2010.06.16.@ 10.06

Pink: „Sosem bírtam a tökéletes fiúkat!”

Pink vagány imidzse és beszólogatós szövegei miatt azt hihetnéd, hogy egy igazi rossz lány. Ám kiderült, hogy van egy érzékeny, sebezhető oldala is, amit csak kevesen ismernek.

Cosmopolitan.hu

0 Megosztás

Oszd meg a cikket

„Mindjárt kivágnak innen bennünket, fel vagy készülve?” – néz rám Pink, és meggyújt egy újabb cigarettát. Egy csöndes Los Angeles-i étterem fedett udvarában ücsörgünk, de kezdem úgy érezni, hogy nem sokáig. A pincér tíz perccel ezelőtt szólt nekünk, hogy a dohányzás tilos ebben a helyiségben, de a kétszeres Grammy-díjas popsztár úgy döntött, magasról tesz a szabályokra. És bár minden bizonnyal megérdemelnénk, hogy kidobjanak minket, úgy tűnik, senki nem mer odajönni hozzánk. Mondjuk, ezen nem is csodálkozom: csak rá kell nézni a felzselézett hajú, tetkókkal körbevarrt, izmos vacsipartneremre, és hirtelen nem is lesz olyan zavaró egy kis cigifüst.

De nem csak a muszklik és a tinta teszik Pinket kemény csajjá. A kisugárzása vibráló, a tekintete, a mozdulatai, a hanghordozása is mind azt üzenik: „Tudom, ki vagyok, és mit akarok, senki nem állhat az utamba. Vagy mindent, vagy semmit, mindig ez volt a jelszavam” – mondja. A vagányság álarca mögött viszont ott egy pihe-puha lelkű kislány is: erre akkor jövök rá, amikor látom, milyen kedves a rajongókkal, akik autogramot kérnek tőle a vacsora alatt. „Milyen édesek voltak, nem?” – néz rám ragyogó szemekkel.

„Sokáig csak kerestem, mire lehetnék büszke – meséli a harmincéves sztár. – Valami óriási dolgot akartam végrehajtani, amit felmutathatok, életem főművét. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy nem kellene hiányolnom semmit. Hiszen azt csinálom, amit akarok. Ez szuper érzés!”

A született punk csaj

Pink mindig lázadt valami ellen. Már gyerekkorában is, amikor még Alecia Beth Moore-ként ismerték, kikészített mindenkit maga körül: Doylestownban, ahol felnőtt, 13 évesen már drogozott és dílerkedett. A fél várost ő látta el kábítószerrel. „Sokan viccelődnek azzal, hogy nem volt gyerekszobám: hát ez igaz. Utáltam otthon lenni, a szüleim állandó üvöltözését hallgatni, ezért az utcán lógtam. Iszonyatos dolgokat vágott anyám apám fejéhez. Nagyon szép káromkodásokat tanultam tőlük. Miután elváltak, anyu depressziós lett, és csak zokogott, velem nem igazán foglalkozott” – meséli. A kis Pink az ablakban ücsörgött, és önmagának dalolgatott. Eldöntötte, hogy kiszáll ebből a nyomorult életből, méghozzá azzal, hogy énekesnő lesz. 16 éves volt, amikor bekerült egy helyi R&B lánybandába, a Choice-ba, akiknek lemezszerződésük volt a LaFace Records kiadóval. „Egy nap behívtak bennünket beszélgetni a stúdióba. Közölték, hogy mégsem jelenik meg a Choice albuma, mert inkább az én szólólemezemet adnák ki. Azt hittem, megölnek a lányok, de a közelembe sem mertek jönni” – nevet. A Can’t Take Me Home 2000-ben debütált, és gyorsan dupla platina lett.

Folyton bizonyít

Ez a korszak még elég kemény volt: a dalok nyersek, mocskosak és dühösek, a második korong, a M!ssundaztood azonban már nagyobb gonddal készült. Sőt: Pink énektanárhoz is elkezdett járni, hogy csiszoljon a hangján. Egyik sláger követte a másikat: a legnagyobb feltűnést azonban a Stupid Girlsszel keltette, amiben beszól az ostobenkó celebeknek, akik szerinte szégyent hoznak a női nemre. Na, nem mintha kívülálló lenne Hollywoodban.

„Csodálom őt, mert mindig mer önmaga lenni, és kimondja, amit gondol – nyilatkozza róla egyik legjobb barátja, Nicole Richie. – A dalaiban nem kímél senkit, de nem azért, hogy újra és újra a reflektorfénybe kerüljön, ilyen a hétköznapokban is. Nem érdeklik a trendek, nem másol senkit, az sem zavarja, ha évekig egy farmerben jár, és ugyanúgy viseli a haját. Szeretnék néha én is olyan felszabadult lenni, mint ő!”

A cikk folytatását a Cosmopolitan júliusi számában találod!

További sztárhírek:

Hová tűnt a színésznő üde bája? Lefogyott és nagyon fáradt!

A tinisztárt meglepte a nagy szerelem!

Számtalan kedvező ajánlat a Cosmopolitan AKCIÓI között!