Vic-nek sok időbe telt elfogadni önmagát és a piros betűs napokat, de számára a menstruáció mára már nem női, hanem „transz dolog”.
„Amikor 11 éves voltam, az iskolából hazafelé tartó buszon jött meg az első menstruációm. Hazaérve láttam, hogy a spongyabobos boxeralsóm teljesen átvérzett. Spongyabob rám mosolygott, látszólag vérben fuldokolva, mintha egy horrorfilmből léptem volna elő. Teljesen összetörtem. Valahogy azt képzeltem, hogy a pubertás olyan dolog, ami csak úgy elmegy mellettem, hogy én vagyok a kivétel, mert annyira szerettem volna megmaradni a kisfiús énemnek.”
Úgy éreztem, mintha a világ arra kényszerítene, hogy olyanná váljak, amilyen nem vagyok, és nem volt más lehetőségem
– kezdte őszintén a beszámolóját.
„Fiús lánynak lenni csak egy bizonyos korig volt elfogadható, és a legjobb barátnőm, aki szintén fiús volt, már elkezdte elfogadni a nőiességét. Őt hamarosan más dolgok kezdték érdekelni, én pedig a pálya szélén maradtam a fiúságomhoz ragaszkodva, miközben a nőiesség véres valósága skarlátvörösre festette az alsóneműmet. A betétek nem tapadnak rendesen a fiú boxeralsókhoz, ezért bugyit hordam megint, és a valódi nemi identitásomat teljesen elnyomtam” – folytatta.
„Eleinte a menstruációt kínosnak, érzelmileg és fizikailag korlátozónak találtam. Úgy éreztem, hogy nem tudok ugyanolyan lendülettel élni, mint szeretnék. Ráadásul rosszul cseréltem a betétjeimet, aminek következtében sokszor szivárgott, és úgy éreztem, nem is tudok rendes nő lenni. Így megtanultam elrejteni a menstruációmat a környezetem elől, hogy elkerüljem az ítélkezést. Ilyenkor mindig fekete nadrágot és alsóneműt viseltem, hogy senki ne lássa, ha szivárog, még anyám sem, amikor mosott.”
Ekkor minden megváltozott
Vic egy amerikai kisvárosból 18 évesen Londonba költözött, ahol egy egész világ nyílt ki előtte.
„Barátom, Sheerah Ravindren aktivistaként dolgozott, és ő mutatott be a queer közösségnek, ami nagy szerepet játszott abban, hogy megtaláltam valódi nemi identitásomat. Ő is tudta, hogy transz vagyok, jóval előttem, ezért folyamatosan elvitt befogadó eseményekre és megosztotta velem a queer tartalmakat, amíg nem találtam a szavakat, hogy magam is előbújjak.”
Férfi voltam, de úgy tűnt, hogy a testem nem igazodik ehhez, és a menstruáció fájdalmas emlékeztető volt.
„Közvetlenül azután, hogy transznemű férfiként coming outoltam, a menstruációm sokkal kellemetlenebbül érintett, mint korábban bármikor. Férfi voltam, és férfiként akartam mutatkozni, de a testem nem igazodott ehhez, és a menstruáció fájdalmasan emlékeztetett arra, hogy milyen messze vagyok a kívánt nemi megjelenítésemtől. Az, hogy menstruációs termékeket vásároljak a boltban, szintén nagyon stresszes volt.
Amióta elkezdődtek az orvosi műtétek és hormonokat szedek, a testem is kezd megváltozni, és a menstruációm is kezd kevésbé utálatos dologgá átalakulni. Valójában nagyon nehéz volt ez az út, és gyakran még mindig rosszul érzem magam a testemmel kapcsolatban” – vallotta be őszintén.
A menstruáció olyasvalami, amit igyekszem magaménak tekinteni, mert számomra ez nem „női dolog”. Nekem ez egy „transz dolog”, és transzneműnek lenni önmagában egy ajándék. Emiatt büszke vagyok arra, hogy férfiként menstruálok.
Vic egyike a Callaly menstruációs márka The Whole Bloody Truth (A véres igazság) elnevezésű kampányának, aminek célja, hogy biztonságos teret biztosítson minden embernek ahhoz, hogy őszintén beszámolójának a menstruációjukról.
