Miért esznek a kutyák füvet?

Forrás: Bambi naplója | 2019 november 1.

A kecskék, bárányok és tehenek (vagy ahogy Kishúgi hívja őke: múúúk) szerint finom, de nekünk, blökiknek ennél jóval kifinomultabb az ízlésünk és egyáltalán nem szeretjük a füvet. Mégis néha szívesen rágcsáljuk, a gazdijaink pedig elképedve néznek ránk a parkban…

(Fotó: US Getty Images)

Felcsaptam a Pudli Pédiát, és látom, hogy a fűevés okára többféle elméletet is gyártottak a kétlábúak – természetesen megint túlkomplikálják a dolgokat. Az egyik teória szerint mindez vadon élő őseink öröksége. A ragadozók ugyanis általában teljesen felfalják áldozatukat, akik nagyrészt növényevő állatkák. Így az ő gyomrukból a farkasok pocijába is kerül a fűből, és elvileg mi ezt imitáljuk a fűevéssel. Háááát. Én most már jó pár hónapja nyers husit eszek, mint az őseim, de még sosem jutott eszembe, hogy „Nagyon finom ez a csirkeszárny, de köretként jól esne hozzá néhány fűcsomó.” Szóval erről ennyit. 

Mások szerint nem élelemként tekintünk a fűre, ezért a fűevés a PICA nevű betegség jele. Ez a furcsa betűszó egy rendellenes viselkedést jelent, amikor a kutyák mindenféle furcsa idegen tárgyakat falnak fel. De mivel a PICA viszonylag ritka, a kutyák pedig összességében gyakran esznek füvet, nem hiszem, hogy ez megállja a helyét.

A számomra legviccesebb ötlet: unatkozunk és ezért füvet rágcsálunk. Pedig hidd el, én séta közben nem szoktam unatkozni. Szaglászok, rohangálok, jó esetben labdázás is van, más kutyákkal spanolok (vagy éppen morgok rájuk, hogy nyomatékosítsam, a labdámhoz nem nyúlhatnak) – de nem szoktam unatkozni! Füvet mégis eszek néha, szóval ugorjunk tovább…

Az utolsó elmélet: akkor eszünk füvet, ha fáj a pocink és rosszul érezzük magunkat. A fűszálakat ugyanis nehezen tudjuk megemészteni, ezért kirókázzuk (ne kérdezd, hogy jön ehhez a tevékenységhez a vörös négylábú, én sem értem) és utána megkönnyebbülünk. Másrészt mivel a fű növényi táplálék, magas a rosttartalma, ami segíti az emésztést. Na, ebben már van valami igazság. Én mindig akkor legelem a füvet, ha elcsaptam a hasamat valamivel. Egy hete például megint tövig betört az egyik körmöm, a dokibácsinak bódításban kellett megműtenie (mert még csőrkosárban is majdnem megharaptam – ezért utólag is elnézést, de nagyon fájt! Ja és azért hívom csőrkosárnak szájkosár helyett, mert Apa szerint olyan vékony a nózim bunda nélkül, hogy az már inkább csőr). Az altató után pedig eléggé émelyegtem, hiába koplaltattak, hánytam is picit. Másnap reggel pedig még a virslit és tejet sem fogadtam el, de hosszasan legelésztem, amikor Anya levitt sétálni. És láss csodát, ebédre már kutya bajom sem volt – leszámítva, hogy még 1-2 napig el kellett viselnem egy csúnya kötést a lábikámon. Persze megpróbáltam lebontani, de nem jártam nagy sikerrel.

Szóval a lényeg: ha a kutyád füvet eszik, akkor gyomorproblémára gyanakodj, és ha levert, étvágytalan, inkább vidd el állatorvoshoz!

Blogleírás

A Cosmo első négylábú bloggere, Bambi, a törpe uszkár billentyűzetet ragadott, hogy elugassa, milyen a világ kutyaként és kutyásként.

Legutóbbi hozzászólások