„Valahol mélyen mindig féltem attól, hogy Tomi megcsal, mert egyszerűen ráun arra, amit adni tudok. Agyrém volt így élni. Amikor buliztunk, azt próbáltam kideríteni, melyik csaj jöhet be neki a társaságból, kivel hancúrozna szívesen. Aztán arra gondoltam, mi lenne, ha fognám a félelmeimet, és nem menekülnék többé, hanem átformálnám őket és szembenéznék velük. Bedobtam az édeshármas ötletet, mielőtt ő dobja le ezt a bombát. Vállaltam a kockázatot, hogy ne egy pasit vegyünk be harmadiknak, hanem egy lányt. Az az este mindent átfordított bennem. Nem konkurencia volt a másik lány (és vele együtt minden másik lány, akire korábban ellenfélként tekintettem), hanem a játék része, akitől nem mellesleg életem egyik legintenzívebb orgazmusát kaptam. Újjászülettem azon az éjszakán, és azóta egyetlen félelmemnek sem hagyom, hogy nagyobbra nőjön nálam.” (Eszti, 28)

„Amikor a fiúm felvezette, hogy kipróbálná, azt mondtam, hogy simán, de csak egy feltétellel: ha fiú az illető. Először vonakodott, végül belement. Nem mondom, hogy rendszert csinálunk belőle a jövőben, de állati jó volt ennyi figyelmet kapni. A srácok szinte versenyeztek, ki juttat többször a csúcsra – imádtam…” (Angéla, 24)

„Egész életemben úgy gondoltam magamra, mint egy kényszeresen közvetlen, túlságosan is extrovertált csajra, aki egyszerűen SOK. Aztán rájöttem, hogy egészen addig sok is maradok, amíg egyetlen emberrel akarom megélni azt, ami bennem van. Mióta átlátom ezt magamban, dupla vagy semmi alapon játszom az ágyban is – és bejön az édeshármas felállás.” (Viki, 29)

„Két dologban biztos vagyok: örülök, hogy kipróbáltam, és soha többé nincs rá szükségem. Megéltem, hogy félrelépek, mindezt a pasim előtt, kockázat nélkül, de meg is erősített, hogy senki más nem kell rajta kívül.” (Era, 31)