Decemberben már jártam Londonban, akkor is szerettem volna bejutni a Harry Potter stúdióba, ám az érdeklődés miatt hónapokkal előbb elfogynak a jegyek. Amikor január elején láttam, hogy a hónap végére még maradt pár darab, azonnal lecsaptam rá, és úgy döntöttem, az a kedd lesz nekem a szombat. Egyedül mentem, de spoiler: így is nagyon élvezetes, még akkor is, ha már elmúltál 12.

Igen, korán kellett kelni

Nagyon vártam, hogy végre magam is a varázslótanoncok otthonában találjam magam, de azért nem voltam lenyűgözve, hogy ez hajnal 3-as kelést is jelent egyben. Dehát a döntés az enyém volt, ha egy napra kell beszorítanom, akkor bizony nincs más választás, mégsem indulhatok délben. Már csak azért is volt fontos a legelső géppel menni, mert 19:55-kor már a London-Budapest járaton kellett lennem. 

Szerencsére nem volt nagy forgalom, a legtöbbeknek nem január végén, kedden hajnalban jön meg a kedve egy kis kiránduláshoz, úgyhogy volt időm órákon át ébredezni. A járaton már taktikát váltottam, tudtam, hogy hosszú lesz a nap, úgyhogy kényelmetlen, ám aranyat érő alvással vártam meg a napfelkeltét. 

A jegyem 11 órára szólt, így miután 7:40-kor már Luton reptéren landoltam, még volt egy kis időm beszerezni minden olyan dolgot, ami otthon nem kapható. Ezt követően jött a kijutás a stúdióba.

Így juthatsz ki legegyszerűbben a Harry Potter stúdióba

Nagyon egyszerű volt a helyzet, csak a Euston pályaudvart kellett megtalálnom, hiába aggódtam, hogy eltévedek, innentől nyert ügyem volt. Amikor jegyet akartam vásárolni a vonatra, még arról is lebeszéltek, ugyanis mint a metrónál, itt is elég volt csak odaérintenem a telefonomról a kártyámat, a rendszer pedig majd vonja, amit kell. Nincs bíbelődés az automatával, nincs papírjegy, ami kiesik a zsebből – modern technika van, kérem szépen. A célállomás a Watford Junction megálló volt, ahova 30 perc alatt meg is érkeztem. Ott pedig, leszállva az amúgy csilli-villi tiszta vonatról, szintén képtelenség lett volna eltévedni. Azonnal Harry Potter táblák vártak nyilakkal, amelyek természetesen a Harry Potter tematikájú buszmegállóba vezettek. 

Ez a hivatalos buszjárat egyébként ingyen van mindenkinek, akinek van előre megváltott jegye (nem is ajánlott ott személyesen kérni, hiszen nagyrészt hónapokra előre teltház van). Külön öröm volt számomra, hogy sofőröm Lajos volt, úgyhogy két magyarként már egész jók voltunk. Az úton egy rövid filmet is levetítettek a stúdióról, garantálták, hogy egy percig se unatkozzunk. 

Az apró részletek

A stúdióhoz érve egy kisebb szoborpark fogadott, ahol a főszereplők varázspálcái között sétálhattam be az épületbe. Magam is meglepődtem, milyen apró tervezési bravúrok rejtőznek ezekben a fapálcákban. Biztos van, aki igen, én még soha nem időztem ezen. 

Nemcsak ingyenes buszjárat, de ingyenes ruhatár is volt, na meg Starbucks és étterem, ha a túra előtt töltekeznél kicsit. Én nem tettem, inkább beálltam a sorba, és nekikezdtem az útnak. Nem kellett sokat várnom, nagyjából 10 perc után beértem a kiállítási térbe, ahol újabb 10 percet töltöttünk, majd jöhetett az aktív rész. 

Fontos megjegyezni, hogy az egyik legpozitívabb tapasztalat a dolgozók viselkedése volt. Nyilván mindenki ugyanazt a 4 kérdést teszi fel nekik az első munkanapjuk óta, mégis olyan kedvesen válaszoltak, mintha először került volna erre sor. Nemcsak teremőrök voltak, lelkes Harry Potter rajongók, akik tuningolták az embereket a túrára. Kicsit, mintha színészek és stand-uposok lennének az alkalmazottak, akik amúgy betéve tudnak mindent a filmről. 

A látogatókat tekintve nagyon széles skálán mozogtunk. Nem, nem csak gyerekek voltak. Még idősebb párokat is láttam, akik kettesben randiztak itt. De rengeteg mozgássérült és látássérült vendég is érkezett, és amennyit érzékeltem: a stúdió asszisztenciája ötcsillagos, mindenkinek, mindenben segítettek. Így tehát tényleg elmondható, hogy bárki szeretne odalátogatni, azon lesznek, hogy tökéletes élményben részesüljön a vendég. 

Ha azt mondják, a Harry Potter stúdió nagy, nem tudod nem alábecsülni

Nem mondok el mindent, de abban a pillanatban, amikor egy meglepetésből kiderült, hogy a nagyteremben vagyunk, automatikusan tátott szájjal maradtam, annyira zseniálisan oldották meg a helyszínváltást. A nagyteremben egyébként egy kisebb show-t is rendeznek, hogy átéld, milyen is az, amikor a Roxfortban buli van. 

Ugyan előre elmondták, hogy senki nem hiszi el, mennyire nagy a stúdió, ez tényleg így van. Olyan dolgokat is láttam, amiknek még a létezéséről is elfeledkeztem, de tekintve, hogy 10 évig itt forgott a Harry Potter – nem, ezeket nem elhozták valahonnan, konkrétan ezen falak között készült – szerencsére ők nem. 

Jártunk a nagyteremben, a hálókörzetekben, a tantermekben, a Gringottsban, az Abszolúton, a Roxfort makettnél, amit 8 hétig építettek. De nem maradt ki Weasley-ék elvarázsolt háza, és az elvarázsolt autójuk sem, az a kis kék, amivel repülni is tudtak. 

Nem csak a vonat volt kiállítva, amivel utaztak, hanem benne a kocsirészek epizódok szerint, egyenként berendezve. Igen, a 9 és 3/4. vágány is ott volt. De voltunk Harry Potter első lakhelyén is, az ikonikus házba tényleg be lehet menni, a lakást pedig ellepték a levelek, hihetetlenül élethű módon. Jártam a mandragóráknál, amelyeket magam is kihúzhattam, hogy aztán megsüketüljek az ordítástól, és még Dumbledore irodáját is birtokba vehettem. 

Lehetetlen felsorolni, hány jelenet színhelye van megépítve, valószínűleg odaérve te is azt érzed majd, amit én, hogy már rég elfelejtetted, hogy ez benne volt a filmben, és mégis itt van. 

Számtalan paróka, sminktermék és ruha van kiállítva, személyes kedvencem volt Hermione báli ruhája, ami A Tűz Serlegében volt rajta, de Viktor Krum piros báli szettje is titkos befutó nálam, amit végre élőben láthattam. Számtalan talár, számtalan varázspálca, főzetalap, könyvek – felfoghatatlan pontossággal elevenedtek meg a jelenetek.

Szuper menü, ajándékpoharas vajsör - elérhető árak

A túra felénél az étterembe jutunk, ahol mindenki megtalálja a számára kedves menüt: hotdogok, hamburgerek, sültkrumpli, saláták – tipikus gyorséttermi menü várja a látogatókat. Addigra már mindenki túl van legalább 2 óra intenzív sétán, így nincs nagyon olyan, aki itt ne fogyasztana, tudva, hogy a fele még hátravan. Külön plusz pont, hogy az árak kedvezőek, egyáltalán nem drágább semmi, mint a londoni helyeken. Sőt. 

Itt kapható egyébként a vajsör is, amelynek pohara benne van az árban, így emlékként hazahozhattam. Sőt, van egy útlevél is, amit a túra elején kaphatsz. Ebbe mind a 7 fő helyszínen pecséteket gyűjthetsz, és ezt is hazaviheted emlékbe. 

A végén egy hihetetlen méretű bolt vár, amelynek külön termei más-más tematikát képviselnek, és hidd el, a világ minden pénzét ott lehet hagyni. 

3 óránál hamarabb nem lehet körbejárni

Nekem 4.5 órába telt a túra, de akár 10-et is el tudtam volna tölteni. Nincs hiányérzetem, nekem ez így tökéletes volt, de az biztos, hogy van még benne, ha visszatérnék. 

Sok interaktív lehetőséggel is készülnek: az ikonikus jeleneteket green screen technikával veled is megcsinálják, de fotózkodhatsz is profi körülmények között. Ezeknek a plusz szolgáltatásoknak külön áraik vannak, és a túra közben folyamatosan jönnek az ilyen lehetőségek. 

Majdnem kihagytam: a Tiltott Rengeteg is várja a látogatókat, ahol a bátrabbak a füst és a fényhatások mellett óriáspókokkal is találkozhatnak, de aki ezt nem szeretné, simán elkerülheti, ha csak egy kis kört tesz. Én kis körre vállalkoztam, azt mondták, akkor ne nézzek majd balra, de annyira lenyűgözött, hogy önként vetettem magamat a pókok elé. Hidd el, nagyobb az élmény, mint a félelem. 

A hazafelé út pedig ugyanaz, ami az odavezető. Jön az ingyenes, hivatalos járat. Az ülésekben USB kompatibilis töltő is van, ez pedig igen jól jön mindenkinek az egész napos fotózgatás után. Aztán a Watford Junction-ön vissza a vonatra, onnan irány Euston, ahonnan minden egyszerűen megközelíthető.

Én 15 kilométert mentem, ez egy tisztességes nyaralós adat, és ugyan a hazafelé tartó járaton nem kellett altatni, úgy gondolom, megérte a koránkelést az egynapos túra. Minden egyszerűen megtalálható, egyszerűen megközelíthető és 4-5 óra alatt is azért alaposan felfedezhető.

Mennyi az annyi?

A vonatútért összesen 8500 forintnyi fontot csipogtattam le oda-vissza, a belépőjegy nagyjából 20 ezer forint mindig a hivatalos oldalon. Az ebédem egy pulled pork és egy adag krumpli volt, valamint egy hotdog és ahhoz is egy adag krumpli, ez 7300 forintba került, és nem bírtam megenni, a vajsör az ajándékpohárral 3100 forint, ami külön jó üzlet, hiszen a shopban azért minden kicsit (nagyon) drágább. Összességében tehát nem feltétlen éri meg a hivatalos transzferrel utazni, magánúton mindenképpen spórolósabb, ám nem bonyolultabb.