Léteznek a „földi halandók” számára nem megfizethető kollekciók, amelyek a legdrágább magazinok hirdetéseiről köszönnek ránk. Az ilyen cuccok ritkán jönnek szembe velünk a piacon bevásárlás közben. Bár, érdekes módon, ha szembe jönnek, valószínűleg akkor sem ismernénk fel… Aztán ott van a „mindenki számára” hozzáférhető konfekció.
Azon belül is természetesen létezik olcsóbb és drágább. Sőt, ha tovább hámozunk, az árkategóriákon belül is találunk vagy egy tucat különböző céget, akiknek a termékei közül mazsolázhatunk.
Úgy 25 éve még nem volt jellemző az a termékdömping, ami manapság. Akkoriban azt vette az ember, amit lehetett. Ma azonban már egész más a helyzet. Ugyanis választhatnunk. Ha két árucikk, egy gagyi és egy minőségi termék valamelyikéért kell fizetnünk, nagy valószínűség szerint a drágább, de jó árut vesszük, hisz hosszútávon az éri meg jobban.
Ám manapság, amikor egyik divatos ruhakollekció „erősen” emlékeztet a másikra, amikor ugyanolyan selymes lesz a hajad egy sampontól, és annak konkurensétől, amikor egyik vitaminszelet éppen annyira egészséges, mint a másik, és árban sincs jelentős különbség a kettő között, felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon miért pont azt a márkát választjuk, amit?

A megvásárolt illúzió

Nyilván téged is hatalmába kerített már az a furcsa, de kellemes érzés, amikor tele pénztárcával beszabadulsz egy üzletbe, és tudod, hogy vásárolni fogsz. És nyilván éreztél már olyan zavart is, amikor a shoppingolást követő nap csak bámulsz a bevásárlózacskóra, és nem igazán érted, hogy előző nap mi különlegeset találtál egy olyan pólóban, amelyhez hasonlóból vagy egy tucat van már a szekrényedben… Mégis miért vásárolunk, ha nincs is igazán égető szükségünk valamire?

Az ember manapság már nem pusztán azért vesz meg valamit, hogy a termék használatával kielégítse szükségleteit. Egy ennél jóval erősebb motiváció lépett be a képbe, az érzelmek. Mivel egyre több termék tudja nagyjából ugyanazt, emocionális szempontok alapján döntünk, mikor kinyitjuk a pénztárcánkat. Ígéretet, álmokat, hangulatot, image-t vásárolunk. Egy, a márkanév köré hosszú évek alatt, tudatosan felépített világot.

Ahogy Tamara Mellon, egy, a hírességek által kedvelt, szuperdrága cipőmárka tulajdonosa mondta egy interjúban: „Aki a mi cipőinket veszi, az egy darab fantáziát, menekülést vásárol meg. Az én életvitelemnek egy szeletét: a helikoptereket, a nyaralásokat, a házasságomat, a férjem autóit, az életem tündérmeseszerű elemeit.”
Azzal, hogy megvásárolunk valamit, elhitetjük magunkkal, hogy pusztán annak a dolognak a birtoklásától különlegesebbek, érdekesebbek leszünk. Megközelíthetetlenek, mint a termék reklámkampányában a modell. Csillogó, ünnepelt, és hasonlóan feltűnő, mint a filmsztár, aki az arcát adta egy kozmetikai termékhez.
Természetesen TUDJUK, hogy nem változunk varázsütésre Angelina Jolie-vá attól, hogy olyan ruhába bújunk, mint ő. TUDJUK, hogy az egész egy milliárdos biznisz, PhotoShop programmal agyontuningolt reklámfotók kreált világa, mégis belemegyünk a játékba, az önámításba, és képesek vagyunk meggyőzni magunkat arról, hogy az adott ruhadarabtól, parfümtől, szempillaspiráltól mi is ellenállhatatlanok leszünk. És minél többet szerzünk az adott márka által képviselt világból, annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy a részévé váljunk. Legalább is a környezetünk számára így tűnhet.

Folytatás a Cosmóban!