2012.09.21.@ 13.09

EXKLUZÍV előzetes A sötét ötven árnyalatából

A Cosmo.hu-n olvashatod először ezt a szupertitkos fejezetet az október 1-jén megjelenő regényből. Készülj fel, a könyv még az első résznél is szaftosabb lesz – és ez ebből a pár sorból is kiderül…

Central Médiacsoport Zrt.
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

EXKLUZÍV előzetes A sötét ötven árnyalatából

Christian most eltökélt, üzleties. A fenébe. Alkudozni fogunk egy megállapodásról. Feszülten figyelek.

Előbb hadd kérdezzek valamit. Egyszerű vanília kapcsolatra vágysz, amiben nincs semmi perverzitás?

Tátva marad a szám.

Perverzitás? – nyöszörgök.

Igen.

El sem hiszem, hogy ezt mondtad. – Idegesen pillantok Taylor felé.

Pedig mondtam. Válaszolj.

Elpirulok. Belső istennőm térden állva, összetett kézzel könyörög.

Élvezem veled a perverzitást – suttogom.

Én is így gondoltam. Akkor mit nem szeretsz?

Azt, hogy nem érinthetlek. Hogy élvezed a fájdalmamat, az öv harapását…

A kegyetlen és szokatlan büntetés fenyegetését.

Mit jelentsen ez?

Hát, ott az a sok pálca és ostor meg minden a játszószobádban. A legszívesebben a sarokba bújnék, úgy megrémisztenek. Nem akarom, hogy használd őket.

Oké, szóval semmi ostor vagy pálca, vagy öv – mondja keserű gúnnyal.

Zavartan nézek rá.

Újra akarod rajzolni a kemény korlátokat?

Nem, nem erről van szó. Csak szeretnélek megérteni, jobban átlátni, mit szeretsz és mit nem.

Eredendően azzal nem tudok mit kezdeni, hogy örömödet leled benne, ha fájdalmat okozol nekem. Meg hogy mindezt azért teszed, mert átléptem valami önkényes határt.

De hiszen az nem önkényes, írásba foglaltuk a szabályokat.

Nem akarok szabályokat.

Egyáltalán nem?

Egyáltalán nem – rázom a fejem, de a szívem a torkomban dobog. Hová akar kilyukadni?

De azt nem bánod, ha elfenekellek?

Mivel fenekelsz el?

Ezzel – emeli fel a kezét.

Zavartan mocorgok.

Nem, nem igazán. Főleg azokkal az ezüstgolyókkal… – Még szerencse, hogy sötét van. Az arcom lángol, és a hangom elhal, mert visszaemlékszem arra az éjszakára. Igen… ebben benne lennék újra.

Elégedetten mosolyog rám.

Igen, az jó volt.

Több mint jó – morgom.

Tehát elviselsz egy kis fájdalmat.

Vállat vonok.

Igen, gondolom. – Hová akar kilyukadni? Az idegességem mértéke egyre emelkedik a Richter-skálán.

Mélyen elgondolkodva cirógatja az állát.

Anastasia, szeretném elölről kezdeni. Csináljuk a vaníliát, és talán, egyszer, ha majd jobban bízol bennem, és én is abban, hogy őszinte vagy és kommunikálsz velem, továbblépünk, és teszünk néhány olyan dolgot is, amit én szeretnék.

Döbbenten nézek rá. Egyetlen gondolat sincs a fejemben – mint amikor lefagy egy komputer. Idegesen mered rám, de nem látom tisztán, mert Oregon sötétje vesz körül. Végre belém hasít, hát ez az. Akarja a fényt, de kérhetem tőle, hogy ezt megtegye a kedvemért? És én talán nem szeretem a sötétet? Némi sötétet, néha. A Thomas Tallis-éjszaka emléke kúszik az agyamba hívatlanul.

Mi a helyzet a büntetésekkel?

Nincs büntetés. – A fejét rázza. – Semmi.

És a szabályok?

Nincsenek szabályok.

Egyáltalán? De a szükségleteid…

Rád nagyobb szükségem van, Anastasia. Az elmúlt néhány nap a purgatórium volt a számomra. Minden ösztönöm azt mondja, engedjelek el, nem érdemellek meg.

 

*

 

Állunk egymással szemben, beisszuk a másik látványát. A levegő feszültséggel telik meg, szinte sistereg, és egyikünk sem szól, csak nézzük egymást. Az ajkamba harapok. A vágy ez iránt a gyönyörű férfi iránt hatalmas erővel csap le rám, lángra gyújtja a véremet, eláll tőle a lélegzetem, deréktól lefelé elolvadok. A szemében, a tartásán látom tükröződni a reakcióimat.

Megmarkolja a csípőmet és magához ránt, a kezem máris a hajába túr, szája az enyémre tapad. Nekitol a frizsidernek, és hallom, ahogy odabent az üvegek és tálak csilingelve tiltakoznak. A nyelve rátalál az enyémre. A szájába nyögök. Keze a hajamban, hátrahúzza a fejemet. Vadul csókolózunk.

Mit akarsz, Anastasia? – zihálja.

Téged – nyögöm.

Hol?

Ágy.

Elhúzódik, a karjába kap, és láthatóan minden nehézség nélkül bevisz a hálószobámba. Lábra állít, lehajol, és felgyújtja az olvasólámpát. Körülnéz, és kapkodva behúzza a halvány krémszínű függönyöket.

És most? – kérdi lágyan.

Szeretkezz velem.

Hogyan?

Jesszusom.

El kell mondanod, bébi.

A francba.

Vetkőztess le. – Már most lihegek. Elmosolyodik, ingem alá dugja az ujját, és magához húz.

Jó kislány – dünnyögi, és anélkül, hogy lángoló pillantását levenné rólam, lassan kigombolja az ingemet.

Puhatolózva a karjára teszem a kezem, és rátámaszkodom. Nem tiltakozik. A karja szabad terület. Amikor végzett a gombokkal, áthúzza az inget a fejemen, ami a padlóra hullik. Christian most a farmerom övrészéhez nyúl, kipattintja a gombot, és lehúzza a cipzárt.

Mondd el, mit akarsz, Anastasia. – A szeme parázslik, a szája kinyílik, és szaporán veszi a levegőt.

Csókolj meg innentől idáig – suttogom, és az ujjam végigsiklik a fülemtől a torkomig. Christian elsimítja a hajamat az útból, lehajol, édes, lágy csókokat hagy az útvonalon, amelyet az ujjam bejárt, majd visszafelé.

A farmer és a bugyi – mormogom. A torkomon érzem a mosolyát. Letérdel elém. Ó, milyen erősnek érzem magam! Finoman lecsúsztatja a nadrágot és a bugyit a lábszáramon. Kilépek a cipőmből és a nadrágból, csak melltartó marad rajtam. Christian várakozásteljesen felnéz rám.

És most, Anastasia?

Csókolj meg – suttogom.

Hol?

Tudod, hol.

Hol?

Ó, nem ejt foglyokat. Zavarban vagyok, de gyorsan odamutatok, ahol a combom összeér. Christian gonoszul vigyorog. Szégyenkezve hunyom le a szemem, ugyanakkor nagyon beindultam.

Örömmel – kuncog Christian. – Megcsókol, és munkába áll a nyelve, az a gyönyörkeltő, szakértő nyelv. Nyögdécselve túrok a hajába. Nem hagyja abba, a nyelve a csiklómon köröz, megőrjít vele, körbe-körbe, megállás nélkül. Áááá… mióta is… ó…

Christian, kérlek – könyörgök. Nem akarok állva elélvezni. Nincs hozzá erőm.

Mit kérsz, Anastasia?

Szeretkezz velem.

Azt teszem – mormogja, és finoman rám fúj.

Nem. Azt akarom, hogy bennem legyél.

Biztos?

Kérlek.

Nem hagyja abba az édes, finom kínzást. Hangosan nyögök.

Christian… kérlek.

Feláll és lenéz rám, ajka ragyog izgalmam nyomán.

Jóságos ég…

Nos? – kérdezi.

Nos, mi? – lihegem, és vágytól eltelve nézek fel rá.

Még mindig fel vagyok öltözve.

Értetlenül bambulok rá.

Vetkőztessem le? Igen, erre képes vagyok. Az inge felé nyúlok, de hátralép.

Nem, nem – korhol. A francba, a farmerjára gondol.

Támad egy ötletem. Belső istennőm hangosan éljenez, én pedig térdre rogyok Christian előtt. Sután, remegő ujjakkal gombolom ki a nadrágot, aztán lerángatom a farmert és a bokszeralsót. Szabadon áll. Hú!

A szempilláimon keresztül kukucskálok fel rá, ő pedig… hogy is néz? Izgatottan? Bámulattal? Meglepődve?

 

A fejezet folytatását jövőhét hétfőn olvashatod itt, a Cosmopolitan.hu-n. Ha pedig még több előzetesre vágysz, lapozz az októberi Cosmo 124. oldalára!

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Szex-Szerelem

20 jel, hogy a jövőbeli férjeddel randizol

20 jel, hogy a jövőbeli férjeddel randizol

Lehet, hogy még nem kérte meg a kezed, de ha ezek a jelek stimmelnek, már keresheted is a tökéletes menyasszonyi ruhát!

5 dolog, amit a férfiak szeretnének, ha a nők tudnának

Tuti, hogy a te pasid is sokat agyal azon, hogyan mondja el ezeket úgy neked, hogy ne bántódj meg, mert mindenképpen tudnod kéne róluk!

18 jel, hogy a pasi teljesen beléd zúgott 

Nem elég arra figyelned, amit mond, hanem arra is, ahogyan mondja!

Levél az exemnek, aki sosem juttatott a csúcsra

Előfordult már, hogy csak évekkel később tudtál beszélni a sérelmeidről? Egyik olvasónknak egy levélben sikerült végleg lezárnia a múltat.

Ezeket a dolgokat nem bírják a pasik az ágyban

A srácok mindent szexinek találnak a hálószobában – vagyis majdnem mindent. Ők maguk súgták meg nekünk, mik azok a húzások, amiket inkább hanyagolj hancúr közben.

4 férfi megbánó vallomása a szexuális zaklatásról

Ezek a pasik ma már tudják, nagyon gáz, amit tettek, ezért nyílt levélben kértek bocsánatot áldozataiktól.

Felnőtt tartalom!

Ezt a tartalmat csak a 18. életévüket betöltött látogatóink tekinthetik meg.
Elmúltál már 18 éves?