2011.01.06.@ 11.01

„Mindig van tovább!” – interjú Feke Pállal

Sármos mosolyától a jégcsap is felenged, ha pedig énekelni kezd, a mi szívünk is olvadozik – a Cosmo.hu munkatársa Feke Pállal beszélgetett.

Central Médiacsoport Zrt.
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

A Madách Színház művészbüféjébe igyekezve próbálom összegezni magamban, mi minden történt Feke Pállal az elmúlt években: kis túlzással szinte minden lépcsőfokhoz társíthatnék egy fontos állomást. Pali évek óta ismert és elismert musicalszínész, de talán te is a Magyar Televízió Társulat című műsorából emlékszel rá, ahol megkapta az István, a király címszerepét. És azóta sem unatkozott: A zene az kell címmel műsort vezet a Duna Televízióban, emellett számos fellépésen és színházi előadásban szerepel. Játszik például a kecskeméti Katona József Színházban: ott a Nyomorultak Jean Valjean-t alakítja, a Madách Színházban pedig a Jézus Krisztus Szupersztár címszereplőjét.

Egyesek hisznek a szerepálmokban, mások viszont nem. A te esetedben jól gondolom, hogy Jézus szerepe a Szupersztárban szerepálom volt?

Persze, mivel ez a musicalirodalom egyik legnagyobb szerepe: mind színészileg, mind hangilag nagyon nehéz és nagy kihívás Jézus megformálása. Emlékszem, először 2003-ban, a szegedi Dóm téren játszottam ezt a szerepet, akkor a Musical Színház előadásában, Molnár László rendezésében állítottuk színpadra a darabot. Aztán több rendezésben is megtalált engem ez a szerep – legutóbb szeptemberben, a Madách Színházban.

Jól érzem, hogy ez egy édes teher számodra?

Abszolút! Mindig nagyon várom, hogy ezt játszhassam, de persze ez nem jelenti azt, hogy a többi darabot és szerepet ne szeretném (mosolyog). Mert minden karakter más. Mindegyikben van valami, amit az ember saját magából épít be a szerepbe. Tehát Jézus Krisztus figurája is más az én interpretációmban, mintha Csengeri Attila vagy Tóth Attila Jézusát látod. De szerintem épp ettől izgalmas ez.

Apropó izgalmak: olvastam valahol, hogy szinte már a musicalirodalom minden jelentős szerepét eljátszottad. Nem érzed néha úgy, hogy már nincs mire vágyakozni?

Az igaz, hogy sok csodálatos karaktert formálhattam már meg, de azt gondolom, hogy mindig van egy olyan musical vagy szerep, amire az ember vár, és amiben megtalálja saját magát. Most például az Operettszínházzal is elkezdek dolgozni, ahol jövőre a Miss Saigon című darabban Johnt alakítom majd. Ez is egy nagy kihívás, de már izgatottan várom!

A munkádról láthatóan lelkesen és szívesen beszélsz – a magánéletben mennyire vagy nyílt vagy éppen zárkózott?

Szerintem inkább az utóbbi: zárkózott vagyok, de mindig igyekszem a magánéletet és a munkát elválasztani egymástól. Ha lejátszom egy előadást, elhalkul a taps, és hazamegyek, ott nyilván egy másik élet kezdődik. Ugyanakkor, mint korábban már említettem, egy hiteles színész mindig saját magából építi a karaktereit, így a szerepeimben én magam is ott vagyok.

Érdekes… gonosz szereplőt, vagyis negatív karaktert szeretsz játszani?

Nagyon is! A színészek gyakran mondják, hogy a negatív szerepek a nagyon jó szerepek, így én is szeretek gonosz és kicsit misztikus karaktereket megformálni, mint például A három testőrben Richelieu bíboros vagy a Vámpírok báljából Krolock gróf. Bennük is megvan valamilyen szinten az általad említett zárkózottság.

Ami egyébként azért vetődött fel bennem, mert a kezembe került egy néhány héttel ezelőtti magazin, amiben a kedveseddel való szakításodról meséltél. Miért döntöttél úgy, hogy erről beszélni fogsz a lapban?

Ezt akkor megfogadtam, hogy egy helyen elmondom, és utána nem beszélek róla… De én annak idején a boldogságomat is megosztottam a közönséggel, mert úgy gondoltam, ez van annyira értékes az életemben, hogy beavassam ebbe az embereket. Persze odafigyeltem arra, hogy ne a magánéletem részleteivel legyenek tele a lapok.

Nem is vagy egy bulvárhős…

Köszönöm, hogy ezt mondod. Abszolút nem vagyok az, és nem is vágyom erre. De a boldogság után egyértelmű volt számomra, hogy a szakítást is el kellene mesélnem – röviden, tömören. Ez már több mint fél éve történt, szóval erről nem is mondanék többet. Muszáj továbblépnem, hiszen közhely, de az élet tényleg megy tovább.

Több ismert emberrel előfordul, amikor egy komoly kapcsolata véget ér, hogy a rajongók rögtön szabad prédának tekintik, és elkezdik megkörnyékezni. Veled történt ilyesmi?

Hálás vagyok a közönségnek, mert akik szeretnek, azok nagyon intelligensen közelítik meg ezt a dolgot. Nem nyomulnak, de persze kapok ajánlatokat… (mosolyog). Azokat viszont eddig is kaptam, így ez szerintem sokkal inkább annak köszönhető, hogy reflektorfényben vagyok, nem pedig annak, hogy véget ért a kapcsolatom.

Akkor, ha jól értem, ezek inkább „szeretnélek megismerni” típusú ajánlatok, nem pedig fehérneműt küldözgetnek neked a lányok.

Régebben az is előfordult, de ma leginkább ismerkedni szeretnének (szerényen mosolyog).

Egyébként mik azok a tulajdonságok, amik számodra mind egy barátnőben, mind a legjobb barátaid esetében fontosak?

Mivel én egyenes ember vagyok, úgy gondolom, hogy a legfontosabb az őszinteség, a tisztaság, és az, hogy egymásra odafigyeljünk. Akkor nagy baj nem lehet.

És a sok munka mellett hogyan kapcsolódsz ki?

Nagyon szeretek golfozni, bár ennek most az időjárás nem kedvez (kinéz az ablakon, és elmosolyodik). Emellett túlzás nélkül állíthatom, hogy az életem a színház, ezért szerencsés ember vagyok: a munkám gyakorlatilag a hobbim is.

És gondolom, zenét sem csak a próbákon hallgatsz…

Nem, sőt: nagy zenerajongó vagyok. Sokféle stílust kedvelek, és nyitott vagyok bármilyen zenére. Az egyik kedvenc előadóm Sting, mert szeretem a kicsit elgondolkodtató, melankolikus zenéket. Nyilván ez azért is van így, mert a szakmámban sok a pörgős dal, így otthon inkább a nyugodtabb, letisztultabb zenéket hallgatom.

Végezetül: mik a terveid 2011-re?

Január elsején Mága Zoltán újévi koncertjén énekeltem, ami azért is volt érdekes számomra, mert újévi koncerten eddig még nem léptem fel. Ezután februárban a Madách Színházban lesz a Végtelen szerelem című Valentin-napi koncert bemutatója, amin én is előadok néhány dalt. Májusban pedig elkezdem próbálni az Operettszínházban a Miss Saigont. Szóval egy dolog biztos: 2011-ben sem fogok unatkozni!

Kapcsolódó cikkek:

„Humorral minden könnyebb” – interjú Kovács András Péterrel

A hét szexi pasija: Ian Somerhalder

 

Címkék: feke interjú mindig pállal tovább

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Szex-Szerelem

20 jel, hogy a jövőbeli férjeddel randizol

20 jel, hogy a jövőbeli férjeddel randizol

Lehet, hogy még nem kérte meg a kezed, de ha ezek a jelek stimmelnek, már keresheted is a tökéletes menyasszonyi ruhát!

5 dolog, amit a férfiak szeretnének, ha a nők tudnának

Tuti, hogy a te pasid is sokat agyal azon, hogyan mondja el ezeket úgy neked, hogy ne bántódj meg, mert mindenképpen tudnod kéne róluk!

18 jel, hogy a pasi teljesen beléd zúgott 

Nem elég arra figyelned, amit mond, hanem arra is, ahogyan mondja!

Levél az exemnek, aki sosem juttatott a csúcsra

Előfordult már, hogy csak évekkel később tudtál beszélni a sérelmeidről? Egyik olvasónknak egy levélben sikerült végleg lezárnia a múltat.

Ezeket a dolgokat nem bírják a pasik az ágyban

A srácok mindent szexinek találnak a hálószobában – vagyis majdnem mindent. Ők maguk súgták meg nekünk, mik azok a húzások, amiket inkább hanyagolj hancúr közben.

4 férfi megbánó vallomása a szexuális zaklatásról

Ezek a pasik ma már tudják, nagyon gáz, amit tettek, ezért nyílt levélben kértek bocsánatot áldozataiktól.

Vagina súlyzó a legújabb őrület

Ha azt hitted, már mindent láttál a témában, hát tévedtél! Most megtudhatod, hogyan működik egy ilyen edzés!

Felnőtt tartalom!

Ezt a tartalmat csak a 18. életévüket betöltött látogatóink tekinthetik meg.
Elmúltál már 18 éves?