A pornó reflexből történő elutasítása főként a nőkre jellemző. A magyarázat pedig látszólag egyszerű és logikus: a pornófilmekben a nőket csak eszközként mutatják be, a férfi(ak) szexuális kielégülésének használati tárgyaként, ahol a történet szerint két (vagy több), egymásnak teljesen idegen ember találkozásuk második percében már egymás erogén zónáit kutatja. Csakhogy elfeledkezünk egy apró ám annál lényegesebb momentumról: a pornó nem dokumentumfilm! Nem a férfi-nő kapcsolat valódi mivoltát hivatott megmutatni, a pornó lényegében mese felnőtteknek arról, hogy két ember hogyan tud egymásnak örömet okozni; ahol a nőnek buja, duzzadt ajkai, formás, szinte tökéletes idomai és csillapíthatatlan szexuális étvágya van; míg a férfi hatalmas szerszámmal és soha nem szunnyadó potenciával rendelkezik.

Nagy mell, feszes fenék

A nők nagy része már csak azért sem kedveli a műfajt, mert a filmekben szereplő hölgyek amellett, hogy fantasztikus szeretők, még tökéletes testi adottságokkal is bírnak, ki természetből fakadóan, ki az orvos keze által. És persze előbukkan az a bizonyos zöldszemű: a párunk biztos azért nézi előszeretettel a Gladiátor pornóváltozatának 12. részét, mert a mi kevéssé tökéletes testünk nem felel meg elvárásainak. Ilyenkor éppen csak azt az igen egyszerű kérdést felejtjük el feltenni magunknak, hogyha ennyire nincs velem megelégedve, miért is van mellettem? Jusson eszünkbe, hogy ha kedvesünk hosszútávra választhatna, szóba jöhetne lehetséges megoldásként a filmben szereplő hölgy is? Valószínűleg nem.

Akkor mire is jó?

A titok nem feltétlenül a vizualitásban rejlik, sokkal inkább abban, hogy a férfiak nem vágynak annyi gyengédségre, szeretik a leplezetlen szexualitást, és míg a nők többségét zavarja az érzelemmentes, pusztán állatias ösztönökre alapozott kapcsolat, addig a férfiakat ez egyáltalán nem foglalkoztatja. A nők sokszor teszik föl magukban az egyébként rendkívül indokolatlan és lényegtelen kérdéseket: hogy képes valaki párperces ismeretség után magába fogadni a másikat, térdelni előtte, megalázkodni, és mindezt még élvezni is? Rossz oldalról közelítjük meg, ne akarjunk a színészek lelkivilágában kutakodni, a pornó, mint műfaj nem ezért született meg. Nem kell benne miérteket, érzelmeket vagy gyengédséget keresni, egy eredménytelen missziót vállalnánk ezzel magunkra. Inkább próbáljunk meg rá úgy tekinteni, mint egy kimeríthetetlen vizuális ötlettárra, ahol nem fontos, hogy ki honnan jött, hová tart, vagy mit gondol.

Felejtsük el, hogy csak a férfiak tanulhatnak tőlünk, néha mi is elleshetünk tőlük új dolgokat! Ha levetkőzzük gátlásainkat és előítéleteinket, egy új világ tárulhat fel előttünk. Félreértés ne essék: a pornót nem kell szeretni. Ízlések és pofonok itt is mások lehetnek, de ha legközelebb bármilyen formában találkozunk a témával, nem feltétlenül kell csapot-papot hátrahagyva elsietni a helyszínről.

Szöveg: Gyarmati Juci