Induljon a nászmenet!

Nyaranta a sok szabadtéri fesztivál, kültéri sportprogram, kirándulós, piknikezős kiruccanás és romantkus séták mellett hirtelen megsűrűsödik egy másik fajta meghívás is: az esküvői.

Egy ilyen meghívásra aztán sok minden elindul az agyunkban, meghatódás, irigykedés, vagy türelmetlenség, esetleg kiráz egy pillanatra a frász, aztán megkönnyebbülünk, hogy hála az égnek, még nem a sajátunkra készülődünk.
Bárhogy is legyen, a lagzik néha egész jó mulatságok tudnak lenni, és még annál többre is jók: a már kapcsolatban élő lányoknak jó alkalom lehet elrángatni a pasijukat a nagy eseményre, és utalásféleképpen egész álló este arról áradozni, milyen csodálatos, romantikus, megható ez az egész. A hasonló esemény küszöbén állók ötleteket is gyűjthetnek. Persze ez csak akkor jön be, ha nem valami elbaltázott maratoni ceremónián kell részt vennünk, amit aztán öreg rokonok részeg keringője vagy lakodalmas őrülete követ a táncparketten.
A magányos lánykáknak pedig a szép reményekről ne csak az oltár jusson eszükbe, hogy aztán egész éjjel magukat sajnálva könyököljenek egy lepusztított esküvői asztal mellett, távolba révedő szemekkel. Inkább nyissák ki jól azokat a szép szemeket, és pásztázzák végig a vendégsereget, a kiszolgálószemélyzetet, vagy akár a zenészeket (a papot talán hagyják ki a sorból). Egy vérbeli lagzi ugyanis igen jó alkalmat adhat az ismerkedésre, románcokra, komolytalan, ám felejthetetlen liezonokra, vagy ki tudja, egy hosszabb távú románcra. Hogy miért? Vegyük csak sorra, melyek az összetevői egy valamire való esküvői haddelhadnak.

Kedvező körülmények
Először is, ha nem az életművész nagybácsink harmadik esküvőjén veszünk részt, hanem valamilyen barátunk, volt iskolatársunk, kollégánk, vagy fiatalabb rokonunkén, akkor jó eséllyel akadnak a társaságban korunkbeliek, hisz a menyasszony és a vőlegény is „abban a korban van”. Ráadásul a vendégek nemcsak a menyasszony koszorúslányait, barátnőit foglalják magukba, hanem remélhetőleg a vőlegény barátait is, akik között biztosan akad néhány egyedülálló. Megjegyzem, egy jófej házasulandó pár erre is gondol, amikor öszeírja a vendéglistát.
A hajadonokat könnyű felismerni, hisz mindjárt a szertartás után csokorba terelik őket, hogy aztán pironkodva harcba lendüljenek a menyasszonyi csokorért. Ám az agglegényeket sem nehéz kiszúrni, ők általában egy hordába verődve kémlelik a násznépet, és a vacsoránál tízpercenként tányért verve, ordítva követelik a „csókot”. Idővel kényszeres késztetést éreznek arra, hogy beszédet mondjanak, melyben hosszan nosztalgiáznak az együtt töltött gondtalan, nőtlen évekről, bulikról, hátizsákos kirándulásokról.
Az esemény természeténél fogva romantikára hangol minden kedves vendéget. Nem beszélve a vacsora után elfogyasztott alkoholmennyiségről, ami csak fokozza a lelkesedést, és persze oldja a gátlásokat. Itt nem kell a bárpultnál feszengeni, hogy vajon leszólít-e valaki, meghívnak-e italra, vagy elvisznek-e táncolni, mert mindenki számára természetes, hogy táncol, koccint, ismerkedik a többi vendéggel a vegyes ültetésnél, és jól érzi magát. A legjobbak azok a lagzik, ahol a program nem a menyecsketánc utáni fokozatosan lohadó hangulattal ér véget, hanem úgynevezett „ottalvós” mennyegző. Mi sem izgalmasabb, mint találgatni, merre lehet a vőlegény jóképű öccsének a szobája, vagy zártabb körű vircsaftot csapni az arra méltó, gondos megfontolás után kiválasztott vendégekkel (uram bocsá’ vendéggel) a szállodában.

Folytatás a Cosmóban!

Ha saját, fantasztikus menyegződre készülsz, vagy ha még csak álmodozol a nagy ceremóniáról és az azt követő lagziról, érdemes hétfőtől figyelemmel kísérned a Legyen a tiéd a legszebb esküvő! című sorozatunkat. Kattints a cosmo.hu-ra, mert nálunk mindent megtudhatsz a tökéletes szertartásról és annak kellékeiről!

Még több

Szex-Szerelem