Kezdjük a kevésbé drasztikus, de annál idegőrlőbb lehetőségekkel. 

1. Kitalálja, hogy a bőrének jót tenne, ha vegetáriánus lenne. 

Oké, legyen. Nem szólok semmit, amikor látom, hogy hat zacskóval állít haza a bioboltból, és telepakolja a konyhát rémes kinézetű növényi alapú pástétomokkal, tofuval, szejtánnal, művirslivel, bulgurral és étcsokis bulátával, aminél jobban semmi nem hasonlít az állati ürülékre. Mivel az éhhalál szélén esem haza a munkából, és úgy látom, ezek egyikére sem támad gusztusom a következő ötven évben, leugrom a sarki hamburgereshez. Viszont (a szép, együtt töltött este reményében) bátorkodom otthon elfogyasztani a vacsorámat. Erre én vagyok a világ legnagyobb szemete, mert képes voltam olyan kaját venni, aminek isteni illata van, de a közepén egy termetes húspogácsa pöffeszkedik. Takarodjak vele az erkélyre. Ja, és mossak is fogat azonnal, ahogy lenyeltem az utolsó falatot. Szuper, éljenek a zöldek! Mondanom sem kell, a nagy felbuzdulás kábé egy hétig tart, majd a kukában landolnak a méregdrága biocuccok. 

2. Kitalálja, hogy szőke lesz, hiszen minden pasi a szőkékre gerjed, biztos én is.

Ez igaz is, de sosem vallanám be neki, így próbálom lebeszélni róla, hogy (az egyébként gyönyörű) barna haját befestesse. Szokás szerint nem hallgat rám, így este, amikor belépek a lakásba, gyorsan fordulok is ki, mivel nálunk nem valószínű, hogy egy szőke nő tereget. Utánam szól, megfordul, és lássatok csodát, Kiszel Tünde szőkén. Azaz a csajom, akinek kábé ugyanolyan durván áll Pamela Anderson hajkoronája, mint a szemöldökök királynőjének. Elrebegek egy „nahát, fodrásznál voltál”-t, de tökéletesen olvas a gondolataimban, és sírva fakad. Aztán együtt rohanunk a nonstopba hajfestékért. Persze elsősorban azért, mert neki sem tetszik, csak nem merte megmondani a fodrászának.

3. Kitalálja, hogy megszabadul azoktól, akik „lefogják az auráját”.