„Teljesen átlagos külsejű, 29 éves budapesti srác vagyok és igen, szeretem magamon hagyni a zoknit, ha ágyba bújok. Nézzetek csak nyugodtan zombinak, megszoktam! Volt már, aki emiatt szakított velem, de sajnálom, ez hozzátartozik a személyiségemhez: akinek kellek, fogadjon el így. A zokni olyan nekem, mint Amerika Kapitánynak a pajzs, Frodónak a gyűrű, Kozsónak a tincs. Egyszerűen jó, ha ott van, megnyugtat. Nehéz megmagyarázni, miért, de azért megpróbálom…

Először is: a lábam olyan, mint a Magnum. Nem a bajszos, hanem a jégkrém. Télen-nyáron fázik és imádok otthon a vastag, fehér sportzoknimban lenni, mert baromi jól szorít és fűt. Ha nincs rajtam szex közben, elvonja a figyelmem: mintha maga az Éjkirály markolászná a lábam, miközben a csajomat kényeztetem – nem túl szexi, na. És az sem szexi, ha hozzáér a fagyos talpam a barátnőm lábához (volt már, aki felsikoltott a jeges rémülettől, de az ilyen szado-mazo cucc nekem nem jön be).

Amúgy a csajoknak sem ártana kipróbálni: egy felmérésből kiderült, hogy zokniban 80%-uk élvezett el, zokni nélkül viszont csak az 50%-uk. Ugyanis ha a láb nem fázik, az erek állítólag jobban kitágulnak és ez serkenti a vérkeringést az egész testben (= sokkal keményebb vagyok odalenn).

Egy másik nyomós érv a zokni mellett: amit nem látsz, az nem zavar. És most nem egy szexin kidolgozott vádliról beszélek, hanem a lábfejről, ami finoman fogalmazva sem a legvonzóbb pasi testrész. Van, hogy olyan érdes a sarkam, mint egy háromnapos borosta, és ha nincs időm/kedvem foglalkozni vele, akkor megint csak jól jön, ha takar a zokni. (Bocs, lusta vagyok, de inkább tarts furának, mint undinak.) Amúgy meg: ha részemről rajtad maradhat a push-up melltartód, téged miért zavar egy csíkos zokni, amit bizonyos pózokban még csak nem is látsz?

Hogy neked akkor sem fér bele a zokniszex? Egyszer előfordult, hogy miközben a mostani barátnőmmel épp vadul nyomtuk, végigsimított a lábamon és egy mozdulattal lerántotta a zoknimat. Senki nem csinált eddig ilyet: szexi volt és határozott, ahogy átlépte a határt, és azt éreztem, közelebb került hozzám, mint eddig bárki. Attól persze még nem mondok le hosszú távon a zokniról: láttátok már Kozsót újabban? Tincs nélkül egész más ember lett!”