„Amikor fáradtan megérkeztem a New York-i repülőtérre, igazi felüdülés volt megpillantani a szüleimet és a barátnőimet a várakozó tömegben” – kezdi történetét az amerikai Cosmopolitan szerkesztője, aki azért utazott New Yorkba, hogy kiválaszthassa a legszuperebb menyasszonyi ruhát a közelgő esküvőjére. „Eleinte nem értettem, hogy miért van velük apukám is, hiszen cseppet sem ért a divathoz és nem is szeret vásárolni, de azért örömmel üdvözöltem őt is” – folytatja történetét Rachel.

Ezután együtt elmentek New York egyik legmenőbb esküvői szalonjába, ahol pár pohár pezsgő után, egymás mellé ültették le a döntőbizottságot. „Amikor megkérdezték tőlem az eladók, hogy ki fogja meghozni a végleges döntést a ruhaválasztás kapcsán, én határozottan apukámra mutattam. Teljesen ledöbbent, majd büszkén kihúzta magát és jelentőségteljesen nézett körbe. Olyan volt, mintha valami titkos kapoccsal erősítettük volna meg a kapcsolatunkat” – meséli Rachel, aki ezután öt különböző ruhát is felpróbált.

„Édesapám volt a legkritikusabb a többiek közül. Míg a barátnőim egy szimpla fintorgással jelezték a nemtetszésüket, apu részletesen elmagyarázta, hogy melyik ruha, miért nem áll jól. Őszintén megmondta azt is, ha sápadtnak tűntem tőle és azt is ha ducibbnak vagy túlságosan kihívónak.” Miután Rachel sehogy sem találta az igazit, elkeseredetten tekintgetett körbe és kezdte elveszíteni reményt. „Az ötödik ruhánál már mindenki nagyon unta a dolgot, szerintem a többiek nem is figyeltek igazán. Egyedül édesapám koncentrált lelkiismeretesen, még az eladók is meglepődtek az elszántságán. Amikor felpróbáltam a hatodik ruhát, hirtelen mindenki elhallgatott a csodálattól, apu pedig felpattant a helyéről és boldogan hozzám rohant. Felkiáltott, hogy ez lesz a tökéletes esküvői ruha, ezt vesszük meg.” Ezután Rachel kérdően pillantott anyukájára és a barátnőire.

„Mindannyian egyetértettek apuval, olyan volt, mintha rám öntötték volna. Félszegen néztem az eladókra az árat illetően, de apu határozottan kijelentette, hogy bármennyibe kerül, ezt fogjuk megvenni. Elérzékenyülten kezdtek potyogni a könnyeim, mire édesanyám és az eladók is sírva fakadtak. Megöleltem édesapámat és tudtam, hogy sosem fogjuk elfelejteni ezt a közös élményt…”