Egy napig úgy éltem, ahogy mindig is szerettem volna – felszabadultan, lazán, és ehhez tökéletes eszközöm is volt

Meguntam az év végi hajrát, lelassítottam a fináléban, hagytam, hogy mellettem mindenki izomból rohanjon a célig, ugyanis célt cseréltem. Addig a lehető legchillebb, legkényelmesebb életet élem, amíg ki nem pihenem magam. Mindezt stílusosan egy sloggi Zero Feel Holiday melltartóban és alsóban.

Egy napig úgy éltem, ahogy mindig is szerettem volna – felszabadultan, lazán, és ehhez tökéletes eszközöm is volt

Behúzhatom a második olyan karácsonyt is, amikor nem sikerült eljutnom a mézeskalácssütésig, de még a kedvenc, 20 perces vajas kekszemet sem tudtam összeütni. Helyette ajándékokért rohangáltam, állatorvosi rendelők várójában idegeskedtem, éjszakába nyúlóan dolgoztam, lázasan tervezgettem a jövő évet és közben próbáltam behozni az idei év lemaradásait. Aztán, miközben a kedvenc karácsonyi filmemet, a Holidayt néztem – időhiány miatt 3 felvonásban -, elgondolkodtam. Tudod, ez az a mozi, amiben a Cameron Diaz és Kate Winslet által alakított karakterek otthont, és ezzel kicsit életet cserélnek, amiből valami nagyon jó dolog sül ki. De vajon kivel cserélnék életet legszívesebben én?

Némi töprengés után elvetettem az olyan neveket, mint Jennifer Lawrence vagy Florence Pugh, és úgy döntöttem, saját magam, önmagával legjobb fej verziójával cserélnék. Hogy milyen is ő? Lássuk csak… Laza, megengedő, és tudja, hogy bármire képes, és ehhez időt is ad magának. Ahogy a pihenésre is, plusz elnézi magának, ha valami nem sikerül elsőre, másodjára vagy harmadjára. Kísérletemet nem is időzíthettem volna jobbkor, mint most, év végére. Hogy mit tanultam belőle? Na ne fussunk egyből a végére.

Kezdjük a kényelemmel

Imádom a farmert és a blézert, és szeretek jól kinézni, ha borzalmas a hangulatom (biztosan ez is az evolúció hibája), de úgy éreztem, most hanyagolnom kell a szexi, ráadásul annál kényelmetlenebb fazonokat. Helyette előkerült a kedvenc melegítőm, egy bő póló, és bár csak karácsonykor szerettem volna felavatni, végül belebújtam az új sloggi Zero Feel Holiday melltartómba és bugyimba is. Igaz, a másfél éve tartó home office alatt igazi free the nipple szobaaktivista lettem, 

sloggi Zero Feel Holiday

ha mégis a melltartó mellett döntök, akkor nem tűrök magamon sem varrást, sem merevítőt, viszont jöhet a lézervágott, kényelmes fazon, és a nincs rajtam semmi érzés. Amit mind ki is pipálhat a sloggi Zero Feel Holiday, sőt a bralette fazonnak köszönhetően csak gyorsan belebújok anélkül, hogy bajlódnom kellene a kapoccsal, mivel nincs, így nincs is, ami nyomjon vagy zavarjon.

Ami a bugyik fazonját illeti: már évekkel ezelőtt kiirtottam a cérnavékony műfajokat, mivel nem csak kényelmesebb, de szerintem sokkal izgalmasabb is mondjuk egy hipszter fazon vagy egy szép francia bugyi. És mivel az alsó talán a melltartónál is több buktatót rejt, ami a komfort hiányát illeti, a lézervágott megoldásért és a kényelmes anyagért nem tudok elég hálás lenni. 

Ráadásul limitált kiadásról van szó egy visszafogott, de annál coolabb és trendibb lila árnyalatban, csillogó kivitelezésben, szóval nem csak kényelmes, de álomszép is az összeállítás. A finoman ragyogó hatás egyébként ne zavarjon be, az anyag tényleg nagyon kényelmes, véletlenül se keltse fel benned azoknak a borzalmas anyagból készült csillogó topoknak az emlékét, amiben egészen biztosan végig szenvedtél néhány bulit az életed során. Ez ugyanis tényleg pont olyan érzés, mintha a második bőröd lenne.

sloggi Zero Feel Holiday

melltartó: sloggi, 10.999 Ft bugyi: sloggi, 3999 Ft

Lazulunk?

Sokaknak egyébként abszolút képzavar, mi van a tárgyiasított szexisség, meg a push-up másik végén. Ha engem kérdezel, a kényelemnek semmi köze nincs a slampossághoz. Ahogy annak sincs köze a lustasághoz, ha néha szabadnapot veszel ki az életedből, de úgy igazán, és ezt nem csak elnézed magadnak, de díjazod és gyakorlod is.

Úgyhogy a kényelmetlen cuccaim után dobtam a feladatlistámat is, és megkérdeztem magamtól, mi esne jól ebben a pillanatban, de úgy igazán. És tudod mit? Nem találtam magam a konyhában, amint épp egy új mézeskalácsrecepten kísérletezem, csak hogy bizonyítsam, ez is megy. Helyette viszont leültem meditálni, olvastam, majd sétáltam egy órát. Aztán megnéztem egy részt a The Witcherből, és ha már olyan jólesett, megnéztem még egyet. Heverésztem a kutyáimmal a kanapén, a város fényein pihentettem a szemem, letelepedtem a karácsonyfa előtt (igen, már napok óta áll, de eddig nem álltam meg gyönyörködni benne), és időt adtam magamnak, hogy kiélvezzem a fenyő illatát.

Hogy nyomtalanul tűnt el a nap? Igen! Klasszikus értelemben semmi olyat nem csináltam, ami illett volna a nagybetűs év végi őrületbe, a 11-es ráncom, ami annyira zavar, és ami olyan egyértelműen látszik a sok koncentrálástól, most viszont köszönte, békésen aludt. És este, amikor ledobtam a textilt, hogy elmerüljek a kádban egy órára, hagyjam lemerülni a telefonom, és ne akarjak mindenáron mindenről azonnal tudni, észrevettem, hogy nyoma sincs a bőrömön a merevítő, a varrás, vagy a mindenáron tetszetni akarok neked csipkemelltartó nyomainak. És volt ebben valami, megnyugtató, amit alig várok, hogy újra átéljek.

Még több

Divat