2008.04.25.@ 12.04

Hiszed vagy sem…

A minap egy sorsdöntő záróvizsga előtt, az egyetem toalettjében fohászkodtam az égiekhez, hogy segítsenek. Az idejét se tudom, mikor imádkoztam utoljára, de ott a WC-ben, elmormoltam egy Miatyánkot.

Cosmopolitan.hu
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Aztán rögtön eszembe is jutott, ha létezik olyan, hogy isteni igazságszolgáltatás, akkor most tuti kihúzom az egyetlen tételt, amit nem tudok. Hiszen milyen egy álszent, és méltatlan dolog, hogy csak akkor fordulok a Mindenhatóhoz, amikor pácban vagyok. Békeidőben bezzeg póker arccal sétálok el a templom nyitott kapui mellett, Tarot kártyát vetek, és hiszek az evolúcióban.
A vizsga, bár izzasztóan nehéz tételt húztam, végül sikerült, ám a gondolat, hogy biztos helyem a Purgatóriumban (a Mennyországról már rég letettem) elúszni látszik, kissé megijesztett. No nem csak azért, mert egy porcikám se kíván a Pokolra jutni, maga a kérdés, a kétely megjelenése gondolkodtatott el. Rossz ember lettem? És ha igen, mikor váltam azzá? Hova tűnt belőlem a vallásos áhítat? A szent meggyőződés, a rendíthetetlen hit. Egyáltalán! Szüksége van egy magamfajta nőnek vallásra, vagy az egész idejemúlt találmány, és elég felcsapnom egy lexikont, ha az élet nagy kérdéseire keresem a választ?

Hitetlenkedve…

… fogadtam, de felmérések bizonyítják, hogy az elmúlt években a vallás, a vallásosság nem veszített oly mértékben népszerűségéből, mint, ahogy azt a modernizálódó társadalom szociológusai jósolták. Sőt! Napjainkban az amerikaiak több mint 80%-a gondolja úgy, hogy Isten teremtette a világot, Afrikában ez az arány a 95 %-ot is meghaladja, és az emberiség kb. 70% követi a négy nagy világvallás (kereszténység, buddhizmus, iszlám, hinduizmus) valamelyikét.
Ma Magyarországon minden hetedik ember jár heti rendszerességgel templomba, és a lakosság kb. 90 %-a valamilyen felekezethez tartozónak vallja magát. Ebbe persze beletartoznak azok is, akiket pl. „csak” megkereszteltek, piros napos ünnepeken talán még a templomba is ellátogatnak, de a szó klasszikus értelmében, vallásukat sosem gyakorolták aktívan.
A fent említett magas százalékok azért megdöbbentőek, mert bár „papíron” a vallás még mindig virágzik, sok templomban maradnak el misék, mert a szertartásokat gyakorlatilag senki nem látogatja, és nyilván közvetlen környezetedben is vannak olyanok, akik az utóbbi években valahogy „leszoktak” a vallásukról. Akkor most, hogy is van ez? 

Nos, a válasz viszonylag egyszerű. Egyre többen gondolják úgy, hogy a hit belső ügy, és nincs szükség közvetítőkre, ergo nem a hit, hanem az egyháziasság, a szervezett keretek között zajló vallásgyakorlás vált kissé népszerűtlenné az utóbbi időkben.
Mivel manapság már senki nem szól meg, ha nem ájtatoskodsz, és vallásosnak sem illik már felétlenül lenni, sokan kihagyják az (elvileg) kötelező formaságokat, és megelégszenek azzal, hogy „hiszik”, hogy van egy felsőbb erő, egy mindent átható törvény, csoda, Túlvilág, újjászületés kinek-kinek szája íze szerint. 

Az aktív vallásgyakorlók gyakran érvelnek azzal, hogy az „egyháztagadás” a könnyebbik út, és a „langyos hívők” a legminimálisabb áldozatra sem képesek hitükért. Értsd, vasárnap reggel, egy átmulatott éjszaka után felkelni és elmenni a misére, böjtölni ha kell, lemondani bizonyos dolgokról, időt és energiát áldozni a szent írások tanulmányozására, imádkozásra, stb. Vagyis, egyszerűen kényelmi szempontok vezérlik őket, és nem a meggyőződés. A katolikus családban felnőtt Anikó felháborodva utasítja vissza az ilyesmit. 

„Kislány koromban hittanra, misére jártam, Elsőáldozó is voltam, gyóntam, áldoztam. Aztán kamasz koromban mind gyakrabban késtem le a vasárnapi Istentiszteletet, a végén már fel se keltem. Egyre ritkábban fogott el az a bizonyos bizsergés, mikor elmondtam egy imát, és egy idő után kifejezetten bosszantott az együtt kántálás, a hitbuzgó öreg nénik, akik a mise után kibeszélik a szomszédot, a prédikációk, amiknek semmi köze a hétköznapi világhoz, a bárgyú vigyor az emberek arcán. Rendben, erős túlzás azt állítani, hogy minden templomba járó ember ilyen, de én már jó ideje nem éreztem magam közéjük valónak. Sokkal inkább érzem Isten jelenlétét egy csendes erdőben, egy hegy tetején, egy mozdulatban, egy gesztusban elrejtve, mint egy agyonangyalkázott templomban. Nem lustaságból nem járok a gyülekezetbe. Csak nem látom értelmét. Ráadásul ismerek olyanokat, akik minden vasárnap buzgón mormolják a rózsafüzért, átszellemülten hallgatják a szentbeszédet, pedig „rosszabb emberek”, mint én. Áskálódnak, gonoszkodnak, tele vannak rosszindulattal. Akkor, most ki a nagyobb álszent?”

Folytatás a Cosmóban…
Szöveg: S. Gévai Juli

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több Te Te Te

Ő a világ legszexibb időjósa

Ő a világ legszexibb időjósa

Nem csoda, hogy a mexikói pasik kedvenc tévéműsora mostanában az időjárásjelentés.

„Napi rutin helyett élmény a kávé, ha jó barista készíti. ”- interjú Huszár Ádámmal

Kezdetben egészen mással foglalkozott, mégis a kávé mellett kötött ki 6 évvel ezelőtt. Huszár Ádám szerint a kávé útja nagyon hosszú a termőföldtől a csészéig, és ennek a megismerésére egy élet is kevés. Így aztán mindig van mit tanulni és tanítani.

Nincs bizarrabb a koporsómatracnál

Idén nyáron eldöntötted, hogy végre tényleg egy extrém matraccal csobbansz? Ezután a látvány után lehet már csak két karúszóhoz lesz kedved.

5 tipp, hogy újra megszeresd a melódat

Ha nem csíped az állásodat, akkor logikusnak tűnik, hogy munkahelyet válts. Vannak azonban olyan szituk, amikor a befizetetlen számláid miatt, nem lehet csak úgy dobbantani, igaz? Íme, néhány trükk, hogy könnyebben kitarts!

10 dolog, amit csak vegán csajok érthetnek

Még a legjobb barátnőd is azt hiszi, hogy a cuki kisnyuszik miatt nem eszel húst és anyukád minden alkalommal kikészül, ha nem kérsz a híres töltött káposztájából? Akkor ezekkel a szitukkal mélyen együttérzel majd.