Miért kattant rá ennyire Hollywood a szexi pap jelenségre?

A Fleabagtől a Mise éjfélkorig tele van dögös papokkal. De miért olyan izgalmas téma egy szexi lelkész és miért pont mostanában nem tud szabadulni a karaktertől Hollywood?

Miért kattant rá ennyire Hollywood a szexi pap jelenségre?

Mi a közös a netflixes Mise éjfélkorban, a Fleabagben és az Ifjú pápában? Látszólag semmi: az egyik egy horrorsorozat, a másik egy romkom, a harmadik pedig egy szatíra a Vatikánról. Azonban második pillantásra máris feltűnik a hasonlóság az alapvetően teljesen különböző produkciókban, és ez nem más, mint a szexi pap figurája. A karaktert általában vonzó, viszonylag fiatal színészek megformálására bízzák: senki sem tudja úgy mondani, hogy „Térdelj!” (vallásos kontextusban, de abszolút áthallásos konnotációban), mint Fleabagnek Andrew Scott, Hamish Linklater Paul atyája a popkultúra legdekadensebb, legszomorúbb szemű vallásos karaktere, akinek már a puszta megjelenése is ölelést érdemel, Jude Law pedig kimeríti az objektíven jóképű definícióját. Tehát már a castingnál eleve elrendeltetett, hogy ez a pap nem olyan lesz, mint amilyet a vallási vezetők általános ábrázolásakor megszokhattunk, a megvalósítás során viszont még ennél is tovább mennek. 

 

Az ifjú pápa

Fotó: HBO/Gianni Fiorito

 

Derry Girlsben Conway atya például lassított felvételben vonul be a Snap! Do You See the Light című számára (a név egyértelműen a megvilágosodásra utal), a katolikus iskolában tanuló lányok pedig tátott szájjal bámulják őt. Az ilyen belépő a tárgyiasított, de legalábbis szexualizált karakternek van lefoglalva – ezekben a sorozatokban pedig a pap kapja ezt a szerepet. Ez nem kicsit minősülhetne blaszfémiának is, már csak azért is, mert ezek a papok gyakran kérdőjelezik meg a hitüket, vagy tesznek olyan dolgokat, amik a vallásuk ellen megy. Az Ifjú pápában ez különösen igaz, ahol nemcsak egy egyszerű egyházi személyt állítanak ebben az akár szentségtörőnek is minősíthető vörös fénybe, hanem konkrétan A vallási vezetőt, aki egyúttal azt is kijelenti: nem hisz Istenben. 

A szexi pap archetípusa azonban nem egy újkeletű dolog (már a Szex és New York Samanthája is rákkattant egy lelkészre), nagyjából a pajkos apáca karakterével egy időben születhetett. Mindketten tiltott gyümölcsnek számítanak, ami különösen nagyot dob a vonzerejükön, csakhogy amíg a férfitekintet által az apácák már-már fetisizálódtak, addig a szexi papok a női tekintetben sokkal többek egyfajta szexuális tárgynál. A nők ugyanis teljesen másképp néznek a férfiaknál: nekünk nem elég a szexuális vonzalom, mi már érzelmeket és romantikát is beleképzelünk az illetőbe, tárgyiasítás helyett tehát inkább humanizáljuk őket. 

Három éve, mikor a Fleabag második évada debütált, popkulturális tűzvészként söpört végig az Andrew Scott által játszott pap, akinek ugyan neve nem volt (csak mint The Priest szerepelt a forgatókönyvben is), az internet Hot Priestnek keresztelte (azaz szexi papnak), és kollektíven sóvárgott utána mindenki. Igen, a Hot Priest elsősorban Fleabag vágyainak tárgya volt, de ennél sokkal több: nemcsak a szenvedélyt, hanem a potenciális szerelmet testesítette meg a számára. Pont, ahogy a Netflix új sorozatában, a Mise éjfélkorban, ahol Paul atya nem expliciten szexuálisan, sokkal inkább mélyen romantikusan van ábrázolva, ráadásul (spoiler) a borzalomnak, amit rászabadított a szigetre, az volt a romantikus indíttatása, hogy visszakapja élete szerelmét. De a szexualitást sem vették ki teljesen az egyenletből, amit már csak annak a ténye is alátámaszt, hogy (újabb spoiler) van egy eltitkolt lánya. 

 

Midnight Mass

Fotó: EIKE SCHROTER/NETFLIX

 

De vajon miért működik olyannyira a vonzó pap karaktere, hogy az utóbbi években sorra tűnik fel a sorozatokban (a filmekből pedig egyenesen kiírthatatlan a jelenléte)? Azért, mert szeretnénk azt hinni, hogy vagyunk annyira különlegesek, hogy valaki megszegné értünk a szent esküjét? Vagy az egész a szexuális taburól szól? Esetleg valamilyen vallásos töltete lehet? Egy TikTokozó pap, David Peters a Guardiannek elmondta: szerinte a jelenség az egész kombinációja, de valójában ő nem a vallás irányából közelítené meg a dolgot, hanem a romantikus műfaj alapvetése felől. Azaz, hogy

„minden romantikus történetben olyan szitutációt kell kreálnunk, ami nem teszi egyszerűvé a pár egymásra találását. Ahogy a társadalmunk azonban egyre progresszívebbé válik, úgy fogynak a lehetséges akadályok. Ezért szerintem a papokra, akik fogadalmat tettek, a végső tesztként tekinthetünk.”

Peters emellett azt is leszögezte, hogy papként tökéletesen megérti, ha valaki számára kellemetlen, ha szexuális megvilágításban ábrázolják a papokat. „Ez az attól való félelemben gyökeredzik, hogy a profán betör a szentségbe. Csakhogy a szentség ugyanúgy képes betörni a profánba.” 

Filmekben és sorozatokban otthon vagyunk:

Még több

Programajánló