2011.07.06.@ 11.07

„Nem vagyok sztáralkat” – interjú Simon Kornéllal

Filmben, sorozatban, színdarabban szerepel, emellett rendez, és „megmondós” punk zenekarról álmodik: a Cosmo.hu most bemutatja a sokoldalú tehetséget, Simon Kornélt.

Central Médiacsoport Zrt.
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Kinyílik egy ajtó, melyen át hamarosan három nő és három férfi lép a színpadra. Beszélgetve, énekelve, táncolva tárják fel hol kacagtató, hol könnyekre fakasztó történeteiket, miközben a nézőtéren ülő lányok nem tudják levenni a szemüket egy magas, szőkésbarna srácról. A darab címe Csoportterápia, a srác neve pedig Simon Kornél.

– Számomra több szempontból is kihívást jelent a Madách Színház színpadára lépni – kezdi a beszélgetést Kornél. Egyrészt a zenés műfaj, másrészt a méretek miatt érzem így. 2003 óta vagyok a Centrál Színház társulatának tagja, amelynek nézőterén feleannyian férnek el, mint a Madách-ban. És tényleg számít, hogy négy-ötszáz vagy csaknem ezer ember előtt szólalunk meg (mosolyog).

Főleg, ha teltház van, mint a Csoportterápia esetében. De nemcsak a darab népszerű, hanem benne a karaktered, a jóképű és rejtélyes Ervin Iván is.

Róla azért nem szeretnék sok mindent elárulni, mert attól tartok, hogy lelőjük a poént azok előtt, akik még nem látták az előadást, de kíváncsiak rá. Tehát csak annyit mondanék, hogy egy kicsit furcsa, számítógépagyú fiút játszom, aki társainál valamivel bonyolultabb figura: az első negyedórában semmi sem derül ki róla.

Még a neve sem.

Csak a végén. Közben pedig a közönség Lajosnak, azaz Szente Vajknak és nekem drukkol… De többet tényleg nem árulok el (nevet).

Az viszont nem titok, hogy a hat főszereplőben sokan magukra ismerhetnek.

Részben vagy egészben igen. És azon túl, hogy mindenki nagyon vicces, és a szereplők jól megírt, frappáns párbeszédeket mondanak el, a darab egyfajta tükröt is tart a manapság igencsak neurotikus társadalom elé. Szembesít azzal, hogy fel kell ismerni, illetve fel kell vállalni saját problémáinkat.

Amikor először beültem egy próbára, és megismertem ezeket a karaktereket, mindenkit elképesztően viccesnek láttam. Aztán, amikor egy kicsit mélyebbre pillantottam, minden főszereplő mögött egy-egy személyes drámát láttam.

Ezek a második felvonásában derülnek ki: felszínre kerülnek azok a szomorú történetek és negatív érzelemhullámok, amiknek elfedésére létrejött az adott szereplő komplexusa.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy a drámaibb darabok és karakterek közelebb állnak hozzád, mint a humoros alakítások. De már nem hiszem el, hogy ne lenne meg benned a vicces srác is.

Gyermekkoromban még úgy éreztem, komoly fiú vagyok, sőt, nincs humorom. Ekkor – mivel már tudtam, mi leszek, ha nagy leszek – eldöntöttem, hogy drámai színész lesz belőlem. De az élet mindig másként rendelte: egyik vígjáték jött a másik után, tehát muszáj volt a vicces oldalamat is elővenni, illetve fejleszteni.

És ez fejleszthető?

Abszolút. Láttál volna tíz évvel ezelőtt, az első vígjátéki szerepemben. Na, az vicces volt.

De az a jó, nem?

Nem úgy vicces, hanem mert nagyon fiatal voltam (nevet). De úgy érzem, a Centrál Színháznál töltött évek alatt elkezdtek kifejlődni oroszlánkörmeim a humor terén, és nem is titkolom, mennyire örülök nekik.

Apropó vígjáték: szerepeltél a Magyar vándor című filmben, illetve többek közt a Szabadság, szerelemben is. Ezen kívül rendezőként is bemutatkoztál a Hang-villa titka című darabbal, miközben számos produkcióban számítanak rád színészként is. Melyik vagy te igazán: a filmszínész, a musicalszínész, a drámai színész vagy a rendező?

Kabos Gyula egyszer egy híres filmben azt mondta, hogy ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit… Szóval remélem, mindegyik (szerényen mosolyog).

Pedig azt hallottam, forgatni például nem is szeretsz.

De már megszerettem (nevet). Sokáig borzasztó türelmetlen voltam az átállások, hosszabb-rövidebb szünetek, ismétlések miatt. Most viszont, hogy leforgott az HBO-nak készített Társas Játék című sorozat, ahol elég sokat forgattam jelentősebb szerepben, valahogy megjött hozzá a türelmem. És igen, most már szeretek vígjátékot játszani, énekelni, sőt, táncolni is a színpadon – hozzáteszem, 24 évesen tettem meg az első tánclépésemet.

És a rendezés?

A Hang-villa titka után egyre inkább gondolkodom valami komolyabb, gondolatébresztő és kevésbé mulattató darab megrendezésében. Régóta foglalkoztat a mi európai létünk, a közép-kelet európaiság, a nyugat-európaiság és a Baltikum elkülönülése Európán belül. Találtam is egy hétszereplős finn darabot: északi testvéreink jól megfogalmazták ezt. Egyszer szívesen megrendezném.

De ugye a színészi munkát sem adnád fel?

Nem. Sőt, képzeld, most szerepet kaptam egy angol filmben, melynek címe Bird Song, és Magyarországon forgatják majd. Úgy tűnik, nagyszabású produkció lesz: egy első világháborús történet, amiben én egy pici szerepet kaptam. Olyat, amiket általában kivágnak a filmből (nevet).

Bízzunk benne, hogy ez most nem az az eset.

Persze. De már azt is óriási lehetőségnek érzem, hogy bekerültem. Sőt, már az nagyon komoly, hogy külföldi produkciók forognak Magyarországon, méghozzá egyre több. Másrészt már van egy olyan színészgeneráció nálunk is, akik beszélnek idegen nyelveken. Harmadrészt a külföldi castingosok végre felismerik, hogy a magyar színészek – már ha beszélik a nyelvet –, képességeiket tekintve semmivel sem rosszabbak a külföldieknél.

Akkor itt az alkalom, drukkolunk, hogy bizonyíthass, és meg se állj a nemzetközi karrierig. Hiszen minden adottságod megvan hozzá, sőt, kifejezetten sztáralkatnak tűnsz.

Kedves vagy, de úgy érzem, nem vagyok sztáralkat. A sztárságot szerintem tudni kell viselni. Ez bele lehet kódolva az ember személyiségébe, és úgy érzem, belőlem hiányzik. Ezen kívül szerintem a hírnév nem tesz jót nekem. A Tea című sorozat miatt anno voltam már „majdnem híres”, de ez a legrosszabbat hozta ki belőlem: beképzelt és kezelhetetlen lettem. Emlékszem, egyszer egy főpróba is megállt miattam… Tényleg borzasztó volt.

Mindezt nem tudom elképzelni rólad.

Visszanézve eléggé szégyellem ezt a dolgot. És legbelül szerintem tartok az egésztől. Lehet, hogy még most sem tudnám a helyén kezelni…

Viszont elég sokat beszéltek rólad a Varsói melódia című darab miatt is, melyben Gryllus Dorkával komoly érzelmeket viszitek színpadra. Úgy hallottam, a magánéletben is egy párt alkottok.

Ez így van.

Nehezebb úgy játszani, hogy a barátnőd a kollégád és a színpadi partnered is?

Nem. Illetve kitaláltunk magunknak egy kis rituálét: az előadás kezdete előtt egy órával elköszönünk egymástól, ezután a darab végéig csak kollégák vagyunk egymás számára. Majd az előadás végén ismét összetalálkozunk.

Ekkor az órájára néz, elnézést kér, és elrohan beénekelni. Én közben az internetet böngészem, és rábukkanok egy weboldalra, ahol rajongói véleményeket találok – többek közt Kornélról is.

Itt azt írják rólad: egy előadás után nem hitted el, hogy tényleg rád vártak a művészbejárónál a rajongók.

Igen, rájuk emlékszem, nagyon édesek voltak. Szívesen beszélgettem volna még velük, de sajnos épp rohannom kellett. Általában, mivel sokáig elszöszölök, csak a legelszántabbak várnak meg (mosolyog). Persze megesik, hogy váltunk pár szót, vagy megismernek, és az jól esik, de…

…de még mindig nem hiszed el, hogy téged várnak.

Nem. Mondjuk kaptam már ajándékot, készítettek velem közös fényképet… Ez elég ritka, de nem is bánom. Jobban szeretem, ha a munkáimat ismerik, mint az arcomat.

Úgy tudom, gitározol is.

Alig vártam, hogy ezt is megkérdezd (nevet)! Most is úgy indultam el otthonról, hogy csak pár percet hadd játsszam még.

Jól játszol?

Nem, nem tudok. Amióta az eszemet tudom, szeretnék megtanulni, de nézd csak, alapból remeg a kezem (megmutatja, és tényleg). És ha kézbe veszem a gitárt, ez csak hatványozódik.

Attól lehet jól játszani. És ha még többet gyakorolnál…

Lehet, nem tudom. Mostanra mondjuk elég komoly technikai hátteret sikerült beszereznem: van többek közt három gitárom, két erősítőm, meg mindenféle kütyüjeim: hangológép, metronóm, kis rögzítő, egy kilónyi pengető, húrkészlet és elképesztő mennyiségű kábel. Egyszer olyan jó lenne kiállni közönség elé egy együttessel, négy-öt saját számmal… Nagyon súlyos, „megmondós” punk zenében gondolkodom.

Van, aki ebben inspirál?

-Mindenfajta zene hat rám. Egy megkapó dallam, egy jól kibontott akkord vagy két remek sor is hatásos tud lenni bármilyen zenében. Például a múltkor meghallgattam a Mizu című számot, és érzek benne valami olyan hihetetlenül vonzót, hogy napokig nem ment ki a fejemből. Fluor Tomi szerintem remekül bánik a szavakkal.

A nyarad ugye nem a munkáról fog szólni?

Nem, végre pihenek! Rengeteget dolgoztam ebben az évben: mindent összevetve az első rendezésemen és egy 13 epizódos televíziós sorozat forgatásán, illetve színészként három bemutatón vagyok túl. Szóval most egy hónapig darabokat olvasok és gitározom majd, illetve valószínűleg elutazom Portugáliába, amivel egy régi álmom válik valóra.

Fotó: Somfai Lídia

Kapcsolódó cikkek:

„Megelégeltem a fenegyerek-imidzset” – interjú Árpa Attilával

„Nem ácsingózom, hogy minél több kirakatban ott lehessek” – interjú Nagy Sanyival

 

Címkék: „nem interjú kornéllal simon sztáralkat” vagyok

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Szex-Szerelem

Vagina súlyzó a legújabb őrület

Vagina súlyzó a legújabb őrület

Ha azt hitted, már mindent láttál a témában, hát tévedtél! Most megtudhatod, hogyan működik egy ilyen edzés!

Kutyának képzeli magát ez a fiatal lány

Ilyet még tuti, nem láttál! Csekkold le, hogyan él ez a furcsa Los Angeles-i házaspár!

4 vaginatipp a Kardashian-lányoktól, amiknek ne dőlj be

A sztárlányok már elég sok intim tippet megosztottak a rajongóikkal, de ezek tényleg működnek? Hát, a doki szerint nem igazán!

Ezt jelenti, ha görcseid vannak szex után

Az együttlét arról szól, hogy mindkét fél jól érezze magát. Azonban néha az orgazmus is lehet fájdalmas. Veled is volt előfordult már? A cikkből kiderül, hogy mi okozza!

Öt csaj elárulta, hogyan viseld el a szakítást

A szakítás sosem könnyű, főleg, ha nem békésen váltok el egymástól. A következő tanácsok segítenek abban, hogyan lendülj túl az elválás utáni nehéz időszakon.

7 csókfajta, hogy következő szintre emeld az előjátékot

Az utóbbi időben egyre kevesebbszer csókcsatáztok a pasiddal? Kattints a cikkre és nem csak a mennyiség pörög majd fel, hanem a hangulatotok is!

Felnőtt tartalom!

Ezt a tartalmat csak a 18. életévüket betöltött látogatóink tekinthetik meg.
Elmúltál már 18 éves?