2020.01.23.@ 14.01

Olvass bele Borsa Brown sikerkönyvébe!

És azonnal megjön a kedved a teljes Sapho sztorihoz!

Central Médiacsoport Zrt.
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Olvass bele Borsa Brown sikerkönyvébe!

Giardini-Naxos nincs messze, talán húsz perc kocsival. Közvetlenül a parton haladva, a száztizennégyes út rövidebb, de lassabb, ezért inkább az E-negyvenötösön száguldok. Vezetés közben megszabadulok a zakómtól, kigombolom az ingem felső gombját, és amennyire képes vagyok rá, felgyűröm az ingem ujját. Néha a kormányra csapok, minden perc életfontosságú. Erősen fontolgatom, hogy felhívom Liát, hiszen már tudom a számát, de végül mégsem teszem.
Lehajtok a főútról, átmegyek a száztizennégyesre, innen le tovább a part felé. Végre elérem a Via Paolo Orsit. A látványtól táncot lejt a gyomrom: szirénák bekapcsolva, a ház ajtaja tárva-nyitva, rengeteg ember mindenhol. Kiszúrom Santóékat, külön-külön beszélget velük valaki. Ők rám sem hederítenek, tudják mi ilyenkor a parancs.
Semmiről sem tudunk, játsszuk a hülyét.
Az épületből kutyás zsaru jön elő, kilövök felé, mint a nyíl. A „nyíl” lassul, mert a pacák mögött ott lépdel Lia is.
Százados… Nyomozónő…
A lépteim mázsássá válnak, a szívem sajog, úgy érzem, mintha elárultak volna. Egész életemben arra neveltek, hogy ezt az egyet sosem lehet bosszú nélkül hagyni. Az árulásért mindenki fizet.
– Maga kicsoda? – kérdez a rendőr, miközben többen odalépnek hozzánk.
Liára nézek, aki csípőre tett kézzel elmosolyodik. Szembeötlik, hogy van rajta golyóálló mellény. Fekete nadrágot visel, aminek oldalán piros csík fut, a lábán egy futócipő van. Szűk, hosszú ujjú póló simul rá, kitüremkedik a védőfelszerelés. A haja össze van copfozva, grammnyi smink sincs rajta. A szájára nézek, amit tegnap jóformán vérzésig haraptam.
– A signor, Umberto Sapho. Ő a mai főfogás – válaszol Lia a kollégája kérdésére.
Akkora gombóc kerekedik a torkomba, hogy mindjárt megfojt.
Mi az, hogy én vagyok a főfogás? Tudja, hogy majdnem szitává lövettem ezt az egész parádét itt?
– Nagyszerű Dortella százados! Akkor signor Sapho a magáé!
Na még szép, hogy az övé vagyok! Az baszna be, ha te akarnál elkapni.
– Mi folyik itt? – kérdem a legnyugodtabb hangomon.
– Maga szerint? – vág vissza a pasi, miközben egészen mellém lép.
– Fogalmam sincs, de felhívom rá a figyelmét, hogy irtózom az idegen emberek közelségétől. Odébb állna?
Nem értem az emberekben ezt az állandó dühöt. Ennek is látom a fején, hogy egyetlen mondatommal kihozom a sodrából. Megrántja a kutya pórázát, ami még nekem is fáj. Lekapja a kalapját, és felém sziszegi:
– Majd a sitten legyél ilyen finnyás, ahol mindenki rád startol, te kis gengszter!
Ezt bóknak veszem. Szóval jóképű, formás gyereknek tart!
Kitör belőlem a röhögés, még a kutya is a farkát csóválja. Ha egyszer véletlenül sittre kerülnék, na ott vigyázzba állna nekem mindenki. Az már más kérdés, hogy ezek a szegény ördögök még nem tudják, hogy csak pár órájuk van. Aztán bizony el kell engedniük.
– Milyen tapasztalt abban, hogy mi minden zajlik a börtönben. Nézni is szokta? Élvezi mi?
– Kicsinállak te majom!
Ismét elnevetem magam, megdörzsölöm a szememet.
– Fogjuk még egymás anyját is szidni? Nem túl tartalmas ez a beszélgetés – a vállapjára nézek – tizedes. Mi lenne, ha átdobna a századosnak? – Liára nézek, aki csöppnyit sem jön zavarba. – Talán ő élne a lehetőséggel. Tudna velem mit kezdeni.
Legalábbis eddig tudott!
Kissé odébb áll, Lia becövekel elém. Mosolyra várok, egy biccentésre, bármire, ami jelzi, hogy nem komoly ez az egész.
– Van magánál fegyver?– kérdi.
Hahhh! Szerinted? Csőre töltve!
Kezd felizgatni ez a magázódás. Hogy a nyavalyába tud úgy tenni, mintha most látna először?
– Ha nem adom oda, megkeresi?
Finoman belerúg a jobb, majd a bal bokámba, jelezve, hogy álljak terpeszbe. A kezeit végigvezeti a karomon, miközben halkan, de mérgesen morogja:
– Megmotozom!
Tudtam én, hogy fog történni valami jó is.
Nem mondhatnám, hogy finom, a mellkasomat megcsapkodja, viccesnek tartom, hogy ennyire próbál kemény zsaru maradni. A bordám nem viseli túl jól a szitut, de nem teszem szóvá. Azt a tézist, mely szerint nem játssza meg magát, hanem tényleg kemény, elvetem.
Leguggol, a szeme egy vonalba kerül az intim részemmel. Átnézek fölötte, és a rendőrfickó képébe vigyorgok.
Na, komám? Ehhez szólj hozzá!
Végigtapogatja a combomat meg a lábszáramat, majd föláll. Halkan súgom neki:
– Mondd, hogy most én jövök!
A kutyás rendőr közelebb jön, ő is hallani szeretné, miket mondok. Lia semmivel sem foglalkozik, csak a dolgával.
– Hol a fegyvere signor Sapho?
Meg szoktad találni…
– Nem mondtam, hogy van nálam fegyver.
Igazán mérgessé válik a tekintete, a kutyás rendőrre parancsol:
– Kutassátok át a kocsiját!
Komolyan ennyire ostobának tart? Naná, hogy talál az autóban fegyvert, mégpedig olyat, amihez engedélyem van, és ami olyan tiszta, mint a patyolat.
A pacák elindul, szánt szándékkal meglök a vállával. A kutyája közöttünk van, csakis az állatszeretetemnek köszönhetően nem nyúlok utána. No meg az eszemnek. Mindenesetre megjegyzem a pofáját.
Barátom! Arcod az agyamba vésve. Listára föltéve. Egyszer egyenlítek!
Kettesben maradok Liával, végre beszélhetek vele normálisan.
– Akkor? Válaszolnál? – nézek a szeme közé.
Arra számítok, hogy zavarba jön, elszégyelli magát, mentegetőzni kezd, hogy muszáj volt idejönnie, meg ilyesmik, de nem ez történik. A szeme sem rebben.
– Nem elég egyértelmű? Házkutatást tartunk. Téged pedig beviszlek. Kihallgatlak.
Na, ne szívass már!
A kis mondandója közben negédesen mosolyog, tényleg lövésem sincs, hogy komolyan beszél-e. Szeretem a mosolyát, de ezalatt a kis idő alatt is rájöttem már, hogy többféle nevetése van. A zsaruét nem szeretem. Ez most azé.
– Te szórakozol velem?
– Azt tegnap csináltuk Umberto.
– Épp ez az! Tegnap még keféltünk, ma meg le akarsz csukni?
Közelebb lép, valószínűleg ő sem szeretné, ha kiderülne, hogy intim viszonyban vagyunk. Az én testem is mozdul, kín, hogy nem érhetek hozzá. A szeme, a tekintete feltüzel. Van valami a nézésében, amitől azt érzem, hogy a világ legjobb dolga férfinek lenni. Suttogva reagál:
– Kimondtad a varázsszót: keféltünk. – Közelebb lép, mögém kerül. – Tedd szépen hátra a kezed, hagy bilincseljem meg.
Megőrült! Tuti, hogy megőrült!
Én is megpördülök, megváltozik a tekintete. Érzem, itt most tényleg nagy baj van, nem stimmelnek a dolgok.
– Ne merd!
– Ellenállsz? Azzal csak rontasz a helyzeteden.
– Lia! Ez nem vicces!
– Nem viccnek szántam.
Kezdem felfogni.
– Miért csinálod ezt?
– Mi lep meg? Tudtad, hogy ki vagyok, nem? Nyomozó vagyok…
Ezt pont ő mondja?
– Te! Te is tudod, hogy ki vagyok! Számomra te egy nő vagy! Ne mondd, hogy én a te szemedben egy bűnöző vagyok!
– Miért? Az vagy? Bűnöző? – Közelebb hajol és már ott lifeg a kezében a bilincs.
– Ne merj megbilincselni!
Most először fenyegetem őt meg. Bár a hangom nem erőszakos, de ez részemről igenis egy fenyegetés. Az összes emberem ilyenkor fülét farkát behúzza.
– Jó fej leszek. Választhatsz. Test előtt, vagy mögött bilincseljelek?
Picit kezdek morcos lenni.
– Nem vihetsz be! Semmit sem találtatok!
Meg egyébként sem!
– A fiúk még órákig kutakodni fognak. Csak találnak valamit… Úgyhogy de! Bevihetlek.
– Mutass egy parancsot!
A morcosság odébb állt, most már nagyon pipa vagyok, de ő elmosolyodik.
– Kitől? Ehhez jogom van. Feltűnt, hogy százados vagyok? Van hatásköröm.
Hát az van a fenébe is!
Pár napja úgy belevontál, hogy azóta is átkozom a percet.
– Lia, kérlek! – nyögöm, miközben a testem elé rakom a kezemet.
– Szóval akkor elöl? – lép teljesen elém. – Azt hittem hátulról fogod választani. Ja! És, ha megkérhetlek, szólíts századosnak, vagy nyomozónak. De semmiképpen sem Liának.
Olyan hidegvérrel csinálja ezt az egészet, hogy én is jéggé dermedek tőle.
– Nézz a szemembe, miközben rám teszed!
Először összecsattintja, majd az ujjait is a csuklómra fonja, mintha bocsánatot kérne.
Életemben először van a kezemen bilincs. És ő rakta rám!
Megemeli a fejét, nagyon hosszan bámuljuk egymást. A következő mozdulatával kitárja nekem a kocsiajtót, jelezve, hogy üljek be. Összepréselődik a testünk.
Baltával verem szét a romantikus énemet. A fülébe súgom:
– Aki háborúba kezd, az két sírt ásson!

Címkék: best best magazin Borsa Brown Borsa Brown regény könyv könyvrészlet sapho

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Best

Ez volt Benedek Tibor utolsó kívánsága

Zsédára újra rátalálhat a szerelem ezen a nyáron?

A csillagok szerint legalábbis minden jel erre utal.

Adócsalás: Hajdú Péter bajban van, ő az elsőrendű vádlott

Olyan cégek számlájáról vett fel nem kevés pénzt, melyekhez nem sok köze volt.

A Barátok közt sztárja megmentette fia életét

A színésznő félelmetesen közel állt ahhoz, hogy elveszítse kisfiát, Bálintot – a részleteket a legújabb BEST magazinban mesélte el.

Mihalik Enikő titokban szakított, de már új szerelme van

4 év után döntöttek úgy párjával, hogy külön folytatják, azonban két hónappal az elválás után rátalált a mindent elsöprő szerelem.

Ezt az anya-lánya fotósorozatot mindenkinek látnia kell

De azoknak biztosan, akik bírják a cukiskodást, és fontos számukra az állatvédelem.

Kamarás Iván meglepő kijelentést tett saját külsejéről

A BEST magazinnak meglepő őszinteséggel mesélt arról, mennyit küzdött színészként a pályája elején azzal, hogy kifejezetten vonzó.

Kajdi Csaba két napig feküdt kómában, miután szétrobbant a veséje

Az Instagram első számú kedvencének édesanyja, akit az egész internet csak Annamária néven ismer, őszintén mesélt a BEST magazinnak fiáról.

Fluor Tomi és szerelme szakítottak

Az énekes néhány perce tette ki Instagram oldalára, hogy már nem alkotnak egy párt kedvesével.

Döntés született Benedek Tibor temetéséről

A család szeretné, ha szűk körben búcsúzhatnának el a sportlegendától.

Tóth Andi jobban néz ki, mint valaha

Egyértelműen ő az egyik legdögösebb 21 éves a sztárvilágban!

Így emlékeztek meg Olaszországban Benedek Tiborról

Magyarország határain túl is ikonnak számított a sportoló.