Az Instám buktatott le, hogy napokon belül menstruálni fogok

Amikor azt hiszed, a piros betűs napokat egyedül éled meg, nézd át alaposan a sztorijaidat: Evelin például így jött rá, hogy végig dokumentálta a követőinek a PMS-e minden fontos állomását.

Az Instám buktatott le, hogy napokon belül menstruálni fogok

„Mindig ennyire érzékeny vagy?” – írt rám Márk, miután közzétettem egy Insta-sztorit arról, mennyire kiborultam a kedvenc sorozatom évadzáró epizódján. Nem értettem, mire gondol, azt pedig különösen nem, hogy ő és a legjobb barátaim hogyan bírták bőgés nélkül végignézni a befejező részt. Hogy még plasztikusabbá tegyem a történetet, készítettem egy csendéletet a házimozis menümről, ami tökéletesen elég lett volna nekem és a 3 legjobb barátnőmnek. Erre újabb üzi jött Márktól, amiben arra kért, mutassam meg a sorozatdarálós arcom egy szelfivel. Mivel a filterekkel agyonretusált képeket borzasztóan bénának tartom, pláne az ismerkedős, vadul flörtölős fázisban, úgy döntöttem, kimozgom a helyzetet egy vicces giffel: küldtem tehát egy pandát, papírzacskóval a fején. Az a helyzet, hogy legszívesebben én is egy ilyennel közlekedtem volna így, hogy az alapjáraton hibátlan bőrömet hirtelen beborították a pattanások. És ha ez nem lenne elég, a mérleg szerint híztam is. Sőt most, hogy minden motivációmat elvesztettem, talán beteget jelentek, és nem is megyek holnap melóba. Ez az, ez jó lesz, így megúszhatom, hogy beégjek a pattanásaimmal – habár Márk történetesen a kollégám, szóval a pandás gif nem ápol és takar el túl sokáig…

Már írtam is Olgának, a kedvenc kolléganőmnek, hogy passzolom a holnapot, mert nem vagyok túl jól. Erre aggódva felhívott, mennyire komoly a dolog. Miután végigpörgettük a tüneteket, pici szünet után megszólalt: „Mikor fog megjönni?” Lázasan kutattam az agyamban, ugyanis néha totálisan kiesik az a havi 4-5 nap, amit legszívesebben kitörölnék a naptáramból meg az életemből is. „Ööö…mostanában” – válaszoltam Ms. Holmes barátnőmnek, aki megkönnyebbülve konstatálta a tényt. „Napok óta látom a sztorijaidon, hogy a PMS-mezőn ugrálsz.” Megkértem, hogy akkor ezt talán fejtse ki jobban, ugyanis soha, semmilyen körülmények között nem osztanék meg magamról ennyire intim infókat, pláne nem az Instagramon, mire Olga úgy kezdte sorolni a tüneteket jelző képeimet és sztorijaimat, mint valami mindenre emlékező algoritmus.

 

mobil

fotó: Getty Images /
Isabel Pavia

 

„Tényleg soroljam? Hát jó! Napok óta Billie Eilish-t hallgatsz, pedig őt csak akkor veszed elő, ha letört vagy. És miért lennél letört, amikor olyan jól alakulnak a dolgok Márkkal? Várj, segítek: túlérzékeny vagy, labilis, ami egyértelműen PMS-tünet. És láttam, hogy a sorozatnézős-nasis installációd mellett volt néhány zsepi is, tehát sírtál. Ja, és nem fura, hogy hetek óta konzekvensen odafigyelsz a diétádra, most viszont egyszerre falsz fel mindent, amire alapjáraton nincs szükséged?” (Ennél a pontnál egyszerre jelent meg bennem a lelkifurdalás, és a tény, milyen elképesztően jól működik együtt a pizza, a vaníliás fagyi, a mogyoróvaj és a hamburger… Te jó, ég, ezt tényleg mind én ettem meg?) „De a leggyanúsabb az a sok sírós emoji volt, amit az évadzáró végén sztoriztál. Ha nem lenne a PMS, legfeljebb azért sírtál volna, miért kapott ennyire borzalmas lezárást ez a szegény évad, és nem azért, amiért kiírták belőle azt a karaktert, akinek évadok óta amúgy sincs keresnivalója a sorozatban.” (Hopp, ez megint jogos, ráadásul én is ugyanezt fejtegettem néhány hete egy hosszú Insta-posztban!)

„De az is gyanús volt, hogy mi lett a hétfő esti futásoddal. Ilyenkor mindig arról sztorizol, hány kilométeren vagy túl, miért imádod, annak ellenére, hogy majd’ belehalsz. Erre tegnap miről posztoltál? A futócipődről, aminek második hete adsz szabadnapot. Rögtön gyanús lett a #holamotivációm hashtag, pont tőled, akinek ez a szuperképességed!” (Nagy ügy, dolgozni sincs kedvem…) „És az a szavazás mi volt, hogy van-e értelme a dolgoknak? Te vagy a társaságban a legnagyobb zseb-coach, most meg hirtelen előbújik belőled Anyegin, aki szerint semminek semmi értelme? Ott már egészen biztos voltam benne, hogy a szokásosnál is intenzívebbek nálad a PMS-tünetek, hiszen pont te mondod mindig, hogy ezeken a napokon lehetőleg ne hozzunk komoly döntéseket. Erre tényleg az 1200 követődre bízod, hogy megmondják, van-e értelme a dolgoknak vagy sem?” – hadarta. „Oké, köszönjük Olga, egyre kínosabban érzem magam. Lezárhatnánk már a témát? Annyira fáj a hasam” – feleltem, és miközben Olga fáradhatatlanul ecsetelte, hogy a visszahúzódás, a gyengült koncentráció, sőt még a tegnap esti alvászavarom is kizárólag a PMS-nek köszönhető, hirtelen újabb görcsöt éreztem az alhasamban, lent pedig egy ismerős, meleg érzést. „Megjött…” – mondtam Olgának, és abban a pillanatban valahogy minden a helyére került. A farkasétvágyam, az érzékenységem, az elveszett motivációm… Tényleg minden. Miközben a mosdó felé vettem az irányt, megnyugodtam, hogy oké, már csak néhány nap, és visszakapom a régi önmagam. Mondjuk a mostani melleimet pont nem cserélném el – leszámítva persze a feszülő érzést –, ez az egyetlen dolog, ami jobban tetszik azokon a bizonyos napokon…

Phytotec

Még több

Body