A Lucifer utolsó évada képes volt arra, amire a legtöbb sorozat nem

Mi is ledaráltuk az egyik kedvenc netflixes sorozatunk, a Lucifert, és most végre arra is készen állunk, hogy elfogadjuk: véget ért. Jöjjön hát a spoileres (!) kibeszélőnk!

A Lucifer utolsó évada képes volt arra, amire a legtöbb sorozat nem

A sorozatok nem mindig tudják a maguk elképzelései szerint befejezni a sztorijukat, mert egyszerűen elkaszálják őket, mint mondjuk a marveles Carter ügynököt, így az egész csak úgy ott marad a levegőben lógva. Ha viszont mégis lehetőséget kapnak egy komplett fináléra, azzal gyakran képtelenek élni (*khm* Így jártam anyátokkal *khm*). De nem úgy a Lucifer: az ördögi szériát kétszer is fenyegette a túl korai vég, aztán olyan kielégítően és méltón lehetett vége Lucifer és Chloe Decker történetének, ahogy azt kevés sorozat tudja megugrani.

Szuper sayonara

A Lucifer eredetileg egy képregényadaptáció volt Neil Gaiman, Mike Dringenberg és Sam Kieth tollából, ami a Foxon indult útjára 2016-ban, csakhogy a csatorna három évre rá elkaszálta a produkciót – amikor igazán beindultak volna az események. Hiszen ami kezdetben csak egy szimpla kriminek indult (tudod, amikor minden részben megoldanak egy bűnügyet bármilyen évadokon átívelő nagyobb cselekmény nélkül), hamar egy bibliai és egzisztenciális témakkal foglalkozó sorozattá nőtte ki magát. Szerencsére a Netflix felismerte a benne rejlő potenciált és megmentette: kezdetben két évadot rendeltek be, hogy a két részre bontott ötödik évad legyen a lezárás, de végül úgy döntöttek, hogy egy hatodik lehet a tökéletes finálé. És nem tévedtek.

Lucifer

Fotó: JOHN P. FLEENOR/NETFLIX

Jól elbúcsúzni nem egyszerű: nem szabad elkapkodni (ugye, Trónok harca?), de túlcsavarni sem érdemes (rád nézünk, Pretty Little Liars), és legfőképpen minden szálat el kell varrni, mert minden fontos karakter íve el kell érjen egy természetes végpontot. Ha mindez jó tempóban és logikusan – a korábbi eseményekből következve – történik (nem úgy, mint az eredeti Gossip Girlnél), illetve csak úgy hagynak valamit a nézők képzeletére, ha azt okosan és nem lustaságból teszik, akkor a rajongók is elégedetten köszönnek el az évadok alatt szívükhöz nőtt produkciótól. A Lucifer készítői pedig mintha jegyzeteltek volna, ugyanis az utolsó, hatodik szezonban minden pontot kipipáltak: a kedvenceid egytől egyig megkapják az őket megillető lezárást – mind az évad, mint az utolsó rész végi montázs során. Azonban nem szemtelen fan service-ről van szó, hanem profi alkotómunkáról. Olyan keserédes, mégis illő finálét láthattunk, ami a karakterek és a történet mellett a széria leglényegesebb kérdéseit is megválaszolja anélkül, hogy szájbarágóssá válna: az értelmezésnek szabad utat adnak, miközben te könnyek között veszel búcsút Lucifertől.

Az ördög a részletekben…

Míg Lucifer láthatóan egyáltalán nem akarja elfoglalni isten trónját az Ezüst városban, addig Amenadiel szépen lassan rájön, hogy nem szükségszerű örökre elhagyni a Földet ahhoz, hogy isten lehessen. Ezáltal meg is kerülte az egyetlen visszatartó erőt, ami miatt még az első körben lemondott a trónról, így hát ő már – ahogy Lucifer mondaná – Amenaisten. Ő és Linda továbbra is közösen nevelik Charlie-t, akinek a fináléban végre kinőttek a szárnyai is.

A leghagyományosabb happy end Maze-nek járt. Miután az előző évad végén összejött Eve-vel (vagyis hát Évával), a 10 epizódból álló évad hetedik része kettejük gyönyörű esküvőjéről szól. És végül az előző szezonban meghalt Dan – aki a finálé nagy részét szellemként tölti – is megkapja a maga boldog befejezését: elbúcsúzhat Trixie-től, ezzel megszabadulva a bűntudatától és a menyországban örökre falhatja a pudingjait Charlotte oldalán. A főszereplő párosunk, Chloe és Lucifer életét egyszerre vetítik előre úgy, hogy közben a jelen problémáival is volt idejük foglalkozni, amihez csak Roryra (a Deadpool-filmekből ismerős Brianna Hildebrand) volt szükség, aki Lucifer és Chloe jövőből érkezett lánya.

Lucifer

Fotó: JOHN P. FLEENOR/NETFLIX

Rory valósága az, hogy Lucifer elhagyta őt, azonban a maga is apakomplexusos ördögnek jó oka volt elkövetni azt, amiért a saját apjának évekig képtelen volt megbocsátani. És ahogy a fináléból kiderül, az egész Rory ötlete volt: miután ugyanis Lucifer részeken át küzd azért, hogy helyrehozza a lányával való kapcsolatát, az utolsó részben elrabolják őt, ezzel csapdába csalva az apját. Lucifer azonban nemcsak az életét menti meg – a lelkét is. Nem hagyja, hogy Rory megölje az elrablóját, és ezáltal szabad utat engedjen a benne rejtőző sötétségnek, így pedig a lánynak nem kell végigjárnia azt a megváltáshoz vezető utat, amit Lucifernek. És ezáltal el is jutunk oda, miért döntött úgy Rory, hogy megfosztja a születendő énjét az apjától. Rájön, hogy az elveszett lelkek megmentése Lucifer valódi hivatása, és leküldi őt a pokolba, hogy annak őrzője helyett gyógyítója legyen.

Társadalomkritika, végzet, terápia

Mint említettük, a Lucifer kezdetben egy szimpla kis nyomozós sorozatnak indult, aminek ugyan volt egy eredeti koncepciója (miszerint maga a Sátán segíti a Los Angeles-i rendőrséget), remek humorérzéke és szerethető karakterei, de ezekkel nehezen tudott volna kiemelkedni a többi krimi közül.

Ezért már a nyitóepizódban megtették azt a fontos lépést, hogy elküldték az ördögöt terápiára – az önfejlesztés, önismeret és a változás képessége pedig onnantól az egész sorozaton átívelő tematikává nőtte ki magát. Olyannyira, hogy az utolsó képkocka Lucifer pokolbéli rendelőjét mutatja, ahol terápiával segít feldolgozni a holtaknak életük traumáit. Ez pedig rendkívül erős üzenet egy olyan világban, ahol vannak, akik „nem hisznek a pszichológiában” és ahol a mentális egészségükkel közel sem foglalkoznak annyit, mint a fizikaival. A pro-terápia mondanivaló viszont csak az egyik ok, amiért nemcsak nézni, de figyelni is érdemes volt ezt a sorozatot.

Miután a rendőrség a Lucifer egyik fókuszpontja, a befejezés pedig 2020-ban készült el, ezért nem tehették meg, hogy ne foglalkozzanak a tavalyi év egyik legfontosabb társadalmi kérdésével: a rendőri visszaélésekkel és a rendszerszintű rasszizmussal, amit a Black Lives Matter mozgalom hozott (újra) felszínre. A széria pedig az eddigi legügyesebb módon dolgozta fel a témát. Nem túl direkten, mégsem lábujjhegyen kerülgetve beszéltek a rendőrség problémájáról a járőrként gyakorlatozó Amanadiel és felettese cselekményszálán keresztül. És mivel a maga módján keserédes, de mégis boldog befejezést kerestek a sorozatnak, ezért nem javították meg egyik pillanatról a másikra a visszaélések, korrupció és rasszizmus által megmérgezett rendszert – arról azonban biztosították a nézőket, hogy már elindult a változás, méghozzá kifejezetten jó irányba.

Lucifer

Fotó: JOHN P. FLEENOR/NETFLIX

Ami viszont valóban különlegessé tette a Lucifert, az az egyre nagyobb jelentőséggel bíró bibliai elemek szerepeltetése, ami kezdetben csak az ördögöt, néhány angyalt és démont jelentett, később pedig magát Istent. Az égiek jelenléte pedig egyenesen arányosan jelentette az újabb és újabb egzisztenciális témák megjelenését. Azonban egyetlen – és egyben a legfontosabb – kérdés átszőtte az egész széria szövetét: létezik a szabad akarat, vagy a sorsunk előre elrendeltetett? Lucifer maga erre folyamatosan kutatta a történet folyamán a megfelelő választ, a széria pedig az utolsó jelenetben meg is adta a maga értelmezését – „A sors a döntéseid következménye” – ezáltal elvarrva a legutolsó szálat is.

Pótold a Lucifer-hiányodat ezekkel a sorozatokkal:

Még több

Programajánló