2008.11.10.@ 12.11

Elesettek védelmezője – Interjú Vujity Tvrtkoval

Egy ország ismeri úgy, mint a modern Robin Hoodot, aki nem csak a szegényeken és árvákon, hanem minden elesetten segít, akinek szüksége van rá. Ő Vujity Tvrtko, újságíró, riporter, író. Bár nem szereti, ha róla beszélnek, jobban örül, ha az általa bemutatott hétköznapi hősök kerülnek címlapra, azért szívesen válaszolt minden kérdésünkre.

Central Médiacsoport Zrt.
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

A napokban jelent meg legújabb kötete, az Angyali történetek… és ami azóta történt címmel. Ennek a sajtótájékoztatójára voltunk hivatalosak, ahol pár rövid mondattal bemutatta a könyvét, majd készségesen állt rendelkezésünkre egy interjú erejéig.

Mi is vagy te tulajdonképpen? Újságíró, riporter, író?

Újságíró vagyok, de ez egy picit túlnőtte magát. Azt is megmondom, hogy melyik pillanatban, ugyanis napra pontosan be tudom határolni: 2000. augusztus 11-én 21.32 perckor nőtte túl magát. Akkor jött velem haza a világ utolsó hadifoglya. Abban a percben éreztem először, hogy most már nem arról van szó, hogy itt van Tvrtko, akinek a kezéből világszenzációk, exkluzív anyagok kerülnek ki. Hanem arról, hogy hatszázezer honfitársunk eltűnt vagy meghalt a második világháborúban, és kétezer özvegy vagy árva jelentkezett a film után levélben, hogy az ő apját vagy nagyapját is próbáljam meg előkeríteni. Kaptam egy könnycsorgató levelet egy szentendrei nénitől, hogy az ő 113 éves nagypapáját is keressem meg, mert náluk mindenki idős korban halt meg, hátha ő is még él. Ekkor elszorult a szívem. Abban a pillanatban megéreztem, hogy az a szó számomra tiltólistás, hogy küldetéstudat. Teltházas bemutatókat tartok, és reménykedem benne, hogy ez nem nekem szól, hanem az én főhőseimnek. Bízom benne, hogy másra is kíváncsiak az emberek, nem csak a mai trendi sztárokra.

Miért fontos számodra, hogy ezekből a történeteidből könyvet is írj?

A film és a televízió teljesen más műfaj, mint a könyv. A filmben nem mondhatom el, hogy például sírógörcsöt kaptam, mert kit érdekel. Ez egy objektív dokumentumműfaj, a könyv pedig egy sajátos napló, ami arról is szól, hogy hogyan éltem meg a saját forgatásom történeteit. Másrészt a könyv azt is elmondja, hogy milyen volt a világ, amikor az én kisgyermekeim, Benjamin és Barnabás megszülettek. És remélem, hogy majd valamikor húsz év múlva el is olvassák.

Ahhoz, hogy ilyen történeteket megtalálj, bizonyos érzékenységre van szükség. Ilyen embernek tartod magadat?

Ha az érzékenység alatt azt érted, hogy meg tudnak érinteni bizonyos dolgok, akkor azt mondom, hogy néha valóban túl érzékeny vagyok. Viszont bizonyos dolgokban teljesen érzéketlen. Ne gondoljon senki semmi rosszra, de engem biztos egy nap alatt kirúgnának az építész magazintól, mert nincs az az építészeti csoda, ami engem egy percnél tovább lekötne.

Hogy tudod elválasztani a munkát az érzelmektől?

A könyvben nem választom el. A filmben… hát, az egy profizmus. Ez most nagyképűen hangzik, de az.

Úttörőnek tartod magad ebben a fajta segítségnyújtásban?

Nem hiszem, hogy én ebben úttörő lennék. Ugyanakkor kishitű sem vagyok. Az viszont pozitív visszajelzés, hogy amikor meghirdetett előadásom van, akkor zsúfolásig megtelik a helyszín. Majd ha ketten ülünk ott a biztonsági emberrel vagy Rozi nénivel, akkor mondhatom, hogy gáz van. De egyelőre teltház van. Misszionáriusnak nem tartom magam, de úgy érzem, hogy egyelőre erre is kíváncsiak az emberek, és nem csak arra, amit az egyébként sok százezer példányos bulvárlapokban olvasnak.

Hol tanultad az újságírást?

Sok helyre jártam, de a legtöbbet a University of Miami, School of Communication Kommunikáció szakának köszönhetem. Ott dolgoznom is kellett például a televíziós híradójában vagy az egyetemi lapnál.

Miben különbözik az amerikai hozzáállás a magyartól?

Én például bizonyos történetekbe belenyúlok, és a saját értékítéletem szerint befolyásolom azt. Például mikor Samira, akit Szomáliából hoztam haza az itteni rokonaihoz, megérkezett Budapestre, és megkérdezték, hogy hol fog lakni, akkor azt meg kellett oldani. Így hazajött hozzám. Később elintéztem az iskoláit, elvittem orvoshoz, megszereztük az állampolgársághoz szükséges papírokat, szóval belenyúltam az életébe. De ezek már nem képernyőre kívánkoznak, és nincsenek benne az újságokban sem.

Milyen eszközökhöz folyamodsz, hogy be tudj mutatni ilyen helyzeteket, sorsokat?

Minden egyes újságíró iskolában az első mondatnak az kellene, hogy legyen, hogy bármit csinálhatsz, de soha ne hazudjál! Ehhez képest én az elmúlt tíz évet módszeresen végighazudtam. Aki olvasta a könyvet, látta a filmet, az tudja, hogy hogyan. Ám ezeket a hazugságokat én kötelező jelleggel be is vallom utána. Nem mehetek oda egy lepratelepre azzal, hogy „jó napot, szeretnénk megmutatni a kis kameránkkal, hogy maguk hétezer leprást szögesdrótok mögött őriznek itt Etiópiában”. Oda például orvosi egyetemistaként mentem. A könyvekben ezeket bevallom, mert nem hagyhatom hazugságban a nézőt.

Az is az újságíró iskolák első mondata, hogy a téma az utcán hever…

Hallottam már nagyon jó sztorit a sombereki kocsmában is, és nyertem már történetet abból, hogy az újságíró hanyagul írta meg a cikket, én pedig azt tovább vittem.

Kapsz visszajelzéseket? Hálásak neked az emberek?

A visszajelzés a könyv. Ezért sok pénzt adnak. Elképesztő nagy összeget, nem kenyérért, nem tejfölért, nem parizerért, hanem az én könyvemért. Azért ez nagy dolog. A közönségtalálkozókon pedig hozzám fordulnak az emberek segítségért. Ez azért probléma, mert amikor csalódtunk az államigazgatásban, a rendőrségben és a Vöröskeresztben, még mindig ott van a Tvrtko. Elképesztően sok megkeresést kapok. Ha mindent elvállalnék, akkor évekig nem csinálnék például új filmet. Így bizonyos felkéréseket udvariasan vissza kell utasítanom.

A könyv a szereplőid utóéletéről szól. Mindenkivel tartod a kapcsolatot?

Akiket én hősökként kezelek, azok számomra is példaképek, ezért van, akivel napi kapcsolatban állok, és jó barátok lettünk. De olyanok is vannak, akikkel nem olyan szoros a kapcsolat, de általában azért tudunk egymásról.

Mik a terveid, van még álmod?

A hadifogoly hazahozatalával az én újságírói álmaim teljesültek. Az volt a csúcs, azt nem lehet űberelni. Máskülönben mindig a következőre készülök, ma például Oroszlányban közönségtalálkozóm lesz. Vagy például most jelenik meg egy cikkem novemberben, amit valószínűleg a világ több országában, a világ egyik legnagyobb lapjának, a Reader’s Digestnek a címlapján közölnek. Ez a cikk arról szól, hogyan jöttünk haza Samirával Szomáliából.

Sok időt töltesz külföldön, távol a családodtól?

Nem töltök sok időt távol tőlük, de most megleplek: a feleségem és a kisebbik gyermekem jelenleg Brightonban, Angliában élnek. Gyöngyi ott egyetemista, oktató, és a kisfiam az ottani iskolába jár. Másik fiammal, aki itthon van velem, kéthetente járunk ki hozzájuk.

Esetleg ti is kiköltöztök majd?

Nem, ők jönnek haza. Nekem ez a hazám. Kicsi, savanyú és nem olyan szép, de az enyém.

Szöveg: Kis Adri

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Szex-Szerelem

Levél a nőtől, aki a férjeddel aludt

Levél a nőtől, aki a férjeddel aludt

Eddig mindig a megcsalt fél oldaláról nézted a hűtlen sztorikat? A következő üzenetet egy olyan lány írta, aki elcsábított egy pasit.

Nem is hinnéd, mi teszi tönkre a szexet a hálószobában

A kapcsolatotok elején mindennap egymásnak estetek, de mostanában elmaradnak a hancúrpercek? Lehet, hogy ez a fura dolog áll a háttérben!

Tényleg lehetsz szerelmes egyszerre két személybe?

Hihetetlennek tűnik, de néha előfordul, hogy egyszerre két pasiért vagy odáig, még akkor is, ha egyébként szuper a párkapcsolatod!

Így tartsátok a kapcsolatot egész nap csetelés nélkül

Az, hogy bármikor ráírhatsz messengeren még nem jelenti azt, hogy meg is kell tenned. Hidd el, van más módja is annak, hogy a másik érezze azt, hogy törődsz vele. És még sokkal cukibb meg romantikusabb is, mint egy szívecskés emoji elküldése cseten.

A pasik elárulták, milyen nők maradnak örökké egyedül

Tuti, hogy neked is van legalább egy olyan barátnőd, aki kedves, okos és még szép is, mégis bajban van a pasikkal és még mindig egyedül van. Most kiderült, miért lehetséges ez!

Netezők buktatták le ezt a hűtlen srácot

Egy egyetemista srác megcsalta a barátnőjét, de nagyon csúnyán lebuktatták. A helyében komolyan szégyellnénk magunkat!

Elképesztő új szextrend hódít a neten

Megdöbbentő kihívás bukkant fel a netezők körében, egyre többen kerülik el a mosdót, hogy orgazmusszerű élményt idézzenek elő! Kapaszkodj meg, mert ez húzós lesz!

5 srác vallomása arról, mikor tudta, hogy megtalálta a nagy Ő-t

Ez az öt srác már megtalálta élete szerelmét, és most neked is elmesélik, miből érezték, hogy a nagy ő-vel találkoztak. Figyelj a megérzéseidre, és talán legközelebb te is belebotlasz az igaziba! Addig is, olvasd el elképesztően romantikus sztorijaikat!

Felnőtt tartalom!

Ezt a tartalmat csak a 18. életévüket betöltött látogatóink tekinthetik meg.
Elmúltál már 18 éves?