„Hol is kezdjem… Kicsit úgy érzem magam, mint egy lakatlan szigeten, ahová a megbeszélt időben érkeztem, de te nem voltál sehol. Úgyhogy ez a hely most nem a happy end számomra, csak egy sziget, ahol megkapaszkodom, amíg elég erőt nem gyűjtök hozzá, hogy átverekedve magam az óceánon végül partra jussak – hozzád. Ami nem lesz könnyű, tekintve, hogy nagyon elfáradtam.

Belefáradtam abba, hogy mindent jobban akarok, mint te. Hogy nekem kell arról döntenem, hogy ez barátság extrákkal nyár végi szavatossággal, vagy nagybetűs LÚZEREK vagyunk, ha egyszer elengedjük egymást. Napok óta úgy ébredek, hogy életem végéig melletted akarok lenni. És belefáradtam, mire összeszedem a bátorságomat nap végére, hogy feldobjam a témát, mégis mi lesz velünk, te elalszol. Hogy azt mondd, amikor a közös hétvégét tervezgetném, hogy még messze van.

És ahelyett, hogy mindezt próbálom veled megértetni, és döntést kicsikarni belőled, talán csak el kéne fogadnom, hogy rossz mozgólépcsőn rohanok izomból előre. Hogy nekem van szükségem döntésekre, határozott igenekre és nemekre, te boldogabb vagy félúton cvalahol a se veled, és a se nélküled között. Hogy valójában rég lejárt a dolog szavatossága, és nekem vannak súlyos problémáim az elengedéssel. Úgyhogy néhány nap múlva, ha partot érek, úgy döntök majd, hogy szexchat helyett csak simán hagylak aludni, és másnap elfelejtek válaszolni a jó reggelt üzidre.”