lesz semmi bajom – és a nappalinak sem lesz baja tőlem.

6. Mikor hazaérkezel, dicsérd meg és foglalkozz vele sokat, még akkor is, ha fáradt vagy – megérdemli a minőségi együtt töltött időt. Nálam mondjuk akkor minőségi az idő, ha kajálással vagy labdázással töltjük.

7. A kamerás megfigyelés jó ötlet, segíthet megfejteni, mitől nyugszik meg a kutyusod, vagy éppen mitől borul ki. Ma már létezik olyan kamera is, amin a gazdik távolról tudnak beszélni az otthon maradt négylábúaknak. Na, ilyet semmiképp ne használj! Apa egyszer viccből elkezdett hozzám beszélni a kamerán keresztül, amitől úgy megijedtem, hogy kirohantam a szobából, és inkább órákig az előszobában kuksoltam.

Kukucs, mit nézel?

Remélem, tudtam segíteni a tippekkel. De ha a kutyusod előélete (pl. sokat volt a menhelyen, elhanyagolták) vagy idegrendszere miatt ezek ellenére is szorong egyedül, fordulj szakemberhez! Vagy küldd el hozzám, megmutatom neki, milyen jó érzés egész nap szundizni…

Blogleírás

A Cosmo első négylábú bloggere, Bambi, a törpe uszkár billentyűzetet ragadott, hogy elugassa, milyen a világ kutyaként és kutyásként.

Legutóbbi hozzászólások