„A mi világunkban minden gyerek ismerni fogja a nevét!” – 20 éves az első Harry Potter-film, és töretlenül imádjuk

A Harry Potter filmek világa már 20 éve az életünk része, de még mindig odáig vagyunk érte. A Cosmo egyik ügyeletes rajongója, Vivi utánanézett, miért is szeretjük annyira a kis varázslótanonc sztoriját.

Kapaszkodj meg, mert egy nagyon durva szám következik: idén 20 (!) éve, hogy bemutatták a Harry Potter és a Bölcsek kövét. Egészen felfoghatatlan, hogy már két évtizede az életünk részei a filmek – amiket fogadjunk, hogy te is kívülről fújsz –, míg a könyvek ennél is régebb óta, 24 éve.

Ha engem kérdezel, nem tudnám felidézni, mikor láttam először Harry, Ron és Hermione kalandjait, olyan szinten beleírták magukat az életem szövetébe, de az biztos, hogy az én kapcsolatom a varázsvilággal a filmeken keresztül indult még óvodás koromban. Első látásra beleszerettem abba a valóban mágikus atmoszférába, amit Chris Colombus teremtett: a lebegő gyertyák, a szeszélyes lépcsők láttán és John Williams gyönyörű zenéje hallatán a mai napig libabőrös leszek, hogy a roxforti karácsonyról már ne is beszéljünk. Mikor tudatosult bennem, hogy a szüleim jóvoltából már Az azkabani fogyolyig a polcunkon figyelnek a könyvek – és mivel már a délutáni alvás helyett is az ovi könyvecskéit olvasgattam – az iskolakezdés előtti nyáron én is fejest ugrottam a könyvekbe is, és ezennel visszafordíthatatlanul Roxfortban ragadtam.

Bagolyra várva

Fanni nem volt olyan stréber, mint én, ő nem élte annyira kiskorában az olvasás intézményét – viszont a regények és a filmek együttes ereje végül őt is berántották nemcsak a varázsvilágba, de a könyvekébe is. És azóta ő is a gyerekkorával azonosítja a Harry Pottert.

„Mindig is szerettem a mesék világát, de valahogy az olvasást nem tartottam egy izgalmas időtöltésnek – meséli. – Mint sok más korombelinél, esetemben is J. K. Rowling volt az, aki igazán berántott az irodalom világába. 8 éves koromban ez volt az első könyv, amit – részben – már önállóan olvastam ki. Az elejét még anyukám olvasta fel nekem esténként, majd miután megnéztem Chris Columbus csodálatos világot megidéző filmjét, már nem is volt kérdés, hogy befejezem-e a könyv olvasását és mi több, a folytatásokat kérem ajándékba.”

Bea kolléganőmet egy jeles bizonyítvány után lepte meg anyukája az első regénnyel, amivel kezdetben nem igazán tudott mit kezdeni. „Három napig bámultuk egymást tisztes távolságból. Egyfelől nem szerettem olvasni, másfelől a Harry Potter akkoriban még csak a stréber és kivételezett évfolyamtársaim titkos és távolinak tűnő kódja volt. A 4. nap reggelén győzött a könyv – na meg a kíváncsiságom –, és leemeltem a polcról. Azóta bárhová is megyek, mindig van nálam két, de minimum egy könyv, és kényszeresen olvasok el bármilyen szöveget, ami elém kerül. Ami pedig az első mozifilmet illeti, óriási sikerélmény övezi, miután egy osztálykirándulás alkalmával sikerült meggyőznöm a bizonytalan osztálytársaimat, hogy a Gyűrűk ura szavazók rajongók helyett válasszanak minket, lélekben roxforti diákokat, és üljünk be együtt a bölcsek kövére. Az ígéretes kampányfőnöki karriermet azóta sem gondoltam tovább.”

Kolléganőm, Andi egy picit idősebb volt, mikor a Harry Potter és a bölcsek köve mozikba került, így az ő története egyértelműen az írott soroknál kezdődött. És mint Fanni, ő is arról számol be, hogy ha nincs Rowling, talán sosem szereti meg az olvasást: „Olyan 10 év körüli lehettem, amikor az egyik nővéremnél először felbukkant a Harry Potter. Mivel ő mindig is nagy könyvmoly volt, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, sőt lekicsinylően még valahol meg is vetettem, hogy mit szerethet egy gyerekkönyvben! A tízévesek magabiztosságával nagypofájúan hangoztattam, hogy én egy ilyet biztosan nem fogok elolvasni, aztán már csak arra eszméltem, hogy ez a furcsa varázslófiú mindenhol ott van, a kirakatokban, a hipermarketekben, MINDENHOL! A felismerés, hogy talán mégis dolgunk van egymással, pont az egyik ilyen családi nagybevásárlás alkalmával ért: egy egész sorban, legalább ezer példányban csak a Harry Potter és a bölcsek köve volt kirakva az áruházban, engem pedig úgy szippantott be a sztori, mint Harryt Denem naplója.”

Ezek után pedig nem is volt kérdés, hogy az elsők között ül be a filmadaptációra, az élmény pedig olyan meghatározó volt a számára, hogy „amíg mások a sport- és tanulmányi érmeiket gyűjtögették és tették a vitrinbe, én bizarr kockaként az első mozi előtt kapott roxfortos üdítős poharat és papír menükosarat tartottam a polcon, mint valami ereklyét. Na persze nem a Halál ereklyéit, de nekem ez legalább annyira menő volt, egy kincs, amit még egy felejtés átok sem tudnak elvenni tőlem.”

Jobban szeretjük, mint Gilderoy Lockhart saját magát

„Ha azt mondom, azóta is rendületlenül várom azt a bizonyos baglyot, nem túlzok, azzal viszont, hogy több nyelven birtoklom a sorozatot és úgy őrzöm, mint koboldok a Gringottsot, talán picit (de szigorúan csak picit) túllőttem a célon” – vallja be Andi, de én abszol-út (*khm*) nem értek vele egyet. Mert akkor be kéne ismernem, hogy a pálcával, aranycikesszel, csokibéka-kártyákkal és még ki tudja, mivel dekorált dedikált Harry Potter-polcom (amin igen, több kiadásban, több nyelven figyelnek a sorozat, illetve az egyéb extra részek darabjai) szintén átlép egy bizonyos határt. Olyannyira, hogy még talán Voldemort is kissé megemelné a (nem létező) szemöldökét.

Csakhogy a Harry Potter-rajongók valójában úgy viszonyulnak a sztorihoz, mint Ron Weasley egy átlag nagytermi lakomához: mértéket nem ismerve, az élvezeteket halmozva. Mert az egy dolog, hogy furkászokat megszégyenítve gyűjtjük az ereklyéket – amit a sztori Varázsvilágra keresztelt hivatalos otthona és az onnan érkező merchandise termékek is sorra megtámogatnak –, de újra és újra elmerülünk a mágiában. Én például legalább kétévente újraolvasom a könyveket, a filmekbe pedig akárhányszor játszák – az aktuális idézetet büszkén harsogva – bekapcsolódom. Így van ezzel Dárió is, aki saját bevallása szerint az egész franchise-t évente négyszer újranézi, ebből kétszer ősszel, olyankor ráadásul szünet nélkül, egymás után. Olyannyira szívesen vetjük bele magunkat a varázslók kalandjaiba, hogy még a Harryékhez szinte egyáltalán nem kapcsolódó spin-offokra is nézők milliói ültek be: a Legendás állatok és megfigyelésük 2016-ban az év kilencedik legtöbb profitot termelő produkciója volt, míg Rowling mágikus sztorijai közül az ötödik legnagyobb bevételű mozi lett.

Nincs nála sikeresebb
A Harry Potter-sorozat a világon a harmadik legolvasottabb történet, csak a Biblia és az Idézetek Mao Cetung elnöktől című könyv előzi meg.
Több, mint egy sztori
A történet már túlmutat a könyvek és a filmek platformján: számítógépes játékok és még egy színházi darab is készült belőle. Sőt, a filmek forgatási helyszínéül szolgáló stúdió múzeumként üzemel, Amerikában pedig egy komplett Harry Potter-vidámparkkal várja a rajongókat.

Sőt, ahogy az Animus Kiadó marketing vezetője, Fekete Judit elmondta, nemcsak a filmeket nem unjuk meg soha, de a regényeket sem: „Nincs még egy ilyen könyv, amit 20 éve folyamatosan újranyomnánk, olyan nagy az érdeklődés a történet iránt. Sőt, a mai napig minden statisztikánkból ki kell szednünk, mert torzítja a számainkat – teljesen külön kell kezelni a róla szóló adatokat, ugyanis az elmúlt években nemhogy nem stagnált, hanem egyenesen növekedett az eladások száma.”

Dumbledore Serege

„A Harry Potter rajongói bázisa annyira önszerveződő, hogy marketingesként nekünk meglepően kevés dolgunk van: a social médiában nem kell külön csoportot létrehoznunk, hiszen alakulnak maguktól, ahogy szerte az országban is rengeteg, kisebb-nagyobb fan klub van, valamint több baráti kör is kialakult a Harry Potternek köszönhetően” – magyarázta Judit.

És valóban: a kis varázslótanonc sztorija mára már önálló életet él. A történet nemcsak nekem, hanem minden rajongó identitásának része, hiszen ahogy Fanni fogalmaz:

mi vagyunk a „Harry Potter-generáció, ez a mi nagy közös élményünk, amely körülölel bennünket és fényes patrónusként jelenik meg, ha szólítjuk.”

A hivatalos kánonon túl a fan fiction műfajának köszönhetően a rajongók saját maguk képzelték tovább az egyes karakterek (legyen akármekkora jelentőségük az eredetiben) sorsát, és formálták a Varázsvilágot a maguk képére. „Bevallom, hónapokig volt az a titkos guilty pleasure-öm, hogy Malfoy és Hermione nem létező, de sokunk számára igenis nyilvánvaló szerelméről olvasok fan fictionöket. Emlékszem, a legjobb barátnőm úgy engedett el azon a nyáron az erdélyi nyaralásunkra, hogy egy rakat novellát nyomtatott nekem a témában, amit természetesen már az oda vezető út elején elolvastam, visszafelé pedig már fejből nyomtam” – meséli Bea.

De külön tábora van a Tekergők-érájának, specifikus tanároknak, de még magának a kviddicsnek is, amit ma már a való életben, mugliként is simán játszhatsz. Pókot, darazsat és dinoszauruszt is neveztek el a sorozat által inspirálva – így már létezik Eriovixia gryffindori, Ampulex dementor (ha van, ami nem akarod, hogy megcsípjen!) és Dracorex hogwartsia is.

Egy tanulmány pedig kimutatta, hogy azok, akik legalább annyira elköteleződöttek a franchise iránt, mint amennyire a Főnix rendje hisz Dumbledore-ban, elfogadóbbak, erőszak ellenesebbek, kevésbé tekintélyelvűek és cinikusak lettek. Némelyik rajongóba talán egy kicsit túl erősen is kialakult a jó és rossz morális iránytűje, ugyanis mikor J. K. Rowling néhány megkérdőjelezhető (egyesek szerint konkrétan transzfób) állítást tett, azonnal elindult a „boszorkányüldözés”.

Ám ahogy azt az Animus Kiadónál is érzékelték, a botrány semmilyen hatással nem volt a mágia iránti szeretetünkre: bármit is gondoljunk Rowlingról, a varázslók világa már túlnőtt az írónőn. A személyétől függetlenül is újra látni akarjuk, hogy Malfoy bemutatkozik Harry-nek, a regényeket lapozva elképzelni, milyen lenne a mumusunk vagy hogy mit tennénk, ha miénk lenne egy üveg Felix Felicis. Mert ha egy Harry Potter rajongótól majd 70-80 éves korában megkérdezik, hogy „Ennyi idő után is?”, amikor látják, hogy egy kényelmes fotelben az egyik könyvet olvassa (újra) bőszen, vagy valamelyik filmet nézi, azt fogja válaszolni: „Örökké.”

Velünk kiélheted a rajongásodat:

Még több

Programajánló