2010.01.06.@ 11.01

“Nem adom fel egykönnyen” – interjú Orosz Dénessel

Íme, egy férfi, aki szeret beszélgetni. Végre! És nem elég, hogy ezt a magánéletében gyakorolja, de forgatókönyvet ír, filmet rendez, és még arra is szakít időt, hogy a történetet könyvben megjelentesse. Ő Orosz Dénes, akinek a nevéhez most már egy egész Poligamy-univerzum kötődik.

Central Médiacsoport Zrt.
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Milyenek az első visszajelzések a film kapcsán?

Boldog pillanatokat hozott az embereknek, ami már siker.

Olvasod a kritikákat?

Igen, és őszintén örülök neki, hogy ilyen vegyesek. Erőteljesen megmozgatta a kritikusokat, ami ritkaságszámba megy az utóbbi időben. Van, aki rajong érte, és van, aki a legapróbb részletekig elemzi. Szeretem, ha valaki alapos. Határozottan tetszik, hogy vitaalapnak tekintik a filmet, és érdemesnek tartják arra, hogy beszéljenek róla.

Szerinted a téma érdekel ennyire mindenkit, vagy akkora reklámot kapott, hogy nem mehetünk el mellette szó nélkül?

Senki nincs itthon olyan helyzetben, főleg nem első filmesként, hogy ha azt mondják neki, hogy hatalmas nyilvánosságot fog kapni, akkor azt visszautasítsa. Ugyanakkor nem kellett nagyon sokat tenni a reklámért, mert valahogy nagyon érdekelte az embereket a film. Kétségtelen, hogy amit túlreklámoznak, attól nagy dobást vár az ember. A Poligamy esetében szerintem a néző kapott egy izgalmas dolgot, de mégis csak egy első film. Ilyenkor az ember óhatatlanul azt mondja, hogy „jó, de…”, tehát talál benne kifogásolnivalót.

Kimondottan közönségfilmet szerettél volna rendezni?

Kelet-Európában, főleg Magyarországon különösen jellemző a filmek ilyen erőteljes szétválasztása: itthon létezik a közönség- vagy zsánerfilm, illetve a szerzői vagy művészfilm. Előbbi mára igen lenézetté vált, ami valahol érthető is, hiszen Magyarországon a legtöbb közönségfilm elég alacsony színvonalú. A Poligamy viszont többek közt azért készült, hogy bebizonyítsuk: nem kell ennyire szétválasztani a két műfajt. Én szerzőiséggel teli zsánerfilmnek nevezem, ami a legnagyobb publikumhoz szól.

Szerzőiséggel teli, tehát a saját életed elevenedik meg a filmben?

Én nem élek olyan vad nőváltogatásban, mint a főszereplő. De természetesen a saját érzéseimet, kételyeimet igyekeztem megmutatni. A mai harmincas korosztály egy nagyon sokat randizó, párkapcsolatokat gyakran váltogató generáció. Kétségbeesetten keresünk, és közben egyik kapcsolatból a másikba ugrálunk. Amikor úgy érezzük, hogy valami probléma van, akkor rögtön azt gondoljuk, hogy ez a kapcsolat már nem működik, rohannunk kell tovább, hiszen nincs időnk. Folyamatos tréningben vagyunk, emiatt a lelkünk egyfolytában igénybe van véve a szívügyek miatt. Én magam is tapasztalom, hogy hiába viselt meg egy kapcsolat vége, ha éppen már nem azt érzem, hogy halálosan fájok belül, akkor azonnal jöhet a következő. Folyamatosan gyötrődik a szívünk, hiszen ha másért nem, akkor azért aggódunk, hogy fog-e működni a következő kapcsolat.

A te magánéletedben kérdés éppen, hogy jöhet-e a gyerek, vagy még keresgélj?

Egyedül vagyok, és keresgélek. De 32 évesen úgy gondolom, ha megtalálom a megfelelő nőt, jöhet minden.

A férfiak szerintünk nem szeretnek beszélgetni, főleg nem az érzéseikről. Te éppen ezzel mondasz ellent már azzal is, hogy készítettél egy romantikus vígjátékot férfi létedre.

Én folyamatosan beszélek. Őszinte vagyok, nem játszmázom. Nem bírom ugyanis elviselni, iszonyatosan infantilisnek érzem, ezért nem vagyok hajlandó ilyesmibe belemenni. Tinédzserkorban még elmegy, hogy egy férfit attól tart a nő titokzatosnak, hogy nem mond semmit magáról, az érzéseiről, de szerintem ez a lányoknak is unalmassá válik egy idő után. Ti, nők igenis imádjátok, ha nem kell megfejtések után kutatni, hogy vajon hogy gondolta, amit mondott.

Romantikus alkat vagy?

Maximálisan, de realista is. Már a kapcsolat elején azt kell éreznem: ez a nő kell nekem, együtt akarok vele lenni. Annyi oldala van ennek a kérdésnek, amiket még jó lenne körbejárni, hogy biztosan születnek még a témában filmjeim.

Ezek szerint vannak új terveid?

Persze, és nem csak filmek. Nem titkoltan azzal a szándékkal keresett meg a Nyitott Könyvműhely kiadó, hogy hosszútávon is együttműködhetnénk. Elképzelhető, hogy ezután először egy regényt írok meg, és utána filmet. Vagy csak a könyvet, film nélkül.

Dolgoztál kritikusként, írsz forgatókönyvet és könyvet, rendezel. Melyik vagy te igazán?

Akkor kezdtem el kritikusként írni, amikor felvettek a Filmművészetire, ez volt a megélhetésem. Sokat tanultam belőle. Az írás során az ember közvetlen viszonyba kerül a saját gondolataival. Forgatókönyvíró és rendező vagyok, ezzel szeretnék továbbra is foglalkozni. De a regényírás egy feltérképezendő, rendkívül izgalmas terep számomra.

Hogyan képzeljük el: először volt a Poligamy könyv, aztán a filmterv?

Már kész volt a forgatókönyv, közeledett a forgatás, amikor megkeresett a kiadó vezetője, Halmos Ádám az ötlettel, hogy írjam meg könyvben. Bár én titkon korábban nagyon vágytam erre a lehetőségre, magamtól nem mentem volna el egy kiadóhoz. Nagyon hálás vagyok, mert így újra felfedezhettem a leírt szavak varázsát. Külön köszönettel tartozom Angyalosy Eszter felelős szerkesztőnek, aki rengeteget segített a közös munka során.

Miért éppen Tompos Kátyát és Csányi Sándort választottad a film főszereplőinek?

Kátyát a főiskoláról ismertem. Szerepelt a Melletted című kisjátékfilmemben. Ezek után Lilla szerepét már kifejezetten rá írtam. Sanyiról tudtam, hogy sokan azt fogják mondani, hogy na, már megint ő. Ugyanakkor azt gondoltam, hogy pont az lenne gyávaság, ha csak emiatt a vélekedés miatt nem őt választanám. Sok embert megnéztem, és őt találtam a legtökéletesebbnek. Ebben a filmben szerintem egész más karaktert hoz, mint eddig. Lehet őt nem szeretni, de vitathatatlan, hogy frenetikus filmszínész.

Te megdolgoztál a sikeredért, vagy szerencsés alkat vagy?

Nekem csak a munkáról szóltak az előző évek. Azt szoktam mondani, hogy nem valaminek a segítségével történtek velem így a dolgok, hanem éppen annak ellenére sikerült, amik velem történtek. Kilencszer felvételiztem például a főiskolára, ami azt mutatja, hogy nem adom fel egykönnyen. A Poligamy is lassan ért be: három éve dolgozom rajta, és folyamatosan a fejem fölött lebegett, hogy egyáltalán lesz-e belőle valami.

Most őrület van körülötted. Mi lesz, ha ennek vége?

Februárban jön a Filmszemle, ami egy újabb megmérettetés, utána pedig valószínűleg egy kis üresjárat következik. Imádom ezt a mostani pörgést, de vágyom a pihenésre is, valamint vannak már most terveim a jövőre nézve. Ezért nem vagyok kétségbe esve annak a gondolatától, hogy ennek egyszer vége.

Kapcsolódó cikkek:

Szabadság, szerelem – interjú Sarádi Zsolttal

A legszexibb kommentátor – interjú Vincze Ottóval

Soma, a bűvész: „Az én szótáramban nem szerepel a lehetetlen.”

Címkék: „nem adom dénessel egykönnyen" interjú orosz

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Szex-Szerelem

20 jel, hogy a jövőbeli férjeddel randizol

20 jel, hogy a jövőbeli férjeddel randizol

Lehet, hogy még nem kérte meg a kezed, de ha ezek a jelek stimmelnek, már keresheted is a tökéletes menyasszonyi ruhát!

5 dolog, amit a férfiak szeretnének, ha a nők tudnának

Tuti, hogy a te pasid is sokat agyal azon, hogyan mondja el ezeket úgy neked, hogy ne bántódj meg, mert mindenképpen tudnod kéne róluk!

18 jel, hogy a pasi teljesen beléd zúgott 

Nem elég arra figyelned, amit mond, hanem arra is, ahogyan mondja!

Levél az exemnek, aki sosem juttatott a csúcsra

Előfordult már, hogy csak évekkel később tudtál beszélni a sérelmeidről? Egyik olvasónknak egy levélben sikerült végleg lezárnia a múltat.

Ezeket a dolgokat nem bírják a pasik az ágyban

A srácok mindent szexinek találnak a hálószobában – vagyis majdnem mindent. Ők maguk súgták meg nekünk, mik azok a húzások, amiket inkább hanyagolj hancúr közben.

4 férfi megbánó vallomása a szexuális zaklatásról

Ezek a pasik ma már tudják, nagyon gáz, amit tettek, ezért nyílt levélben kértek bocsánatot áldozataiktól.

Felnőtt tartalom!

Ezt a tartalmat csak a 18. életévüket betöltött látogatóink tekinthetik meg.
Elmúltál már 18 éves?