Sherlock Holmesból lúzert csinált, mégis élvezhető a The Irregulars

Egyszerre imádtuk és utáltuk a Netflix új sorozatát, egy azonban biztos. Kár lenne kihagyni, ugyanis a The Irregulars kerettörténetét maga Sherlock Holmes és John Watson kalandjai adják.

Sherlock Holmesból lúzert csinált, mégis élvezhető a The Irregulars

Március 26-án debütált a Netflix új sorozata, a The Irregulars, ami magyarul frappánsan és nagyon röviden (SE) A Baker Street-i vagányok címet kapta. A sorozat jelenleg a második legnépszerűbb tartalom a Netflix hazai felhasználóinak körében, és kíváncsiak voltunk, mit tud ez az elsőre kellemesen sötét, kicsit young-adult, és határozottan a Sherlock-legenda hátán felkapaszkodó sorozat. Így fogtam magam, és két nagy húsvéti zabálás között ledaráltam. Nem volt kifejezetten nehéz dolgom, hiszen az első évad 8 részből (1 óra epizódonként) áll. És annak ellenére, hogy Arthur Conan Doyle valószínűleg forog a sírjában, amiért Sherlock Holmes-ból gyakorlatilag Tutti frutti szintű csemegét csináltak fine diningnak álcázva, egészen addiktív lett a végeredmény. Jó a szereplőgárda, van egy sötét hangulata (bár a produkció minden igyekezete ellenére valószínűleg még sosem láttuk ennyire tisztának és rendezettnek a viktoriánus Londont), vizuálisan sincs benne semmi kínos, azért mégis maradt bennem némi kérdőjel.

Elég menő: Watson végre fókuszban

Hiába adja a Sherlock-történetek dinamikáját – főleg a BBC-féle feldolgozásban – Sherlock és Watson kapcsolata, a zseniális és különc nyomozó mellett eddig valahogy sosem jutott elég rivaldafény a doktornak. A The Irregulars viszont pont Sherlockot takargatja, és Watsont tartja mozgásban, hiszen ő az, aki fizeti a főszereplő kamaszokat, hogy segítsenek a kényes bűntettek felgöngyölítésében. Ha a korábbi feldolgozásokat veszed, akkor Sherlock egy Rembrandt, Watson meg egy bal kézzel firkantott ceruzarajz az első kávé előtt, itt viszont fordul a kocka, és Watson lesz az, akinek elveszel a részleteiben. Ő lenne a gonosz, a sorozat kimondatlan Moriarty professzora? Vagy végig félreértettük? Nem akarok spoilerezni, de az utolsó epizód stáblista előtti pillanatáig tényleg nem tudod hova tenni a szándékait, és ez nagyon izgalmas az eddigi felálláshoz képest.

The Irregulars

A John Watsont alakító Royce Pierreson a The Witcherből tűnik olyan ismerősnek (Fotó: Netflix)

Nagyon ciki: Sherlock, te lúzer

Robert Downey Jr. vagy Benedict Cumberbatch után hatalmas bátorság kell, hogy magadra öltsd a nyomozó szerepét. És bár Henry Lloyd-Hughes bátor volt, ennyiben sajnos ki is merültek a törekvései, ha a történet eleve ennyire lenézi a saját hősét. Sherlock karaktere (és vele együtt mi is) sokkal jobban járt volna, ha elő sem kerül, miután epizódokon át rejtegették. Akár még jó ötlet is lehetett volna (SPOILER) elképzelni őt apaként, vagy szerelmes férfiként, de amit kaptunk, az pont a karakter megkerülhetetlenül önpusztító jellege miatt olyan kiábrándító. Megbukott apaként, megbukott szerelmes hősként, és nyomozóként sincs benne semmi zseniális. Sajnos tényleg csak egy rosszul használt márka, aminek feliszkolt a hátán egy sor sokkal izgalmasabb karakter, hogy a történetükkel a lehető legrövidebb és legbiztosabb úton, kockázatmentesen férkőzzenek a figyelmünk közelébe. Ahelyett, hogy kiharcolták volna azt a saját erejükből.

Nem tudjuk hova tenni: Azok a kimondott dolgok

Emlékezz csak vissza a Benedict Cumberbatch-Martin Freeman párosra – éveken keresztül tartotta fenn a feszültséget a benned motoszkáló kérdés: akkor most Sherlock tényleg szerelmes Watsonba? A sorozat mindvégig finoman utalt arra, hogy a dolog simán lehetséges, és közben patikamérlegen adagolta a cselekményt a másik irányba, az Irene Adler szerelmi szál felé. A 4. évad végén aztán meghozta a maga döntését, és utóbbi mellett tette le a voksát, ekkor azonban már késő volt: a netet valósággal elárasztották a Sherlock-Watson szerelmi fanfictionök, és mintha meg sem történt volna az utolsó rész, ami egyértelműen utal arra, hogy Sherlock újra felveszi a kapcsolatot Irine Adlerrel.

A The Irregulars fogta, és lecsapta a korábbi feldolgozások által finoman feldobott labdát: csakhogy itt Watson volt a titkos rajongó, ő az, aki (SPOILER) végig azért kavarta a szálakat, és okozta a történet fő bonyodalmát, hogy a megoldásával lenyűgözze a nyomozót. Vagyis Watson a lekoptatott, az elhagyott, aki kénytelen feltakarítani a történet végén. Romantikus is lehetne, de sajnos nagyon nem lett az. A Sherlock-Watson dinamika romantikáját ugyanis pont a finom utalások adták, amit azzal a lendülettel el is vettek, hogy kettejük románcát keretbe tették, majd pólóra nyomták.

Elég menő: A színészek, mínusz Sherlock

A lehető legjobb döntés volt, hogy a csapat szívének Beát tették meg, aki nem hajt arra, hogy szerethető vagy népszerű legyen, viszont mindig keresi a megoldást, és felelősséget vállal a csapatáért. A karakter is izgalmasabb, és az őt megformáló kínai származású, 24 éves Thaddea Graham is alkalmasabb rá, hogy a saját vállán vigye a sorozatot, mint törékeny húga, Jessie, aki inkább hozza a Disney-mesék megmentésre váró hercegnőjét – csak ő éppen London utcáin él.

Bea, a The Irregulars sorozat szíve

Thaddea Graham Bea szerepében (Fotó: Netflix)

Kár, hogy a csapat esze (Leopold) férfi, és ráadásul herceg is (hű, de eredeti), viszont mindenért kárpótol, hogy a könnyen antipatikusnak tűnhető karaktert egy olyan tehetséges színész formálta meg, mint Harrison Osterfield. Hogy egyáltalán nem dereng a neve? Ne vedd magadra, a srác eddig olyan szinten nem volt a térképen, hogy a legnagyobb szerepe kimerül abban, hogy a Bosszúállók egyik részében statisztaként ücsörög a buszon. Egyébként Tom Holland legjobb barátja, számos filmjében volt a színész asszisztense, és most végre lehetőséget kapott, hogy bebizonyítsa, ZSENIÁLIS! A karaktere szerint egy életképtelen herceget alakít, aki megszökik a palotából, és nyomozósdit játszik London utcakölykeivel, a végsőkig takargatva királyi hercegi származását. FYI: az Instagramját elnézve nagyon nem életképtelen, viszont imádja a kutyákat, jó a humora, és mindent megtesz, hogy fizikailag is a topon legyen. #bekövettedmár?

The Irregulars

Harrison Osterfield (jobbra) pont úgy néz ki, mint a fiatal James McAvoy, és pont olyan tehetséges is. De Billy, vagyis Jojo Macari is csuklóból elrabolja majd a szíved (Fotó: Netflix)

Nagyon ciki: Most akkor hős vagy áldozat?

Nagyon tetszik az elképzelés, hogy a Sherlock-Watson nyomozópáros egy női karakterrel bővül Bea és Jesse édesanyja képében. Kár, hogy amikor végre reflektorfénybe kerül, a karaktere nem több, mint egy passzív áldozat, ami Wonder Woman, Wanda, vagy Marvel Kapitány mellett nem  is kicsit tűnik vissza a fára szintű gesztusnak a női hősök ábrázolását illetően.

Nem tudjuk hova tenni: progresszív vs. token black

Spike, aki saját magát csak úgy helyezte el a történetben, mint a csapat csontváza, aki összetartja a kamaszok bandáját, valójában egy két lábon járó kamu. Nem azért, mert általában ő dumálja ki magukat a bajból egyfajta humorforrásként, amit általában elsőként zár el a sorozat, hanem mert egyértelműen róla van a legkevesebb infónk. Még a szintén mostohán kezelt Billy-ről is többet tudunk meg, Spike viszont lő egy-két poént, amivel kibélelhetik a párbeszédeket, de sajnos a karaktere kimerül egy token black szereplőben. Vagyis ő a kötelező fekete srác, aki csak azért van a sztoriban, hogy politikailag korrekt és megfelelően diverz legyen a szereplőgárda. Persze a sorozat levédi magát ebből a szempontból, és kellően progresszívnak is tűnhet, hogy Martin Freeman és Jude Law után egy fekete brit színész alakítja Watson szerepét. De ha már fontos számára az ügy, akkor nem igazán elegáns, hogy a mellékszereplők szintjén pont az egyik legizgalmasabb karakter válik ilyen súlytalanná.

Lesz repeta?

Nézz körül – Bridgerton, Esernyő Akadémia: pont a The Irregulars maradna ki a folytatások listájáról? Bár a Netflix még nem erősítette meg, hogy berendelték a 2. évadot, a Newsweek információi szerint elég nagy rá az esély, hogy a kamaszokkal együtt újabb rejtélyek és szörnyek térnek vissza. Információik szerint idén nyáron el is kezdődhet a forgatás Liverpoolban – ha csak a pandémia nem tesz megint keresztbe. Egyedül abban bízunk, hogy ezúttal nem ássák ki szegény Sherlockot a gumitalp ízű csokiforgács alól.

Mert sorozatból sosem elég:

Még több

Programajánló