„Ha kell valaki, aki teát főz a forgatáson, itt leszek” – Ma 42 éves James McAvoy, aki sokkal tehetségesebb annál, mint amennyire elismerik

James McAvoy nem a gyerekkori álmait valósította meg, mikor színésznek állt, a sikereit pedig leginkább a szerencsének tulajdonítja. Holott valójában a zsigeri tehetségének köszönheti az elismeréseket, amiből még közel sem kapott eleget: Hollywoodnak sokkal jobban kellene értékelnie őt.

„Ha kell valaki, aki teát főz a forgatáson, itt leszek” – Ma 42 éves James McAvoy, aki sokkal tehetségesebb annál, mint amennyire elismerik

Akciósztár, de a kosztümös filmek díszletei közé éppúgy passzol, pofátlanul könnyedén képes öt perc leforgása alatt radikálisan különböző karakterek között váltani, az akcentusok nagymestere – sokáig többen azt gondolták róla, hogy angol vagy amerikai, pedig igazából skót – és a színészek minden platformján bizonyította már a tehetségét a színháztól a hollywoodi szuperprodukciókig. Van bármi, amire James McAvoy nem képes?! A helyzet az, hogy igen: nem ismerte fel magától azt, hogy a színészetben nemcsak tehetséges, hanem egyenesen zseniális lehet.

Véletlenül lett színész

Pap vagy tengerész?

Jamest katolikus nagyszülei nevelték fel – szülei 7 éves korában elváltak, apja lelépett, édesanyja pedig sokat betegeskedett –, vallásos gimnáziumba is járt, ezért iskolás évei alatt meg volt győződve arról, hogy pap lesz belőle.

„Amikor úgy 16 voltam, hittérítőnek készültem – mesélte James a New York Magazinnak. – De hamar kiderült számomra, hogy ami valójában vonzott, az a kaland, és a jótéteményeket meg a kereszténységet használtam fel ürügyként, hogy világot lássak. Rájöttem, hogy ezeket az ambícióimat máshogy is kiélhetem, nem kell ahhoz eladnom a lelkem Istennek.”  És bár a vallás azóta egyre kevesebb szerepet játszik az életében, sokáig mégsem tudta eldönteni, ha nem misszionárius lesz, hogyan elégíthetné ki a kalandvágyát: így jött képbe a színészet. És a Brit Királyi Haditengerészet. „Egy ponton benne volt a pakliban, hogy csatlakozom a tengerészethez – vagy oda mentem volna, vagy a színművészeti iskolába.”

Nagy szerencsénkre végül a Skóciai Királyi Konzervatórium drámatagozatán kötött ki – ahol manapság létrehozott a rászorulók támogatására egy ösztöndíj-alapot –, de nagyon nem volt egyszerű az oda vezető út.

James McAvoy portré

Getty Images/ Laura Cavanaugh

Ha a nők nem lennének…

Az egészet az angoltanárának, Jane Hodge-nak köszönheti. A tanárnő a gimnáziumi órák alatt mindent megtett, hogy megismertesse a gyerekekkel a színház és film világát, így egy nap elintézte, hogy a szomszédja és egyben Skócia egyik legnevesebb színész-rendezője, David Hayman adjon elő angolon az éppen akkor tanult Macbeth-ről. A kamasz Jamest lenyűgözte a sztár, ezért óra után gyakorlatilag letámadta őt és gyakornoknak jelentkezett hozzá: „Köszönöm szépen, hogy eljött, és ha valaha szüksége lesz valakire, aki teát csinál a forgatásokon, emlékezne rám, kérem? Én jövök és megcsinálok mindent.”

A lelkesedése mély nyomott hagyott Haymenben, aki az iskolába telefonálva hívta be Jamest egy meghallgatásra A szomszéd szoba című, gyerekpornóról szóló filmjéhez, a kamasz srác pedig azonnal megkapta a szerepet – egy strici fiát kellett alakítania. De még ekkor sem volt benne biztos, hogy ez az ő hivatása – a motivációt egy lány hozta meg. „Tetszett nekem egy lány a forgatáson, Alana Brady, ezért csatlakoztam a színjátszó csoporthoz, ahová ő is járt. Ott egy picit még jobban megismertem a szakmát és rádöbbentem, hogy a színészet lehet a karrierem” – derül ki a Daily Star riportjából.

Sorozatos brillírozás

A szomszéd szoba után még ugyan megtalálták néhány kisebb epizódszerep erejéig különböző brit sorozatok, de a nagy áttörést – és a hirtelen rázúduló rengeteg felkérést – az az HBO 2001-es minisorozata, Az elit alakulat hozta meg számára. Fun fact, hogy a sorozat producerei Tom Hanks és Steven Spielberg voltak. De a két hollywoodi ikon nem ismerhette meg túlságosan Jamest, mert csupán egyetlen epizódban szerepelt, azonban ez arra bőven elég volt, hogy James telefonja megállás nélkül csörögni kezdjen.

James McAvoy portré

Getty Images/Mike Marsland

Így került a Shameless című sorozatba is, ami nemcsak, hogy az országos hírnevet hozta el James számára, de a szerelmet is. Itt ismerkedett meg a (most már ex-)feleségével, Anne-Marie Duff-fal, akivel korántsem ez volt az utolsó közös munkájuk. Legutóbb Az Úr sötét anyagaiban kaptak szerepet, amiben ugyan James a két évadban összesen 5 részben szerepelt, markáns jelenléte mégis meghatározó tényezővé tette Lord Asriel alakját. Ha olvastad Philip Pullman eredeti regényeit, akkor tudod, hogy Asrielnek amúgy is fontos karakter, akinek már csak az említése is súlyos erővel bír – James viszont, ha ez lehetséges, még a könyveknél is karizmatikusabbá és lehengerlővé tette a személyét. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen alakításért a minimum egy Emmy-jelölés lenne, ám a legalulértékeltebb skót színész semmi ilyesmit nem kapott.

Színház az egész világ

Pedig James átütő jelenléte a képernyőn nem a kamerák és a trükkös vágásoknak köszönhető – színpadon is éppen ugyanilyen. Nem véletlen, hogy 20 éves végzős színészpalántaként, 1999-ben az első három előadásából egyből kettőben főszerepet kapott. És nem is akármilyeneket! Egyből a West Side Story Riffjeként és a történelem legnagyobb hősszerelmese, Rómeóként kezdett.

„Szerintem a színház az emberi áldozat folyamata. Minden alkalommal, amikor színpadra állsz, úgy kell érezned, hogy az emberek feladnak valamit magukból és otthagyják a színpadon” – nyilatkozta egyszer James a színházról, aki újra és újra saját magából is ad egy szeletet a közönségnek. Mint ahogy tette azt többek között, mikor eljátszhatta Macbeth-et (karrierje során egyébként másodszorra) és estéről estére az őrület szélére sodorta. Vagy legutóbbi főszerepében, Cyrano De Bergerac-ként, mikor a hátán vitte a háromórás előadást, amiben végig rappelnie kellett.

De a karrierjét mégis egy kevésbé ismert karakter, az Out in the Open című darabból Iggy hatott a leginkább. Ekkor fedezte ugyanis fel magának a Vágy és vezeklés rendezője, Joe Wright.

James McAvoy portré

Profimedia – Red Dot

Hol van az az Oscar-díj?!

Ugyan a világ még csak 2005-ben, a Narnia Mr. Tumnusaként ismerte meg James McAvoy nevét, Wright már 4 évvel korábban tudta: nem szabad kihagynia a lehetőséget, hogy ezzel a fiúval dolgozhasson. Éveken át ostromolta őt szerepekkel – még a Büszkeség és balítélet egy karakterét is felajánlotta neki, ám egyikük sem árulta el, melyiket –, miközben úgy tűnt, James végre kezdi megkapni a tehetségét megillető elismerést: 2006-ban elnyerte a BAFTA feltörekvő filmeseknek járó Rising Star-díját, a következő évben pedig a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában jelölték ugyanitt.

„Ő a legjobb színész ma Nagy-Britanniában, a generációjában. James rendkívüli” – így nyilatkozott a Los Angeles Timesnak Wright, aki végül a Vágy és vezeklésben rendezhette Jamest. Robbie alakítása igazi kihívást jelentett a színész számára és egyben hihetetlenül élvezte is. A film 14 BAFTA- és 7 Oscar-jelöléssel tarolt a 2008-as díjszezonban: elhozta Saoirse Ronan első jelölését az Akadémiánál, Keira Knightley-t és James McAvoy-t pedig a legjobb színészek Golden Globe-jára jelölték. Egyikük sem nyert, ám azóta a színésznőkkel ellentétben Jamest látványosan mellőzi Hollywood.

Soha egyetlen jelentősebb díjért sem szállhatott versenybe, pedig a srác játéka azóta egyre csak kiválóbb lesz. Akár a világ leghitványabb férfiját formálta meg a Mocsokban, akár Charles Xaviert keltette életre az X-Men-filmekben, minden szerepéből a legtöbbet hozza ki. Otthonosan mozog az akciófilmek (Atomszőke), a horror (Az – Második fejezet), de a kosztümös filmek (Jane Austen magánélete) műfajában is.

James McAvoy portré

Profimedia – Red Dot

Géniuszát pedig a Széttörve és az Üveg című produkciókban bizonyította be visszavonhatatlanul, ahol a disszociatív személyiségzavarban küzdő Kevin Wendell Crumb több mint 7, egymástól élesen különböző személyiségének bújt a bőrébe. Ez a teljesítmény igazán megérdemelt volna legalább egy Oscar-jelölést, nem? Hát az Akadémia nagyon nem így gondolta, a döntésük felett pedig a mai napig nem tudunk napirendre térni.

De vajon Jamest is ilyen rosszul érintette a dolog? „Nem igazán. 20 éve vagyok színész, és már megszoktam, hogy az emberek azt mondják nekem, hogy bizonyos szerepekért jelölést kellett volna kapnom, ahogy azt is, hogy végül nem jelölnek – mesélte a Times of Indiának. – Még egyetlen egyszer sem jelöltek Oscar-díjra, szóval nem zavar. Ami valójában számít nekem, az az, hogy izgalmas munkáim legyenek, amit minden nap boldogan csinálok. Persze nagyszerű, ha díjakat is nyersz, de emiatt nem lesznek álmatlan éjszakáim.”

Mi azért helyette is szurkolni fogunk, hogy legközelebb ne csak egy aláírásokkal teli inggel térjen haza az Oscar-gáláról, ha már évről évre ő az egyik legtehetségesebb srác a teremben.

James McAvoy portré

Getty Images/George Pimentel

Szeretnéd közelebbről megismerni a kedvenc sztárjaidat?

Még több

Sztárhírek