2010.09.24.@ 14.09

Zenébe rajzolt képzelet – interjú Poniklo Imrével

Csendes, szolid figura, ám megjelenése bizsergető érzést sugall. Öltözéke nem kihívó, a megszokott ing, zakó helyett most egyszerű farmert visel, mégis egész lényéből árad a finomság és vadság ereje. Nem megérkezik, egyszerűen feltűnik a helyszínen, a szó nemes értelmében. Ha nem ismerném, akkor is utána fordulnék, süt róla valami egyedi és megfejthetetlen.

Cosmopolitan.hu
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Ő Poniklo, a magyar indie zene kulcsfigurája, az Amber Smith együttes énekese, dalszerzője, Yonderboi 2005-ös visszatérő lemezének énekese és társszerzője. Kezet fogunk, mosolyog, nincsenek allűrök, nagyképű mozdulatok, szemeiben szelíd szomorúság bujkál, amitől egyből szimpatikussá válik.

A zenéddel kapcsolatban furcsa kettőséget érzek. A 2009 őszén megjelent szólóalbumod egyszerű, kliséktől mentes, ám ugyanakkor vad, rockos, helyenként punkos. Magad adtad a közönségnek, nekik bejött, ám fanyalgó hangvételű kritikákat is kaptál, főleg a poposnak ítélt hangzás miatt.

Egyáltalán nem lepett meg a sajtó támadása, tulajdonképpen számítottam rá, hisz összességében kritikus lemeznek szántam. Nem a provokálás volt a célom, az engem ért impulzusokat akartam elmondani másoknak. Ugyanakkor fontosnak tartottam, hogy ezeket a gondolatokat magyar szöveggel támogassam, mert úgy hiszem, a magyar popzene kapcsán kimondatlan szavak vannak, és ezek kikívánkoztak belőlem. Szomorúan – de nem beletörődve – figyelem azt a fajta hazai mentalitást, ahogy skatulyában gondolkodnak az emberek. Azt látom, hogy vannak olyan produkciók a magyar könnyűzenében, melyeknek nincs mondanivalójuk, az egész egy nagy maszlag, üres és tartalmatlan, és ezt nem hagyhattam szó nélkül. Tudatában voltam annak a ténynek, hogy ha valaki személyesebb, vagy netán kritikusabb hangot üt meg a zenéjében, az soha nem arat egyöntetű sikert. Alapjáraton nem vagyok renitens alkat, és a konfrontálódástól is irtózom, de nem tudok csendben maradni, ha van véleményem valamiről.

A zenekar mennyire támogatta az elképzeléseidet?

Az Amber Smith-szel felléptünk számtalan országban és itthon is, minden hazai fesztiválon ott voltunk, 4 albumunk jelent meg és több kislemez, az utolsó, Introspective című nagylemezért 2008-ban Fonogram-díjat is kaptunk, amire nagyon büszkék vagyunk. A közel egy évtizedes korszakunkat 2009 októberében a Művészetek Palotájában rendezett koncerttel zártuk, s bár tartottunk kicsit tőle, de nagyon jól sikerült. Nagyjából a koncert után egy hónappal jött egy felkérés Franciaországból, április közepén kezdtünk el próbálni rá. Két fellépésünk volt ott, nagyon élveztük. Ám menetközben az életemben olyan impulzusok értek, melyeket saját néven is szerettem volna közölni, az Amber Smith stílusától eltérő, érzelmesebb, markánsabb módon. Ez nehezen lett volna összeegyeztethető az együttes hangzásvilágával. Ennek kivédése miatt készítettem el 2009 októberében Bátor Bence (Amber Smith) dobossal és Michael Kentish (The Random Chocolates) basszusgitárossal a Poniklo projektet. A keverést George Shilling végezte, aki korábban olyan előadókkal dolgozott együtt, mint a Primal Scream, Bernard Butler, a Teenage Fanclub vagy a Yazz.

Mi a helyzet most a zenekarral?

A hírekkel ellentétben nem szűntünk meg. Amúgy sem bírom, ha egy banda rákap egy bizonyos stílusra, ami már bejött a közönségének, majd évekig nyomja ugyanazt, ami számukra sem építő, de a rajongóknak sem, akik nem hülyék, és rögtön leveszik azt, hogy nincs új mondanivaló. Talán ellentmondásként hangzik, de épp azért tartunk szünetet, mert az Amber Smith roppant fontos számomra, és minőségi munkára törekszem. Most pihenés van, de nemsokára összeállunk, és folytatjuk a közös munkát.

Magyar az anyanyelved, mégis angolul énekeltél eddig, és csak a szólólemezen tértél vissza a gyökereidhez.

Igen, az Amber Smith lemezek többsége angol nyelven íródott. Európában több helyen éltem, ezért angolul picit könnyebben írtam, egyszerűbben tudtam a ritmust átültetni, de most természetesnek véltem, hogy az itteni dolgokra reagálni csak magyarul lehet. Úgy gondolom, hogy létezik olyan hangulat vagy vélemény, ami eddig nem volt megfogalmazva a popzenében, míg bizonyos fílingek túl vannak lihegve. Számomra tényleg rejtély, miért énekelnek a zenekarok nagyjából ugyanarról és ugyanúgy, anélkül, hogy mondanánk is valamit.

Már kamaszként tudtad, hogy zenész leszel?

Egyáltalán nem. Engem főleg a 70-es és 80-as évek zenei korszaka fogott meg, többek között a Beatles, David Bowie, a Smiths és a Suede gyakorolt rám hatást, de nem vagyok az a tipikus zenész, aki már gyermekkorában dalokat írt, zongorázott, vagy eldöntötte, hogy énekes lesz. Sokáig nem is foglalkoztam a zenével, tipikus kissrác voltam, aki jedi figurákkal játszott, képregényeket rajzolt, bunkert épített. 16 évesen kezdtem el gitározni egy zenekarban, de nem hittem soha, hogy a példaképek magasságába érhetek, vagy azt, hogy jó lehetek benne.

Az utóbbi időben inkább akusztikus koncerteket adtál, kisebb közönségnek. Volt ebben valamiféle szakmai koncepció?

Nem igazán. Aki ismeri az albumot, tudja, hogy a számok nagy része ezt a stílust igényli. Noha vannak pörgősebb és rockosabb hangzásúak rajta, de a menedzserünk véleménye is az volt, hogy jobb keret adható a daloknak kisebb közönségben, csendesebb helyszínen. Bár élőben nehezebb trió felállásban játszani, hisz több koncentrációt igényel, a kevesebb hangszerrel is az volt a célom, hogy a produkció még inkább elhatárolódjon az Amber Smith-től. Nem szégyellem, a mai napig izgulok a fellépések előtt, a szólóalbum megjelenése után is izgatott voltam, hogy fog reagálni a közönség, akik hozzászoktak a fesztiválhangulathoz, a hangos koncertekhez és nagyszínpadokhoz. Más lett az anyag, örülök a pozitív visszajelzéseknek, melyek szintén engem igazoltak.

Csiripelnek a madarak valamit egy bizonyos Grace-ről…

Szólóanyag folytatását egyelőre nem tervezem. Legfrissebb munkám most egy dal, melyet a The Moog énekesével, Tonyóval készítettünk, a címe: Grace. A klip már látható a neten, bízom benne, hogy hamarosan fogják játszani a rádióban is, mert tényleg tök jó lett!

Egy borbárban ücsörgünk, minőségi italok között. Sűrűn megfordulsz hasonló helyeken?

Most vagyunk itt először, Bence (Bátor, Amber Smith/Poniklo-dobos – a szerk.) ajánlotta nekem. Kedvelem a finom italokat, a hozzá kapcsolódó érzésvilágot, de a kocsmákkal sincs bajom. Bírom, hogy Budapesten egyre népszerűbbek a romkocsmák, a gangos szórakozóhelyek. A tipikus mulatozós helyeket nem szeretem, ezért nem is erőltetem.

TV, könyv, rádió? Mi jelenti számodra a szórakozást a zenén túl?

Tévét nem nézek, reggelente átfutom az internetes híroldalakat, a könyveket, a szépirodalmat kedvelem, ez tölt fel igazán, ebből építkezem. Úgy gondolom, nem mindegy, hogyan szocializálódik az ember, milyen családmodellben nő fel. Az édesapám szívesen olvasott, okos, intelligens ember, rengeteg könyvünk volt. Sokszor elvitt múzeumokba, kiállításokra, de nem direkt módon, hogy a fejembe töltse a kultúrát, egyszerűen csak érdekelte és vitt magával. Talán innen ered a művészet szeretete. Lehet, hogy sokan nem tudják, de hatalmas képregényrajongó vagyok! Amit viszont tényleg nem értek, hogy miért nincsenek Magyarországon olyan képregényboltok, mint mondjuk Berlinben, mikor a rendszerváltás előtt itthon is elég népszerűek voltak az irodalmi adaptációk. Sőt, tovább megyek, a művészi önkifejezés ezen ága itthon szinte ismeretlen. Pedig a képregény fantasztikus élvezetet ad, olyan, mintha filmet néznél, képekben elmesélve. Emlékszem, felnőttként Amszterdamban találkoztam először a „Blankets” című képregénnyel, ami hihetetlen mód magával elsodort. Ne Garfield vagy Batman-szerű comicra gondolj, inkább olyan szerelmi történetre, ami megható, csodálatos sztori.

A Cosmo olvasókat biztosan érdekli, hogy van –e nőideálod?

Azt hiszem, ennyi idősen már illő, hogy az ember komplexen gondolkozzon a kérdésről. Természetesen nekem is bejönnek a szép nők, szeretem, ha valaki egyben van, ám az egész mit se ér, ha nem működik a kémia. Lehet, hogy a szikrát egy olyan nő lobbantja fel bennem, aki történetesen nem a legjobb, vagy nem az, aki után minden pasi nyála csorog. Voltam már pár nővel, jó nőkkel is, de az is megtörtént, hogy egy szép nő nem indította el bennem azt a folyamatot, amire a későbbiek során alapozni lehet. Tudod, ez olyan, mint egy dekoratív étel: nézhet ki akármilyen jól, ha kiderül, hogy savanyú benne a tej! Legyen szó férfiról, nőről, a legfontosabb, hogy rendelkezzen kiforrott egyéniséggel, stílusérzékkel, valami plusszal, egyszóval legyen rendben az összkép, és legyen szikra mindkét részről.

Fontos számodra a mozgás?

Szeretek sportolni, de nem nevezném magam sportembernek. A futást bírom, de inkább edzőteremben, ahol tudom az egészet kontrollálni, látom, honnan-hova kell eljutnom, szemben mondjuk egy margitszigeti futással. Kamaszkoromban kajakoztam, de nincsenek jó emlékeim, mert hetente hatszor kellett mennem edzésre. Hatszor! Amúgy sem értem, miért az a szemlélet, hogy valaki vagy élsportoló lesz, vagy semmi sem? Emlékszem, igazolást kellett kérnem az edzőtől, ha le akartam menni hétvégén a balatoni telkünkre. Nem szerettem. Ugyanakkor igényem van arra, hogy rendszerben, rendszerességben éljek, és a sport megadja ezt.

Hogy állsz az extrém sportokkal?

Tériszonyom van (nevet).

Milyen korszakot él most Poniklo?

Fura, de megfigyeltem az életemben egyfajta ciklikusságot. Például, ha készítek egy albumot, ami komolyabb, utána szinte biztos, hogy egyszerűbb dolgok jönnek ki belőlem. Nem feltétlenül gondolom, hogy ez baj volna, de az életet sem élem ugyanolyan intenzitással, vannak borúsabb és derűsebb korszakok, ennek így kell lennie. Akármit csinál az ember, tegye legjobb tudása szerint, ez a lényeg.

Az öltözködésed sem hétköznapi..

Talán… Számomra nagyon fontos a megjelenés, ami szerintem sokat árulhat el valakiről. Nem arról van szó, hogy márkás és drága cuccokban villogjak, e tekintetben nem is követem a divatot. Ugyanakkor szeretem az eleganciát, az ápoltságot, az ízléses holmikat, és azt gondolom, egy intelligens embernél ez alapkövetelmény. Általában inget húzok, sok zakóm van, és bírom az elegáns cipőket. E tekintetben az őszt jobban kedvelem, de a farmerrel sincs bajom. Viszont rajtam tuti nem fogsz látni tépett gatyát vagy harsány színeket. Öltözködést illetően mindig kikérem a párom véleményét, vásárlás előtt hezitálok – ugye mondtam, hogy enyhén nőies jellem vagyok? (nevet).

Hosszú távon versenyzel vagy sprinter típus vagy?

Furcsa, de alapjáraton kényszeresen menekülök a monotonitás előtt, például éveken át más úton jártam haza, de a magánéletemre nem igaz ez a szemlélet. A gimi után hat évig jártam egy lánnyal, ő volt az első kapcsolatom, tehát elmondható, hogy jól tűröm a tartós együttlétet. Bár most nem aktuális a kérdés, de a monogámia híve vagyok, az egyéjszakás kalandok nem érdekelnek. Mielőtt szentnek tüntetném fel magam, azért elárulom, hogy jó értelemben véve aljas típus vagyok. Nem nyomulok a nőkre, nem vagyok erőszakos, inkább szépen, csendben megyek előre, a karakterem jófiús, nem passzolna hozzám a macsó szerep. Ha megjelenik egy társaságban a nő, és rávetődik öt pasi, kivárom, amíg a pulthoz jön, ott kezdek el beszélgetni vele, lassan, csendben. Társas ember vagyok, szeretek kapcsolatban élni, ölelni a kedvesemet, érezni, élvezni az érzést, ajándékkal kedveskedni. E tekintetben talán régimódi vagyok.

Hogy vélekedsz a megcsalásról?

A férfi eltérően működik, mint a nő, nyilván ezzel nem mondok újat. Máshogy szeret egy férfi, másképp viselkedik, ha szerelmes, és nagyon nehezen teszi túl magát azon, ha elhagyják. A félrelépésről beszélünk, de egy pasinak sokszor szimplán biológiai értelemben vagy vadászösztönből van erre szüksége. Persze, ezzel nem akarom felmenteni magát a cselekedetet, de mi, pasik nem pakolunk egy alkalmi kalandba érzelmet, a nők pedig legtöbbször bele sem mennek emóció nélkül egy ilyenbe.

Hallgatom szavait és arra gondolok, ha szerelmes, igazi társ lehet. Poniklo különleges. Bájos, ahogy sűrűn mentegetőzik, hogy puhítsa markáns véleményét bizonyos témákat illetően. Egyik pillanatban kiskölyök, akinek csillog a szeme, ha kedvenc képregényeiről mesél, a másikban érett férfi, a következő percben pajzán kamasz, aki a lányokat a lakására invitálná, persze kaland kizárt jeligével! Hiteles művész, valódi ember, régi vágásban, modern köntösben.

Kapcsolódó cikkek:

"Kiábrándultam a világból" – Interjú Anger Zsolttal

A hét szexi pasija: Sam Worthington

 

Címkék: imrével interjú képzelet poniklo rajzolt zenébe

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Szex-Szerelem

6 lány elmesélte élete legdurvább szakítását

6 lány elmesélte élete legdurvább szakítását

Oké, a szakítás sosem egy napsütéses pillanat, de néha még a szokásosnál is fájdalmasabbra sikerül. Néhány lány elég húzós sztorit osztott meg velünk.

5 jel, hogy végre jó kapcsolatban vagy

Természetes, hogy a szerelemtől először rózsaszín köd borít el mindent, de most eláruljuk, honnan tudhatod, hogy a kapcsolatod több, mint egyszerű fellángolás.

6 lány elmesélte az első egyéjszakás kalandját

Elsőre talán izgalmasnak tűnik egy ismeretlennel hancúrozni, de a valóságban nem minden jön össze úgy, mint a képzeletedben! Most néhány bevállalós csajszi a brit Cosmónak mindent kitálalt, olvasd el a meghökkentő beszámolókat!

Ez történik a testeddel orgazmus előtt és után

Gondolkodtál már valaha azon, hogy mi okozza a szervezetedben azt a különleges gyönyört, amit hancúrozás közben érhetsz el? Kattints és kiderül!

Egy nő őszintén vallott arról, milyen nyitott házasságban élni

Előfordult már veled, hogy egyszerre két pasiért is odavoltál? Egy bevállalós lány elárulta, hogyan oldják meg a szerelmével a nyitott kapcsolatot.

Ez a tökéletes erotikus masszázs titka

Nem kell ünnep ahhoz, hogy kedveskedj valami extra cuki dologgal a pasidnak. Fszerezd meg egy kicsit a szokásos masszázsotokat, hogy aztán igazi tűzijáték legyen a progi vége!

10 évig fájt neki a szex, ez volt az oka

Elképesztő történet járta be netet egy amerikai lányról, aki nyilvánosan panaszolta el, hogy milyen komoly betegségben szenvedett! A legdurvább pedig az, hogy sokáig nem tudták, mi a baja.

5 lány a legrosszabb Valentin-napi randijáról vallott

Bár a kirakatok már dugig vannak vörös rózsákkal, plüss macikkal, szív alakú bonbonokkal, a Valentin-nap (sajnos) nemcsak romantikus dolgokról szól - a következő csajok számára például igazi rémálommá vált az ünnep!

8 dolog, amit a srácok mindig tudni akartak a vagináról

Merész húzásra szánta el magát az amerikai Cosmo, arról érdeklődtek a pasiknál, hogy milyen tabukérdések merülnek fel bennünk a női vaginával kapcsolatban. Kapaszkodj meg, ez kemény lesz!

4 romantikus sztori, amitől Valentin-napi hangulatba kerülsz

Elérzékenyülsz, amikor meghallod, hogyan jöttek össze a nagyszüleid? Imádod a love storykat, amiben a pasi hősszerelmesen megmenti a barátnőjét? Olvass tovább az izgis történetekért!

Ezért jössz mindig össze újra az exeddel

Egy szakítás sosem egyszerű, teljesen mindegy, hogy ki kezdeményezte.Néha azonban csábítóbbnak tűnik a volt pasid ágyát megcélozni ahelyett, hogy elfelejtenéd. Kiderítettük, hogy mi az oka ennek!

8 dolog, amit a pasiknak tudni kéne az orál szexről

Nyugodtan hagyd elöl a géped, hiszen most nem csak neked, de a fiúdnak is hasznos lehet ez a cikk! Derítsetek ki minden fontos ASAP tudnivalót, aztán irány az ágy!

5 jel, hogy készen állsz egy komoly kapcsolatra

Már egy ideje találkozgatsz a sráccal, de nem vagy benne biztos, hogy képes vagy a következő szintre lépni? Ezekből a jelekből azonnal megkapod a választ!