2008.01.24.@ 12.01

Attól még szeret, mert…

Tedd a kezed a szívedre: hányszor fogott el pánik az elmúlt egy hónapban, hogy a pasid már nem szeret, pedig szegény semmit nem csinált, csak nem küldte el naponta 10-szer sms-ben. A csajok imádnak konspirálni…pedig ideje lenne leszokni róla.

Central Médiacsoport Zrt.
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

A női parák valamikor 5-6 éves kor környékén kezdődnek azzal, hogy ha anyu megint levágja a hajam, amit én minden áron Koncz Zsuzsa hosszúságig akarok növeszteni, akkor tuti megint ki fognak csúfolni az oviban, és a fiúk Beáról simán Bélára keresztelnek át. Aztán pár évvel később nem értjük, hogy van az, hogy Rita már kétszer is csókolózott, miközben minket mégcsak fel sem kértek lassúra a sulibulin. Biztos, mert Ritának már megnőtt a cicije, mi meg még mindig úgy nézünk ki, mint egy “ruhafogas mellbimbókkal”, ahogy Sarah Jessica Parker fogalmaz egy korai filmjében. 

Elég hamar megtanuljuk a suli-udvaron elkapott beszélgetésfoszlányokból, hogy ha tetszik egy fiú, a legjobb, ha teljes közönyt tettetünk. Erre persze a srácoknak is van stratégiája: csúfolják és püfölik a kiszemelt leányzót. Csakhát ők előbb-utóbb kinövik ezt, és megtanulják, hogy azt mondják, amit akarnak, és nem épp az ellenkezőjét. Mi, lányok, viszont újabb és újabb tekervényes taktikai játékokat fejlesztünk ki az évekkel és a tapasztalatokkal. Ha Éva, akinek nagy a szája és mély a dekoltázsa, learatja a babérokat, igyekszünk mi is lazákká, nagyszájúakká és kihívóbbakká válni. Aztán mikor az első pasi “szűzkurvának” titulál, amiért a szád jár, de elszaladsz, mihelyst megmarkolja a hátsód, akkor rájössz, hogy mégiscsak akkor leszel értékelve, ha kicsit tartózkodóbbá válsz. 

Tegyük fel, megalkottad a kacéran visszahúzódó nő imidzsét, a cicid felnőtt női méretet öltött, és nem anyád vágja már a hajad, de még ez sem tuti recept a csalódások kivédésére. Jönnek a pasik, akiknek valahogy egy pillantása is elég, hogy totál hülyét csinálj magadból: leverd a poharát, úgy, hogy annak a tartalma tutira az ő ölében kössön ki, végtelen monológba kezdesz a legutóbbi vizsgaidőszakod nehézségeiről, csakhogy leplezd a zavarod, vagy épp hallgatsz, mint a sült hal, és amikor megkérdi, jól vagy-e, azt mondod: “nem, köszi, vagyis öööö igen, bocs, mit is kérdeztél?!” 

Hol rontottam el?!
Huszas éveid elejére azért nagyjából természetes formájában felvállalod a személyiséged, szereztél már rutint a rezzenéstelen mosollyal való csevegésben, tudod, mikor nézz oldalra szégyenlősen, tűrd el a hajad az arcodból, vagy billentsd a testsúlyod a bal csípődről a jobbra. Jobb esetben már ki mered mondani a véleményed dolgokról, és esetleg megvárod, míg a pasi is megteszi ezt, mielőtt azonnal elkönyvelnéd életed szerelmének és gyerekeid apjának.
Aztán mégis beüt a kapcsolat, egy, kettő, hosszabb-rövidebb, rájössz, minden tapasztalat jó valamire, lehet tanulni belőle és levonni a tanuságokat. Mi, nők azonban ezzel is túlzásokba esünk néha. Képesek vagyunk a világon mindent magunkra vonatkoztatni, plusz extra jelentőséget tulajdonítani a dolgoknak. A mennyekbe repülünk egy kósza sms-től, és mindjárt azt hisszük, a pasi éjjel-nappal ránk gondol, csak nem tudta, elküldje-e azt az üzenetet. Mi meg persze azonnal meg akarjuk erősíteni abban, hogy jó “döntést hozott”, és visszaírunk valami lelkes kedvességet, aminek az elküldése után már két perccel elkezdünk azon aggódni, biztos jól tettük-e, nem kellett volna-e várni vele egy picit, és nem lehetett volna egy árnyalatnyit finomítani a szövegen. Öt perccel később pedig már teljesen kétségbe vagyunk esve, mert életünk aktuális értelme “még mindig” nem válaszolt… és akkor ne beszéljünk arról, milyen állapotba kerülünk, ha 48 óra múlva még mindig nincs válasz.

A férfiak százszor elmondták már nekünk, hogy olyan furcsa és egyszerű módon vannak összerakva, hogy azt mondják, amit gondolnak, és azt csinálják, amit csinálni akarnak. Ha küldenek egy váratlan sms-t, az szimplán azért történik, mert abban a pillanatban ránk gondoltak. Aztán ha megkapják a választ, örülnek, hogy minden rendben van. Egy nő ezzel szemben szereti pont az ellenkezőjét komunikálni annak, amit gondol vagy érez, és direkt kérdések helyett válaszokat ilyen-olyan tekervényes provokációkkal kicsikarni. A férfi jó közérzetének legbiztosabb jele, hogy nem panaszkodik. Eszik, alszik, végzi a munkáját, találkozik a haverokkal és jelentkezik, amikor látni szeretne. A nő viszont az efféle nyugalmat és “egyszerűséget” (plusz az évekre előre gyártott tervek komplett hiányát) hajlamos valami baljós jelnek vélni, és elkezd – a férfi szemszögéből ítélve – megbolondulni. Bizonytalankodni, megerősítéseket kérni, elemezni, hogy a férfi vajon miért mondta azt akkor és úgy, mit érthetett alatta valójában, és szép lassan felőrli ezzel a férfi addigi nyugalmát, bizalmát, jó közérzetét, és ha nem vigyáz, aláássa az egész kapcsolatot. 

Szöveg: Salgó Réka
Folytatás a Cosmóban…

 

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Szex-Szerelem

„Így váltottam valóra a barátnőm legdurvább fantáziáját”

A csaj egyszerre öt pasival akart együtt lenni.

5 jel, hogy a pasid még mindig beléd van esve

Igen, még akkor is, ha már évek óta jártok!

Kiderült: ez a pasik legnagyobb szextitka

Most megtudhatod, mit rejtegetnek!

Ezért ne randizz a munkatársaddal

A szíved mélyén te is tudod, hogy rossz ötlet.

Kiderült: ennyi idő alatt teheted túl magad egy szakításon

Egy párkapcsolat lezárása sosem könnyű, időt kell hagynod, hogy begyógyuljanak a sebek...

Felnőtt tartalom!

Ezt a tartalmat csak a 18. életévüket betöltött látogatóink tekinthetik meg.
Elmúltál már 18 éves?