2020.01.16.@ 16.01

Olvass bele Tomor Anita legújabb sikerkönyvébe!

Az Irány Hollywood azonnal beszippant majd!

Central Médiacsoport Zrt.
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Olvass bele Tomor Anita legújabb sikerkönyvébe!

Jake

Erősen, két kézzel markolom a kormányt, hogy el ne aludjak. Próbálok koncentrálni. Kábán, felváltva figyelem az utat, a jelzőlámpákat, az előttem haladó kocsikat. Erőt kell vennem magamon, hogy ne csukódjon le a szemem. Ha csak egy kicsit is elbágyadnék és nem kontrollálnám magam, biztosan nem tudnám nyitva tartani, pedig ezerrel fújatom magamra a légkondit. De most még ez sem segít.

Ennek a filmnek kasszasikernek kell lennie! És az is lesz. Tudom.

A sztori jó. A forgatókönyv kurva jó. A belünket is kidolgoztuk. Megérdemli a stáb a sikert.

Már csak kilenc nap! Már csak kilenc kicseszett nap és vége ennek a forgatásnak! Aztán jöhet a pihenés! És persze az utómunka.

Alig látok ki a fejemből. Reggel tíz van. Hajnal négyig forgattunk. Hogy a francba fogom kibírni ezt a napot? Már nyolcadik hete, hogy zsinórban éjszaka forgatunk. Az egész stáb kivan. Rendesen próbára tesz minket a fáradtság és a kialvatlanság. És ez a nyomorult kánikula is. Annyira meleg van, hogy még hajnalban is az emberre olvad a ruha.

A fasznak van kedve most itt lenni! A belváros közepén, ebben a dugóban! Mi a francért nem megy a sor? Basszus, már rég ott kellene lennem a terepszemlén. Legszívesebben tövig nyomnám a dudát, csak történjen már valami, de persze nem teszem.

A többiek ki fognak nyírni!

Ma reggel, három óra alvás után pont arra vágytam, hogy az ügyvédemmel találkozzak.

De legalább már tudom, hogy végre kimondták a válást – állapítom meg, és az anyósülésre pillantok, ahol – az ügyvédemnek, Carlnak hála – ott hever a válást kimondó végzés.

Jenna ezennel örökre a múlté.

Jobb is, hogy nem vagyok Los Angelesben. Semmi kedvem a volt nejem hisztijéhez. Remélem, Camille, az asszisztensem minél előbb elhozatja a cuccaimat a házból, és átviteti a malibui villámba.

Az egyszer biztos, hogy többé nem vesz rá nő arra, hogy igába hajtsam a fejem, és megnősüljek!

Éljen a szabadság!

Most kurvára nem itt lenne a helyem, hanem az ágyban, a szőke bige mellett, akit hajnalban megkeféltem. Hogy is hívják? Stacey? Vagy talán Sarah? Mindegy is! A lényeg, hogy segített egy kicsit levezetni a feszültséget.

Ami azt illeti, elég ügyes kezű. És az orális képességei is rendben vannak – mosolyodom el, ahogy bevillannak a hajnali emlékek. Rövid menet volt, nem tartott sokáig, de rendben volt.

Egy pillanatra lehunyom a szemem, ahogy eszembe jut, milyen arcot vágott, mikor beleélveztem a szájába. Uh. A gondolatra a farkam ismét összerándul.

Ma este is dugnom kell!

A napszemüvegem valamelyest tompítja a szélvédőn beáradó, még a bitumenről is visszatükröződő, vakító napsütést. Hogy lehet ennyire meleg? Nem volt még elég a forróságból?

A fasznak van kedve még egy újabb terepszemléhez! – mérgelődöm tovább. Ma még el kell olvasnom egy vadiúj – és kurva jónak ígérkező – forgatókönyvet, meg hát baromira nem ártana átnéznem a szövegemet is forgatás előtt. Ennyi minden rohadtul nem fér bele egy napba. Főleg úgy, hogy konkrétan szinte semmit sem aludtam az elmúlt napokban.

Te vagy a producer, Bartlett! És nem mellesleg a főszereplő is! A staging kurvára fontos! – emlékeztetem magam. Ki kell választanunk és be kell fotóznunk a helyszínt!

Ebben a pillanatban megszólal a telefonom. Mike az, a producertársam. Baszki – ingatom lemondóan a fejem. Benyomom a kihangosítót. Bár ne tenném. Tudom, mi következik. Fejmosás. Nem is kicsi.

– Hol a faszomban vagy?! – üvölt bele Mike a telefonba. – Csak húszan várunk rád ebben a kibaszott kánikulában! – Kopaszodó fejét, borostás kerekded arcát tisztán magam előtt látom, meg persze a pókemberes pólóját, amit a forgatásokon hord. Le sem lehetne imádkozni róla. Nála nagyobb képregénymániást még sohasem láttam.

– Tíz perc és ott vagyok! – próbálom lehiggasztani. – Kezdjétek el nélkülem. Nem olyan nagy dolog.

– Ha elkezdjük, akkor ez a helyszín marad. Nem lesz beleszólásod, agyas, úgyhogy csipkedd magad! – fújtatja a készülékbe és bontja a vonalat.

Hát, úgy tűnik, Mike nem kicsit dühös rám. Fasza. Utálom ezt a napot!

A GPS szerint már csak befordulok ebbe a kis utcába, aminek – a gépies, női navigátorhang szerint – Puskin utca a neve, és meg is érkeztem. Szerencsére van bőven parkolóhely.

Imádlak, Budapest!

 

Zoé

Hát ez óriási! Megbuktam fonetikából. De mégis miért?? – totál kiborulva bámulom a vizsgaeredményeket az egyetemi faliújságon. Meresztem a szemem, a pupillám teljesen kitágult, de még így is úgy érzem, nem látok jól. Nem értem. Aztán tekintetem végigpásztázza a többiek jegyeit, és megkapom a választ a kérdésemre. Az évfolyam kilencven százaléka megbukott. Remek. Sosem lesz vége a szívatásnak – vonom le a következtetést. Teljesen elment az életkedvem.

Tíz perccel ezután már a kocsim felé ballagok az Astoria irányába. A körúton – mint mindig – ezúttal is hatalmas a dugó. Ez a kedvenc környékem Budapesten – kivéve most. Most nem szeretem. Most semmit sem szeretek. Feldúlt vagyok. Megbuktam. Nem szokott velem előfordulni ilyesmi. Legalábbis nem gyakran. Ez is azért van, mert mindig túlterhelem magam. Két szakot végzek egyszerre. Le kell állnom.

Lefordulok a körútról a Blaha felé, a Starbucks láttán a sarkon sóvárgás fog el, de hamar meggondolom magam, és inkább folytatom az utam. Nem érdemlek kávét!

Meghúztak!

Még mindig alig hiszem el!

A telefonomba merülve egészen megfeledkezem a külvilágról. Átfutom a híreket, majd elolvasom Christopher üzeneteit. Győzköd, hogy menjek vele ma moziba. Hiába magyarázom, hogy nem tehetem, vizsgaidőszak van, ráadásul most buktam meg egy iszonytató tárgyból, nem foglalkozik vele. Bosszantó az állhatatossága. Neki könnyű, már túl van a mesterképzésen. PhD-zik. Három hónap múlva kezd az első munkahelyén Koppenhágában.

Már egy éve, hogy vége köztünk.

Tisztán emlékszem arra a napra, amikor kiderült, hogy megcsalt. Amikor hazaértem, üres szekrényeket találtam otthon. Egy szó nélkül ment el. Este írt egy üzenetet, és bocsánatot kért, amiért nem bírt a szemembe nézni. 

Azt hiszem, ezt a napot sosem fogom elfelejteni, ez a fájó seb sosem gyógyul be, annak ellenére sem, hogy barátok maradtunk.

Pontosan tudom, hogy Christopher most újra össze akar jönni velem.

Na ne már!

A kocsim mellé érve felnézek a mobilomból, és elképedve látom, hogy egy burzsuj audis ficsúr parkol le éppen az öreg Golfom elé. És úgy rám áll, hogy három centi helyem marad, hogy kiálljak. Vagy fél centire mögöttem meg egy BMW parkol. Persze annak már a sofőrje sehol. Elönt a düh.

Na ne már! Mégis mit képzelnek ezek? Hogy a francba fogok innen kiállni? – méregetem meredten az autóm és a rám parkolt fekete Audi közötti távolságot. Ugye csak viccel? Maga előtt hagy három métert, engem meg beszorít?

Nyílik az ajtó, és kiszáll egy magas pasi. Fehér ingben, bézs színű nadrágban van, látom, hogy borzasztóan elegáns. Egészen biztosan nincsenek anyagi gondjai – állapítom meg nyomban. Szemembe süt a nap, nem látom az arcát, csak azt észlelem, hogy lezárja a kocsit, és mint aki jól végezte dolgát, sarkon fordul, és a járda felé veszi az irányt. 

– Hé! – szólok utána kapásból. – Nem zavar, hogy nem hagytál helyet kiállni? – És dühösen rámeredek – pontosabban a hátára. Erre megfordul. Végre nem süt a szemembe a nap, visszanyerem a látásomat. Szinte ledermedek a felismeréstől: egy eszement jó pasi áll előttem. Úgy érzem magam, mint akit egy vödör jeges vízzel öntöttek nyakon. Szerintem lángvörös lehet az arcom, de az is lehet, hogy rákvörös. Gyorsan erőt veszek magamon, és azon vagyok, hogy a tárgyra koncentráljak, ne pedig arra, hogy mennyire zavarba jöttem a pasi átható tekintetétől, meg attól, ahogy halvány mosolyra húzza a száját. Visszasétál, és pimasz ábrázattal méricskéli a két kocsi közti távolságot, majd így szól:

– Hát, kislány, ha innen nem tudsz kiállni, akkor jobb, ha visszaadod a jogosítványodat! – Van valami fura a kiejtésében, mintha nem magyar lenne, vagy már régóta nem Magyarországon élne. Kék szeme elevenen csillog. Barna haja rövidre nyírva, címlapfotózásra van belőve. Borostás az arca, és ez sajnos szenzációsan áll neki. Bakker, ez a pasi rohadt jól néz ki!

És valahonnan mintha ismerős is lenne! Vagy csak emlékeztet valakire?

– Nem a jogosítványommal van a baj, hanem a hozzád hasonló bunkó alakokkal, akik bosszúságot okoznak másoknak ahelyett, hogy egy kicsit is odafigyelnének. Csak egy csipetnyi jóindulat, ennyi hiányzik belőletek! – Szapulom nem túl elegánsan, de hát annyira felidegesített. – Légy oly kedves, és gurulj egy hangyányit előrébb! Megteheted, vagy három méter van a kocsid előtt – kérem, vagyis inkább utasítom.

– Egy frászt! – válaszolja arcátlanul. – Rád fér a gyakorlás. Itt a kiváló alkalom, hogy megtanulj vezetni.

– Egyből tudtam, hogy egy tuskó vagy! Elég ránézni az autódra! – kiáltok utána dühömben. Fogom magam, és idegességemben feltépem a kocsiajtót, és faképnél hagyom, beszállok a Golfba. A következő momentum, amit észlelek, hogy a kocsim mellett áll, és befelé bámul. Várja, hogy kinyissam az ajtót vagy letekerjem az ablakot. Hát azt várhatja!  Beindítom a motort. Erre fogja magát, és rám nyitja az ajtót.

– Csak hogy lásd, milyen jó napom van, adok ingyen leckét. Segítek kiállni, nagysága!

– Nem szükséges! Megoldom magam! Egy ilyen tahótól nem kell segítség, kösz szépen! – csaptam be az ajtót.

Óriási vigyorral az arcán távozott. Kábé tíz percembe került, mire kimanővereztem az autót a szűk helyről, ahová beszorított.

Utálom ezt a napot! Mi jöhet még?

 

Jake

Nem hiszem el, hogy van olyan csaj, aki nem ismer fel! – nevettem el magam, miközben a bigét figyeltem, ahogy ütött-kopott Golfjával elhalad mellettem. Már vagy tíz éve, bárhol a világon, ki sem tehetem a lábam az utcára anélkül, hogy ne fordulnának meg utánam az emberek.

Magamban újra és újra lejátszom az iménti vitát. A csajnak minden bizonnyal szar napja van, vagy csak jó rég nem dugták meg – vigyorgok tovább magamban.

Bakker, rég osztottak le így!

Legszívesebben a falhoz állítottam és jól megdugtam volna a kiscsajt. Egyetemista, ez biztos. Gesztenyebarna haja hullámokban omlott a vállára. Jól beletúrtam volna!  Bár szikrákat szórt a tengerkék szeme, távoli helyet juttattak eszembe. Kaliforniát és az óceánt.

Kíváncsi lettem volna, milyen arcot vágott volna, ha hirtelen magamhoz húzom és megcsókolom.

Képtelen vagyok letörölni a vigyort az arcomról.

Meg kellett volna egy kicsit jobban leckéztetnem, hogy emlékezzen rám. Még csak nem is tudja, kivel találkozott. Annyira dühös volt, hogy le sem esett neki, ki vagyok.

Most már mindegy. Úgyse látom többé.

Nem tehetek róla, de szórakoztatott ez az egész szitu.

Már nem is emlékszem, mikor beszéltem utoljára magyarul.

Koncentrálj, Bartlett! A többiek már várnak rád!

 

Zoé

Meg tudtam volna fojtani azt a pasast! Ott helyben! Valósággal arculcsapásként ért az arroganciája.

És sajnos a sármja is mellbe vágott.

Utálom az ilyen alakokat! Azt hiszik, övék a világ, és mindenki úgy ugrál, ahogy ők fütyülnek.

Ahogy visszasétált, és a tízezer dolláros, hófehér fogsorával belevigyorgott a képembe! Kiborító! Rohadt jól szórakozott, látszott rajta – füstölögtem még egy jó darabig az autóban. Volt időm bosszankodni, mert a dugóban araszoltam.

Újra és újra lepergett előttem a jelenet. Akárhányszor lehunytam a szemem, a pasi óceánkék szemének villanását láttam. Azóta is kísért a kaján vigyora.

Egy bunkó, tapló alak. Akkor mégis miért volt rám ilyen hatással?

Felejtsd el, Zoé! Végy egy nagy levegőt, és lépj túl az ügyön! Hál’ istennek az életben nem látod többet az ürgét! Úgyhogy ne fájjon miatta a fejed! – próbáltam lenyugtatni magam….

 

A Budapesten élő romantikus bestsellerírónő a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanult magyar-történelem szakon. Bemutatkozott már film forgatókönyvíróként, sőt mi több, a napokban műsorvezetőként is debütált az egyik legkedveltebb kereskedelmi tévé csatornáján, ahol is az első Emmy-díjas magyar színésznővel, Gera Marinával készített interjút. Történeteit több tízezren olvassák, regényei gyakran vezetik az országos sikerlistákat. Nemrégiben hirdette ki a Libri Könyvkiadó a 2019-es évre vonatkozó TOP100-as sikerlistáját, melyben a tavalyi év legsikeresebb könyvei szerepelnek. Az írónő mindkét, tavaly megjelent könyve is helyet kapott ezen az országos toplistán, amely óriási szónak számít.

Címkék: best best magazin irány hollywood könyv könyvrészlet olvass bele tomor anita

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Best

Ennek köszönheti szuper alakját a Szomszédok sztárja

Ennek köszönheti szuper alakját a Szomszédok sztárja

Fehér Anna 10 kérdést kapott a Best magazintól, ő pedig egytől-egyig nagyon őszintén válaszolt.

Nagy Ervin elárulta, milyen lesz a közelgő esküvője

Az sincs kizárva, hogy templomban köti össze életét szerelmével.

Náray Tamás végre elárulta, miért költözött el Magyarországról

A hazai divatvilág sikeres tervezője Spanyolországban folytatja életét, a Bestnek pedig azt is elárulta, miért döntött így.

Meglepő dolog derült ki Palvin Barbi múltjáról

Nem is olyan rég még nyoma sem volt annak a magabiztos nőnek, akit ma ismerünk.

Csobot Adél ebből jön rá, ha Istenes Bence füllent

A Best magazinnak ezt is elárulták!

Eszenyi Enikő elárulta, miből merít erőt

A Vígszínház igazgatója nagyon őszintén mesélt a Best magazinnak.

Szabó Zsófi őszintén beszélt az alakjáról

A gyönyörű műsorvezető először a vonalai, később pedig az inzulinrezisztenciája miatt kezdett diétázni.

Barta Sylvia jobban nézi ki, mint valaha!

Büszkén vállalja a korát, sugárzik a boldogságtól, és a munkáját is imádja! De vajon mi a titka Barta Sylviának?

Balázs Andi menyasszonyi ruhában harcol a plus size nőkért

Nem fog S-es ruhában az oltár elé repülni a színésznő, de ezt vőlegénye, Gábor sem várja el tőle.

Kulcsár Edina: „A férjem nagy hassal is gyönyörűnek lát”

Az elmúlt hetekben attól volt hangos a média egy bizonyos nyilatkozat miatt, hogyan is néz ki egy női test a szülés után, és ez milyen hatással van egy pár kapcsolatára. A Best kérésére Kulcsár Edina nagyon őszintén mesélt saját tapasztalatáról.

Így derült fény Várkonyi Andrea és Zsidró Tamás szerelmére

Hiába akarták titkolni, csak úgy izzott körülöttük a levegő.

Köllő Babett: „Négy ikergyermekem is lehetne”

Meglepő őszinteséggel beszélt az őt ért veszteségről.

Felnőtt tartalom!

Ezt a tartalmat csak a 18. életévüket betöltött látogatóink tekinthetik meg.
Elmúltál már 18 éves?