2010.09.03.@ 11.09

“Kiábrándultam a világból” – Interjú Anger Zsolttal

Figyelmetekbe ajánlottuk már a Toplista – Arcok című kiadványt, amelyben többek között helyet kapott egy olyan felsorolás, melyben a 20 legjobb színészt/színésznőt vonultatják fel a szerkesztők. Köztük található Anger Zsolt, bár ő mostanában sokkal inkább rendezéseiről híres.

Central Médiacsoport Zrt.
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Legutóbb az Esőember színházi bemutatója kapcsán hallhattatok róla, és bár úgy készültem, hogy erről és hobbijáról, a fotózásról kérdezem, végül a társadalmi problémáktól kezdve, a színészélet furcsaságain keresztül egészen a kritikusokig jutottunk.

Egy művész, aki számtalan díjjal büszkélkedhet, miként éli meg, ha beválasztják egy kiadványba, ahol többek közt a 20 legjobb színészt is bemutatják?

Furcsa, kettős érzésem volt ezzel kapcsolatban, mert azok közt szerepeltem én is, mint rendező, akik javaslatokat tettek a húsz színészre. Ugyanakkor a többi rendező még aktívabb színészkoromból is emlékezett rám, és nagyon megtisztelő, hogy ők úgy érezték, ott a helyem a többi tizenkilenc mellett. Hatalmas elismerés, ha színészként a legnagyobbak közt említik az embert.

Mi a fontosabb számodra: a szakma, a nézők, vagy éppen a család elismerése?

A közeli hozzátartozók és a család nem mérvadó, ők egyszerűen rajonganak. A szakma elismerése mindenképpen nagy dolog, de önmagában nem elég, a közönségével együtt viszont már tárgyalási alap.

Mennyire találkozol a közönség elismerésével?

Nekem nincs kimondott rajongótáborom, mivel nem vagyok közismert. Még mindig a televízió jelenti a legnagyobb reklámfelületet egy színésznek is, és az én életemből az kimaradt. Ezért engem inkább csak a színházba járó és a nagyon „elvetemült” mozinézők ismernek. Például A Nyomozót 30 ezer ember látta, ami azért nem olyan sok. Nagyon nehéz manapság becibálni az embereket a moziba, már csak azért is, mert nem lehet kirobbantani őket a TV elől, én meg ott nem, vagy csak nagyon ritkán szerepelek.

Ez egy tudatos döntés volt a részedről, vagy így alakult?

(Elgondolkodik) Nem volt tudatos. Bevallom, hogy nem halmoznak el tévés felkérésekkel, de egyébként mással sem. Nálam a filmes ajánlat is olyan, mint a fehér holló. Nem vagyok filmsztár. De sokan szeretnek velem dolgozni, alternatív marhaságokat sokat csinálok. Most éppen Znamenák Istvánnal forgatjuk a Tasnádi István színdarabjából készült Világjobbítók című filmet, Kovács Zsolttal és Némedi Árpáddal a főszerepben, az jó kis marhaság.

Nem vagy az a bulváralkat, mégis egy ennek tükröt tartó filmben is láthattak a nézők a Czukor Show-ban. Ez miért érdekelt téged?

Nem tudjuk kikerülni a délutáni talkshowk világát. Bármilyen kellemetlen is, és próbálja tagadni mindenki, hogy nézi, de ha délután végigzongorázunk a tévé távkapcsolóján, akkor legalább négy-öt csatornán ezt a marhaságot látni. Ez viszont nem jó marhaság. Én is látom. Nyilván azért van ennyire erősen jelen, mert nagy rá a kereslet, és ezzel komoly reklámfelületté válik. Azáltal, hogy mindenki így bezárkózik a tévé elé, elzárkóznak a többiektől, és végül divat lett, hogy az utcán nem köszönnek egymásnak az emberek, nem néznek egymás szemébe, mogorvák, 100-ból 95 ember utálja a munkáját. Abban a fázisban van a társadalom, amikor mindenki mindentől és mindenkitől elzárkózik. De alapvetően az ember egy kíváncsi lény, és ezt a kíváncsiságot ezekben a műsorokban éli ki. Ennek az a veszélye, hogy az ember valóságérzése teljesen eltorzul.

Kiábrándult vagy?

Nagyon. Kiábrándultam a társadalomból.

Mit tudsz te tenni a mikrokörnyezetedben, amivel ezen a helyzeten változtathatsz?

Én azt teszem kicsiben, amihez értek: megpróbálok gondolkodtatni, és igényesen szórakoztatni. Nekem ez jutott, ez a feladatom.

Érzékeled a hatását a munkádnak?

Van, hogy egy-egy alakítás vagy rendezésem betalál egy jó helyre, és jó visszajelzéseket kapok rá.

Elmennél külföldre? Ott jobb a helyzet?

Most 41 éves vagyok, és már 20 éve ez jár a fejemben. De itt születtem, és nem adom fel. Ráadásul a színészettel nem nagyon tud próféta lenni az ember külföldön, mert szorosan kötődik a nyelvhez. A rendezés már más tészta, de sajnos kevesen vannak, akik kint szerencsések és sikeresek. Arról nem is beszélve, hogy itthon róluk szót se ejtenek. Ki tudja például, hogy Cserhalmi György évekkel ezelőtt megkapta az Európai Filmakadémia díját, vagy hogy Bodó Viktor bekerült a berlini Színházi Szemlére az egyik Grazban rendezett előadásával? Sajnos manapság ezek nem számítanak híreknek: attól, hogy ma minden szenzáció, már igazából semmi sem az. Pedig igenis meg kellene állnia a világnak, gyásznapot kéne tartani, csendben megállni 3 percre, ha egy apa agyonveri a kisfiát.

Ez külföldön nem így van?

Ők már túl vannak a mi jelenlegi társadalmi helyzetünkön. Nálunk a betyárok a menők. Ugyanakkor nekem például reményem sincs, hogy valaha lakást vegyek. Pedig tőlünk nyugatabbra ennyi munkával egy színész-rendező minimum egy lakást tud vásárolni, vagy legalább egy jobb autót. Én 20 éve szedett-vedett, használt autóval járok. Egyetlen egyszer volt új autóm, azt is ellopták. Sajnos itthon azt érzem, hogy tisztességesen nem lehet gyarapodni.

A munkád, melyből élsz, az jelenleg inkább a rendezés. Hogyan jött az életedbe? Régi álom volt?

Régről származik; amatőr színházas koromban rendeztem is, aztán a főiskolán kiderült, hogy ehhez egy bizonyos alkat kell: vannak olyan zseniális színészek, akiket egyáltalán nem érdekel, nem is tudják, hogy nyúljanak rendezőként egy darabhoz. Engem viszont nagyon érdekelt. Mi már a főiskolán is sokat voltunk magunkra hagyva, nem rendeztek minket az első pillanattól. Horvai István, az egyik legnevesebb színészmester arra nevelt minket, hogy ha találkozunk bármilyen tehetségtelen és felkészületlen rendezővel, akkor is a víz felszínén tudjunk maradni, és magunktól fel tudjuk építeni a szerepet.

Hol rendeztél először?

Hét évvel ezelőtt megtaláltam azt a helyet, ahol teret kaptam ehhez: ezért köszönet Csizmadia Tibornak, aki az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója. Ő volt az első, aki bizalommal volt irányomban: leadtam három-négy darabot, és abból az egyiket kiválasztotta; ez egy stúdió előadás volt. Ott aztán bele is estem abba a hibába, hogy mindent én akartam csinálni: én voltam a fordító, én rendeztem, én írtam a zenéjét is. Nem vallottam kudarcot, szerencsére sikeres volt. Csak kicsit sokat vállaltam.

Ilyen típus vagy: az van készen, amit te megcsinálsz?

Azt hiszem igen. Nagyon nehéz olyan partnereket találni, akikkel egy irányba akarunk menni, a humorérzékünk is azonos dolgokra reagál, vagy aki az én tempómban dolgozik. Ez nem feltétlenül őrült rohanás. Mert vannak időszakok, amikor én mondom azt, hogy csak lassan. Azért szerencsére mióta rendezek, sikerült sok ilyen partnert találnom. Sebő Rózsa például egy biztos pont, lassan már állandó díszlettervezőmmé válik.

Szerencsés alkat vagy?

Sokat kellett dolgoznom, nem szoktak az ölembe pottyanni a dolgok. De nem is tudnék mit kezdeni vele, nem is tudnék örülni.

Bírod, ha dicsérnek?

Hát persze. (mosolyog)

És a kritikával hogy állsz?

Az végképp nem érdekel. Nem olyan régen történt: megcsináltuk az Esőembert, 500 férőhelyes a színház, általában jóval többen ülnek bent, és a végén olyan hangorkán van, mint egy koncerten, állnak, fütyülnek stb. A tombolás közepén pedig ül egy savanyú kritikus és utána ír róla egy lehúzó kritikát. Szerintem ez röhejes. Ennél csak az a másik kritikus nevetségesebb, aki megnézte, másnap kért még két jegyet az előadásra, majd három nap múlva írt egy olyan kritikát, hogy a fal adta a másikat.

Ha már az Esőembert szóba hoztad: hogyan kerültél bele a produkcióba?

Orlai Tibor producer megkeresett, már megvolt Kulka János és Nagy Ervin, mint szereplők, a többieket pedig közösen válogattuk össze. A filmet nagyon szerettem, de nem fordult meg soha a fejemben, hogy ebből készítsünk egy előadást. Végül egy nagyon jó játék lett belőle. Élveztük végig a felkészülést, nagyon sokat nevettünk. Azt gondolom, hogy ez egy elég sovány kis történet, ám a dramaturgia zseniális, ugyanakkor a film ismertette meg az emberekkel világszerte az autizmust, és azóta számtalan karaktert építettek rá, lásd a Nevem Sam című filmet.

Azt már el lehet árulni, hogy min dolgozol éppen?

A következő évadban 3 produkciót is készítek. Az egyik a Bárka Színház, ahol már visszatérő leszek a tavalyi Dogville után, most a Fahrenheit 451 című regényből csinálunk egy előadást. Előtte a Radnóti Színházban a Főfőnököt (Lars von Trier: The Boss of it all című filmje alapján) készítettük, és évad végén lesz egy vígjáték: Egy hölgy a Maximból a Pesti Magyar Színházban. Most szinte csak rendezek. Egy darab van, ami még fut, és én játszom benne a címszerepet: az Eszenyi Enikő által rendezett Figaro házassága.

További interjúk:

„Híve vagyok a szerelemnek” – interjú Tillával

“Kezdem átértékelni az életemet.” – Interjú VIVA Bennel

Rosszfiú – vagy mégsem? Interjú Hujber Ferivel

Címkék: "kiábrándultam anger interjú világból" zsolttal

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Szex-Szerelem

20 jel, hogy a jövőbeli férjeddel randizol

20 jel, hogy a jövőbeli férjeddel randizol

Lehet, hogy még nem kérte meg a kezed, de ha ezek a jelek stimmelnek, már keresheted is a tökéletes menyasszonyi ruhát!

5 dolog, amit a férfiak szeretnének, ha a nők tudnának

Tuti, hogy a te pasid is sokat agyal azon, hogyan mondja el ezeket úgy neked, hogy ne bántódj meg, mert mindenképpen tudnod kéne róluk!

18 jel, hogy a pasi teljesen beléd zúgott 

Nem elég arra figyelned, amit mond, hanem arra is, ahogyan mondja!

Levél az exemnek, aki sosem juttatott a csúcsra

Előfordult már, hogy csak évekkel később tudtál beszélni a sérelmeidről? Egyik olvasónknak egy levélben sikerült végleg lezárnia a múltat.

Ezeket a dolgokat nem bírják a pasik az ágyban

A srácok mindent szexinek találnak a hálószobában – vagyis majdnem mindent. Ők maguk súgták meg nekünk, mik azok a húzások, amiket inkább hanyagolj hancúr közben.

4 férfi megbánó vallomása a szexuális zaklatásról

Ezek a pasik ma már tudják, nagyon gáz, amit tettek, ezért nyílt levélben kértek bocsánatot áldozataiktól.

Vagina súlyzó a legújabb őrület

Ha azt hitted, már mindent láttál a témában, hát tévedtél! Most megtudhatod, hogyan működik egy ilyen edzés!

Felnőtt tartalom!

Ezt a tartalmat csak a 18. életévüket betöltött látogatóink tekinthetik meg.
Elmúltál már 18 éves?