2020.08.31.@ 14.08

Most beleolvashatsz Kordos Szabolcs Turista from Hungary című könyvébe!

Idegenvezetők mesélik el történeteiket a buszos kirándulástól az exkluzív és egzotikus ázsiai túrákig, közben pedig kiderül, hogy milyenek vagyunk mi magyarok, ha minden értelemben átlépjük a határokat.

Central Médiacsoport Zrt.
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Most beleolvashatsz Kordos Szabolcs Turista from Hungary című könyvébe!

Luxusszállodákban és taxik volánja mögött dolgozó ismerőseimhez hasonlóan az idegenvezetők is autodidakta szociálpszichológusok: úgy ingáznak a társadalom rétegei között, mint az irodaházi páternoszter emeletről emeletre. Az, hogy mely társaságban érzik otthonosan magukat, voltaképpen mindegy, nekik mindenkivel szót kell érteniük. Megkértem interjúalanyaimat, hogy osszanak meg velem pár morzsát abból a hihetetlen élettapasztalatból, amelyet az évtizedes világjárásuk közben felhalmoztak. Ami most következik, az vállaltan szubjektív konyhaszociológia. Mindannyian tudjuk, hogy általánosítani nem érdemes, minden emberi lény egyszeri és megismételhetetlen, de annyit azért talán megengedhetünk magunknak, hogy beszéljünk néhány jól beazonosítható típusról. Petra, a görögszakértő szerint a tipikus magyar párt a teszetosza férj és az agilis nő alkotja.

– Hihetetlen, hány férfi él teljes elnyomás alatt! Míg ők hajlamosabbak arra, hogy kerüljék a konfliktusokat, addig az asszonykáik igazi hárpiaként viselkednek. Egy frissen házasodott párocskához – a feleség a pocakja alapján az ötödik hónapban járhatott – egy este beköszönt egy patkány. Nagy dráma nem történt, csak a farkát látták meg egy pillanatra, de a hölgy abban a pillanatban összesikította az egész házat. Új szobát ajánlottunk fel nekik az épület másik részében, amire a férj szótlanul bólogatott, és már vitte is volna a kulcsot a költözéshez. Az asszony azonban folytatta a sivítozást, de nem az én fülembe, hanem a férjéébe: „Mondd meg nekik, hogy egy percet sem maradunk itt tovább! Ne légy mamlasz, védd meg a családodat! Hallod? Csinálj már valamit!”, üvöltötte a harcias nej. Ez a látvány megdöbbentően gyakori, hetente találkozunk hasonló párokkal. Ebben az esetben a nő ragaszkodott hozzá, hogy azonnal vigyük őket másik szállodába, a férj pedig láthatóan zavarban volt attól, hogy a teljes lobbi az ő előadásukat figyelte. A dráma tetőfokán a feleség természetesen bedobta az utolsó kártyáját: „Hát nem látják, hogy gyereket várok? Azt akarják, hogy egy patkányodúban lakjak?” Annyit tudtam nekik mondani, hogy a terhességét nem az irodánk okozta, így abban nem vagyunk kompetensek. De ha az új szobában nem hagyja elöl az ételt, garantáltan nem lesz része újabb esti patkánylátogatásban.

Géza, az arab világ nyughatatlan vándora szerint is mindig a hölgyekkel van több probléma. Az észak-magyarországi faluból származó, kissé nyersen fogalmazó, óriási tudású idegenvezető jó interjúalany volt, mindenről kertelés nélkül elmondta a véleményét. A legélhetetlenebb nőszemélyeknek ő a vidéki értelmiségiek feleségeit tartja.

– Kisvárosi fogorvosok, jogászok parasztlányból doktornévá avanzsált párjai. Számomra ők a legidegesítőbb jelenségek, akiket a Föld valaha a hátán hordott. Jellemzően azzal kezdik a panaszáradatot, hogy „mi a férjemmel már mindenhol jártunk a világon, de olyat, amit itt tapasztaltunk, még sehol nem láttunk”. Ha megkérdezed, hogy pontosan merre is kalandoztak eddig, akkor általában azt a választ kapod, hogy Korfun, illetve autóval még sok helyen. Lefordítva: talán Horvátországig eljutottak már az életben. Ha valóban világlátottak lennének, lazábban kezelnék a felmerülő apró kellemetlenségeket, és nem szívnák a véremet minden szezon alatt.

A doktornék legfőbb ismertetőjele Géza tapasztalata szerint az, hogy belebonyolódnak a saját mondataikba. Idegen környezetbe kerülve igyekeznek kifinomultabban fogalmazni, mint otthon, de mivel még van mit pallérozni a stílusukon, a próbálkozás sehova sem vezető körmondatokba torkollik.

Bárhol teljesítsenek is szolgálatot, az idegenvezetők visszatérő vendégei az „okoskodók”. Ők azok, akik mindent jobban tudnak, és fontosnak érzik, hogy erről a teljes csoport értesüljön.

– A magyarok érdeklődők, így nem ritka, hogy míg én a buszban mesélek, tíz-húsz vendégem az útikönyvét lapozgatja, és ellenőrzi, amit mondok. Ha kijelentem, hogy a sziget hatvannyolc kilométer hosszú, akkor biztosan lesz valaki, aki közbeszól, hogy a könyv szerint hatvankilenc kilométer, és még gyorsan hozzátesz egy kis földtani értekezést is, amit két perccel korábban puskázott ki a kötetből. Az első megállónál ismét átveszi a szónok szerepét, és ez így megy egész héten keresztül. Nem szabad hagyni, hogy az okoskodók megalázó helyzetbe hozzanak, de őket sem érdemes leégetni az egész csoport előtt, mert akkor még nagyobb vehemenciával támadnak, és aztán már nemcsak minden szavadba, de még a szótagjaidba is belekötnek. Egyszerűbb arra hivatkozni, hogy a könyv a hetvenes években íródott, te viszont már évek óta itt töltöd a nyaraidat, higgyék el, nem beszélsz zöldségeket. Meggyőződésem, hogy a kényszeres okoskodás valójában önbizalomhiányra utal. Azoknak van szükségük erre a megerősítésre a vakáció alatt, akikre odahaza vagy az irodában senki sem figyel. Soha nem felejtem el azt a vékony kis emberkét, aki Rodoszon napokon keresztül pocskondiázott mindent, amit a lovagok korszakáról mondtam. Én még bírtam volna cérnával, az egyik utasom azonban kevésbé volt türelmes. A harmadik kiránduláson ő szólt be az okostojásnak: „Középkori történelmet tanítok az ELTE-n. Amit az idegenvezető mond, az tényszerű. Maga meg inkább igyon egy sört.”

Mindannyiunk számára ismertek a „napraforgók”. Ők azok, akik a kirándulásokat a „Köszönjük, mi csak pihenni jöttünk!” mondattal utasítják el, majd egy héttel később hihetetlenül fáradtan távoznak.

– Még a reggeli előtt, hétkor kislisszolnak, hogy törülközőikkel letakarják a kiválasztott nyugágyat. Minden egyes nap ugyanazt. Egy héten keresztül nézik ugyanazt a látványt, olvassák ugyanazt a könyvet. „Ha a parton döglesz egész héten, készülj fel rá, hogy a repülőn minden egyes porcikád sajog majd, a semmittevéstől pedig úgy elfáradsz, mintha tizennégy órákat gályáztál volna a posta levélrendezőjében. Ha jót akarsz magadnak, ne légy napraforgó – adott tanácsot leendő utasainak Petra.

Géza többek között arról ismert a szakmában, hogy képtelen lakatot tenni a szájára, így amikor felbukkan a „kirúgatós” vendég, ő keményen visszaszól. A kirúgatós az esetek többségében magát felsővezetőnek képzelő középvezető formájában érkezik nyaralni, és egy hét alatt legalább háromszor hagyja el a száját a „amint hazaértem, gondoskodom róla, hogy kirúgják” mondat. Egy alattomosan megfogalmazott panaszlevél talán alkalmas lenne e célra, ám a rutinos róka Géza gondoskodik róla, hogy idáig ne fajulhasson el a konfliktus.

– Nem árt a kirúgatósokat nagyközönség előtt helyre tenni, így ha mégis érkezne ellenem feljelentés, akkor fel tudok vonultatni néhány tanút, hogy igazolják, nem mindig a vendégnek van igaza. Legnehezebb dolgom egy politikussal volt, aki ma is ott ül a Parlamentben. Úgy érezte, neki több jár, mint amire befizetett; én pedig úgy, hogy pontosan annyi jár neki, mint bárki másnak. A feloldhatatlan ellentét a repülőtérre tartó buszon kulminálódott. Szerencsére jó hangosan mondta, hogy a kapcsolatai révén elintézi, hogy jövő héttől már ex-idegenvezető legyek. Az ilyen fontoskodásra kevesen vevők, ezzel sikerült mellém állítania az összes többi jelenlévőt, így nyugodtan visszavághattam: amikor fontos ember érkezik a csoporttal, akkor erről kapok értesítést az irodától. Az ő esetében nem jött ilyen levél, úgyhogy dolgozza fel, nem különb itt senki másnál.

Abban minden beszélgetőpartnerem egyetértett, hogy a butaság önmagában nem komoly veszélyforrás, kivéve, ha szorgalommal és némi rosszindulattal is párosul.

– Az igazi agyhalottakkal kevés a gond: mivel nincs saját gondolatuk, követik az utasításaidat – mondta Péter, aki hosszú pályafutása alatt elégszer tapasztalta, milyen sötétség tud honolni egyes elmék legmélyén. A citromdíjat nála egy sikeres vállalkozó dekoratív, ám butuska felesége kapta.

– Amerikába repültünk, és a gépünkhöz olyan busz vitt, amelynek az utasterét felemelték a beszállítókapu szintjéhez, majd leeresztették, és úgy gördültünk egészen a repülőgépig. A hölgy – úgy tűnt – nem ismerte fel, hogy buszon ül, nem repülőn, ezért rögtön panaszkodni kezdett: ezen a kényelmetlen ülésen kell feszengenie New Yorkig? Mondtam, hogy ez még csak a busz, ne aggódjon, a repülőn kellemesebb körülmények várják. Ja, hogy repülővel megyünk? Ezt nem is tudtam, felelte.

Címkék: exkluzív részlet könyvrészlet Kordos Szabolcs olvasnivaló olvass bele riportkönyv

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Programajánló

Ők lettek idén az Emmy győztesei!

Sok szempontból történelmi volt az idei gála.

5 szuperhősfilm-jelenet, amit mindenki imád, pedig semmi értelme nincs

Ha belegondolsz, teljesen logikátlanok ezek a jelenetek.

4 tökéletes film a vasárnap esti lazításhoz

Mutatjuk, mik közül válogathasz!

4 kihagyhatatlan film szombat estére

Varázsolj a nappalidból házimozit kólával, popcornnal és ezekkel a filmekkel.

Brutálisan jó a Mandalorian második évadának előzetese!

Baby Yoda visszatért és cukibb, mint valaha.

A legizgalmasabb filmek vasárnap estére

Mutatjuk a ma esti felhozatalt!

6 film, amiben nagyon nem értették, hogyan működik a jelmez

A kosztümtervezők is mellé tudnak nyúlni....

Brutálisan bekeményített az Oscar, itt vannak az új szabályok

Mostantól új időszámítás kezdődik!

4 film, ami után teljesen másképp látod majd az életed

Néhány mozi kikapcsol, van, amelyiken könnyesre neveted magad, vagy újra megtanulsz hinni a szerelemben. A Cosmo.hu szerkesztője, Bea összegyűjtötte azokat a filmeket, amiket ASAP le kell darálnod, ha szeretnéd kicsit átkeretezni az életedet.

Végre kijött Timothée Chalamet új filmjének előzetese!

Most láthatod, milyen lesz a nálunk forgatott Dűne!