2010.01.21.@ 11.01

A Dirty Dancing magyar főszereplőjével találkoztunk! – Interjú Rákász Danival

Céltudatos, kedves és jóképű srác, aki sikerei ellenére sem felejti el, hogy honnan jött. Bemutatunk egy olyan csillagot, aki nagyon is a földön jár: Rákász Danit!

Cosmopolitan.hu
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Rákász Danit már a Megatáncban kiszúrtuk magunknak: mosolya és tánctudása akkor is elvarázsolt minket. A műsor után Dani útja a Vámpírok bálja című musicalbe vezetett, ahonnan hamar „áttáncolta” magát a darab német verziójába, Oberhausenbe. Ott tudta meg, hogy Berlinben szereplőket keresnek a Dirty Dancing című musicalbe. Meg sem állt hát a fővárosig, ahol legnagyobb álma teljesült: kiválasztották a darab főszerepére! Az előadás rengeteg elfoglaltsággal jár Dani számára, így szabadsága alatt egy budapesti étteremben találkoztam vele.

Nyáron Berlinben jártam, és a városban mindenhol a Dirty Dancing plakátjai köszöntek vissza rám. Mit gondolsz, ha akkor úgy döntök, hogy elmegyek megnézni téged, kaptam volna még jegyet valamelyik előadásodra?

Akkor még biztosan bejutottál volna. Mert igaz, hogy a darab sikeres kint, de a belépőket csak havi egy-két zártkörű előadásra foglalják le jó előre, egyébként általában akad még a pénztárban néhány.

Ha csak néhány, akkor tényleg nagy siker lehet, számodra pedig biztosan óriási öröm és megtiszteltetés, hogy ott játszhatsz. Hogyan emlékszel vissza, mit éreztél, amikor megtudtad, hogy te kaptad meg azt a főszerepet, amelyet a filmben Patrick Swayze formált meg?

Nem tudtam elhinni, hogy ez megtörténik velem! Hiszen rengeteget álmodtam erről: vágytam egy ilyen főszerepre, és irigyeltem azokat az embereket, akiknek megadatott. És amikor megtudtam, hogy háromezer jelentkező közül engem választottak, olyan volt, mintha leöntöttek volna forró vízzel, és csak annyit tudtam mondani, hogy wow! Olyasmi lehet ez, mint amikor valaki egy életen keresztül készül arra, hogy elsőként fut be a célba a maratonon, és megtörténik. Azután mi lesz? Vége a világnak, vagy új célokat kell keresni?

Ezek szerint nem lett vége…

Hát nem! (mosolyog). Hamar beindult a produkció, és azzal együtt a kemény munka is, szóval nem volt nagyon időm és lehetőségem ebben az örömmámorban úszni. Három hónap alatt kellett professzionális táncosból professzionális főszereplővé válnom, ami nem volt egyszerű: nyelvórákra jártam, színészileg képeztem magam, és fejlesztettem a fizikai erőnlétemet is, mivel ez a darab óriási igénybevételt jelent – kőkemény táncjelenetekkel van tele!

Ezt a táncos feladatot érzed nagyobb kihívásnak vagy az énekes-színészi munkát?

Talán a fizikális terhelés a legnehezebb. Általában heti hét előadás van, és szinte mindig én játszom. A két ünnep között pedig kilencszer volt műsoron a darab, amelyben 40-50 kilós lányokat röpítek a levegőbe, és amikor épp nem ez van a színpadon, akkor színészkedem, vagy gyorsöltözésem van a takarásban. Tehát egészében véve is fárasztó.

És az ismertséggel hogy állsz? Mert gondolom, az emberek megismernek az utcán. És valószínűleg kint is készítenek veled interjúkat.

Persze. A sajtómegjelenések együtt járnak a produkcióval, hiszen az embereket meg kell szólítani, hogy jöjjenek el megnézni a darabot. Az ismertség kérdése viszont egész más: ebből a szempontból a német közönség sokkal visszafogottabb és bátortalanabb, mint mondjuk Bécsben, Londonban vagy Budapesten. Akik Berlinben a művészbejárónál várakoznak, már nagyon elvetemült iskolás lányok lehetnek! (nevet). De persze velem is történt már olyan, hogy étteremben, boltban odajöttek hozzám, hogy „nem maga játszott az előbb? De jó volt!”. Ettől viszont még teljesen hétköznapi embernek érzem magam, és igyekszem annak is maradni, mert ha elszállnék, akkor a környezetem és én is boldogtalanok lennénk.

És hogyan tudod megőrizni magad ilyennek? Gyakran hazatelefonálsz a családodnak, vagy milyen módszerrel tartod a földön magad?

Szerintem egyszerűen ilyen a természetem, ami valahol a neveltetésemnek is köszönhető: a kemény munka és a tökéletes teljesítményre való törekvés mindig is fontos elv volt a családomban.

Akkor a felfogásodat, a világlátásodat nagyrészt a családtagjaidnak köszönheted.

Abszolút! Az édesanyám olyan, mint bármelyik anyuka: ha lát egy interjút, azt mondja, hogy jó volt, de mindig lát olyan apróságokat, amik jobbak is lehettek volna. Például nem a legmegfelelőbb szót használtam, nem a legszebb ingem volt rajtam, vagy nem volt rendes irányba fésülve a hajam. Viszont a világ legjobb rántott húsát és spenótját készíti! Nagyon boldoggá tesz egy spenót, vagy az, ha a családommal lehetek. Nekem nem kell ehhez a Maldív-szigetekre utaznom.

Ha jól értem, a hétköznapi dolgok fontosak számodra.

Pontosan! A család, a barátok, egy jó beszélgetés vagy épp egy jó mozi. Mert bár közhely, de én is abban hiszek, hogy a boldogság a kis dolgokban rejlik. Nekem nem hiányzik a sokmilliós kabrió meg a csillogás, mert számomra többet jelent, ha felhívhatok egy régi barátot vagy a családomat.

Gondolom, a szüleid nem látnak túl gyakran. Milyen időközönként jársz haza?

Januártól novemberig egyáltalán nem voltam itthon, ezután kaptam két hét szabadságot, majd karácsonykor volt négy szabadnapom, január elején pedig ugyanennyi. Ezután augusztusig nem jövök haza. A családomat tehát főként webkamerán látom, de a napokban bepótoltuk egy kicsit, ami év közben kimaradt. Most pedig irány New York, ahol építem tovább a kapcsolataimat.

Ezek szerint ha augusztusban Berlinben lejár a szerződésed, nem abban gondolkodsz, hogy hazajössz, hanem inkább még nyugatabbra kacsintgatsz?

Nagyon jó lenne eljutni oda, és ha így lesz, nyilván nem fogom visszautasítani (mosolyog). De ha mégsem, két dolog miatt jönnék haza: ha olyan felkérést kapnék, amiről érezném, hogy tisztelettel, szeretettel és megbecsüléssel fordulnak felém, vagy pedig egy saját projekt. Jó pár kreatív ötletem van, amelyeket szeretnék megvalósítani…

Mit árulhatsz el ezekről?

Még nem sokat, hiszen ezek egyrészt a szakma számára is újdonságok, másrészt pedig nem akarok semmit megígérni, mert lehet, hogy végül nem valósul meg. Emellett most már érzem, hogy nagyon elfáradtam, így egy kicsit hátra is szeretnék végre dőlni (nevet).

A munkád amellett, hogy fárasztó, valószínűleg nem kevés lemondással is jár.

Nem jár lemondással, mert a munkám a hobbim, és kitölti az életem, viszont a felelősség óriási. Hiszen gondoljunk bele, ha elmennék bulizni, aztán nem tudnék elaludni, és be kellene vennem egy altatót. Másnap nem mennék be a színházba, nem érnének el telefonon, és aznap nincs előadás. Tehát szerintem annak, aki reflektorfényben áll, minden nap száz százalékot kell nyújtania, így nem engedheti meg magának az egyszeri kilengést sem.

De amikor végre van egy pár órád magadra, és lazíthatsz, mivel kényezteted magad?

Koktélokkal! Nagyon szeretem őket, mert nemcsak jól néznek ki, hanem finomak is: kedvencem a Daiquiri. Ezen kívül nagyon szeretek pancsolni. Például egy spában hátradőlni, relaxálni és leengedni egy kicsit, mert hajlamos vagyok túlpörögni, ezért néha tudatosan ki kell kapcsolni.

Akkor a tökéletes szabad délután és este számodra egy masszázzsal indul, aztán jöhet a szauna, pezsgőfürdő, majd egy mozi és végül egy isteni vacsora koktélokkal?

Így, ebben a sorrendben! (nevet).

Van valaki, aki partnered ezekben a kényeztetésekben?

Hogyne, egy egész csapat! Mondhatni a második családom él Berlinben, mivel a Dirty Dancing tásulata tizennégy ország művészeiből áll össze Ausztráliától Kanadáig. Így mindenkinek hiányzik az otthona, az ottani szerettei, szóval hamar összetartó társaság lettünk. Elég sok programot szervezünk együtt, eljárunk például moziba, karaokézni, kirándulni. Így a kollégáim a barátaim is, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam. És van valaki, aki nemcsak a színpadon, hanem a valóságban is a párom…

Mi tetszett meg benne leginkább?

Az, hogy elragadó személyiség, kiváló ember és csodálatos tehetség. Emellett van egyénisége, ami számomra a legfontosabb egy lányban!

Ezen kívül mit tartasz még lényegesnek?

Az őszinteséget és azt, hogy legyen önálló élete, mert nem szeretem azokat a lányokat, akik ráakaszkodnak valakire, mert épp unatkoznak, vagy nincsenek céljaik. És még valami: aki dohányzik, annak nálam esélye sincs!

És mit gondolsz a Cosmo-lányokról?

Nagyon tiszteletreméltóak! Egy közösséghez tartoznak: ők a kozmopolita, világlátott, intellektuális, magára valamit adó, a céljaikért törekvő nők. És sokan Carrie Bradshaw-ra szeretnének hasonlítani, aki sikeres a szakmájában, a barátaival mindig segítik egymást, és tud küzdeni az álmaiért. A Cosmo-lányok is mernek álmodni. És ez már egy jó kezdet, mert az emberek nagy része ma ezt nem meri megtenni. Pedig a kemény munka mellett nincs is annál fontosabb, hogy álmodjunk, és higgyünk az álmainkban!

Kapcsolódó cikkek:

"Nem adom fel egykönnyen" – interjú Orosz Dénessel

A legszexibb kommentátor – interjú Vincze Ottóval

Egy igazi csapatjátékos – interjú Kalovits Gáborral

Címkék: dancing danival dirty főszereplőjével interjú magyar rákász találkoztunk!

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Szex-Szerelem

Az orgazmus, amibe akár bele is halhatsz

Az orgazmus, amibe akár bele is halhatsz

Veszélyes lehet, ha a neten olvasottakra hagyatkozol a legújabb szextrendekkel kapcsolatban.

6 tipp, ha a pasiddal mész nyaralni

Úgy döntöttetek, hogy idén nyáron beiktattok egy romantikus utazást? Van pár dolog, amire jobb, ha odafigyelsz, ugyanis pokollá tehetik a vakációt.

Ez a 3 csillagjegy a legboldogabb szingliként

Képzeld, már a pasi horoszkópja is árulkodik arról, mennyire szeret kapcsolatban lenni. Csekkold, hogy a csillagjegye szerepel-e a legjobb szinglik listáján!

5 Fifty Shades póz, amit ki kell próbálnod

Kívülről fújod a trilógia pikáns jeleneteit? Akkor itt az idő, hogy a hálószobában is felidézd!

6 pasi elárulta, mikor jött rá, hogy szerelmes

Lehet, hogy azt gondolod, hogy az Sz betűs szó elhangzásakor érzi a srác, hogy odavan érted, pedig már jóval korábban leesik nekik a tantusz.

Felnőtt tartalom!

Ezt a tartalmat csak a 18. életévüket betöltött látogatóink tekinthetik meg.
Elmúltál már 18 éves?