Egész kicsi voltam, amikor a családommal Nizzába mentünk nyaralni. Mivel a szüleim a környék városaiban tartották a road trip-nászútjukat, mindenképpen meg akarták mutatni nekem és a tesómnak a kedvenc helyeiket. Így elkocsikáztunk az alig egy órára lévő Cannes-ba is, aminek egy utcája – akárcsak Hollywoodban – a sztárok kéznyomaival van kirakva. Mikor rákérdeznem, anyukám elmagyarázta, hogy itt szokták tartani a Cannes-i Filmfesztivált, ami egy hatalmas esemény. Annyira elbűvölt a dolog, hogy akkor és ott elhatároztam, hogy én egyszer tutira meglátogatom a fesztet!

Idővel persze elfeledkeztem a fogadalmamról, viszont ahogy felnőttként egyre nagyobb filmfanatikus lettem, ismét kezdtem eljátszani a gondolattal, hogy milyen király lenne eljutni egyszer Cannes-ba. Hatalmas szerencsémre idén ez megvalósult: öt napot tölthettem a Croisette-en. 

Mivel elsősorban nyilván a különleges filmek kedvéért mentem ki, a napjaim nagy részét a hosszú, brutális esős idővel nehezített sorban állások és a jobbnál jobb alkotások csekkolása töltötte ki. De nem vicc: tényleg irtó menő filmeket láttam. Megismertem Szenegál, Marokkói, Brazília és Oroszország kiváló alkotásait, és meglepő módon konrétan egy rossz sem volt köztük! A brazil film (The Invisible Life of Eurídice Gusmao) például az Un Certain Regard nevű szekcióból az egyik kedvencem volt: két nővérről szól, akik a 40-es évek Rio de Janeirójában elszakadnak egymástól. Nagyon megható és úgy tűnik, nem csak nekem tetszett, mivel kiderült, hogy ez nyerte az Un Certain Regard-t!

Komolyan, Selena Gomez zombis mozijától az elképesztően dögös pasikkal telepakolt Rocketmanig, mind szuper volt. És bár Selena filmje, a The Dead Don’t Die is nagyon jó volt (extravicces és egyáltalán nem para, szóval ha nem szereted az ilyen típusú filmeket, akkor is érdemes megnézni), de a Rocketmant egyenesen kötelezővé tenném mindenkinek. Elton John életéről szól és még a Bohém rapszódiánál is sokkal jobb, fantasztikus dalokkal… és a helyes főszreplő srácokat említettem már?

Apropó dögös pasik: eddig csak sejtettem, de most bebizonyosodott, hogy a francia fiúk tényleg szuperjól néznek ki! Mivel a fesztivál dolgozói helyi lakosok voltak, a felmérésemről ki merem jelenteni, hogy totál reprezentatív. De egyébként nem csak a srácok, a lányok is egytől egyig irtó csinik voltak. Ami viszont nem annyira tetszett, hogy a hostessek közül egy plus size csajszit sem láttam – ezen a body positivity jegyében szerintem igazán változtathatnának a szervezők.

Ahogy azon a hozzáállásukon is, hogy szerintük mindenki eleve felsőfokú francia nyelvvizsgával érkezett a fesztiválra… Mármint oké, tanultam gimiben a nyelvet, de azt hiszem komolyan nem várhatják el, hogy az „oui”, „bonjour” és „merci” szavakból álló alapszókinccsel rendelkező látogatók megértsék a hosszú, többszörösen összetett mondataikat. Az meg már csak hab a tortán, hogy az angolt csak végső esetben hajlandóak megérteni.

Ezen kívül amúgy le a kalappal a Cannes-i dolgozók és a szervezők előtt, mivel hihetetlenül biztonságban érezhettük magunkat. Ugye az nem titok, hogy a világ egyik legnagyobb filmes eseményéről beszélünk, ami éppen ezért elég durva terrorfenyegetettségnek van kitéve. Ezért minden belépéskor átnézik a táskád, sőt, fémdetektoros kapun is át kell menni, pont, mint a reptéren! Viszont nagyon nem volt akkora nyűg, mint aminek hangzik. Tényleg tök simán lezajlott a dolog, így egész hamar felsétálhattam A VÖRÖS SZŐNYEGEN egy-egy délelőtti vetítéskor.

Jól tippeled, ez az a bizonyos vörös szőnyeg, amin a legnagyobb sztárok vonulnak fel estéről estére. (Btw van egy másik is a kisebb mozi előtt.) De amúgy ne úgy képzeld el, mint egy hagyományos, hosszú kifutót. A fesztiválnak ugye egy hatalmas és gyönyörű épület ad otthont, a Palota, aminek a bejáratához egy óriási lépcső vezet. Na, ezt takarja a szőnyeg, ezen és ez előtt néhány méterrel pózolnak a celebek. És képzeld, egyszer, egy kisebb film délutáni vetítésén a stábbal együtt mozizhattam, és mellettük mehettem fel a vörös szőnyegen. Bár senki sem foglalkozott velem és szelfizni sem sem lehetett, szuper élmény volt!

De nemcsak (mondhatni) no-name színészeket és rendezőket leshettem meg. Láttam jó néhány világsztárt is! Az egyetlen bibi a dologban az volt, hogy a telóm konkrétan képtelen az éles, jó minőségű képek készítésére, így mindenkiről csak elmosódott, béna fotóim vannak. Olyannyira, hogy szó szerint felismerhetetlenek a hírességek. (*szomorúfej*) Azt hiszem, a legnagyobb tanulság ebből az, hogy sürgősen vennem kéne egy új telefont.

Azért, íme, itt a cannes-i celebspotting-statisztikám:

• Dexter Fletcher, a Rocketman rendezője
• Taron Egerton
• Robb Stark….ööö, vagyis Richard Madden
• Nick Jonas és Priyanka Chopra (!)
• Bryce Dallas Howard
• Alain Delon
• és Penelopé Cruz, akinek már csak a haját láttam. LOL

Meg amúgy még egy-két élő legenda, mint például Elton John vagy Helen Mirren. Őket viszont csak a fesztiváltévén keresztül láttam, úgyhogy az nem számít.

Összefoglalva, pont olyan menő volt Cannes, mint amilyennek gyerekként elképzeltem. Az előbb felsorolt dolgokon kívül még néhány apróság tette teljessé az élményt:

1. Ha már Franciaországban voltam, muszáj volt megkóstolnom néhány hamisítatlan francia kaját. Soha életemben nem ettem olyan finom croissant és quiche-t, mint itt! Plusz megkóstoltam a Nizza-környéki szendvics-specialitást, a pan bagnat-t is. Ez magyarul áztatott kenyeret jelent, mivel olivaolajba mártják a zsömik alját, és így pakolják meg tonhallal, szardellával, főtt tojással és egy rakás zöldésggel. Isteni finom!
2. A fesztivállátogatók extra szuper táskát kaptak ajándékba! Semleges, bézs színe van, az anyaga vászon, emiatt nagyon strapabíró. A pántja bőrből vannak és variálhatóak (tehát hordhatod válltáskaként vagy hátizsákként is), és minden IS belefér, pedig tök picinek tűnik. Ja, és még a feszt logója is rajta van! (Amúgy a fesztivál oldalán te is beszerezheted, mindössze 30 euróért, ami az ottani árakhoz képest aprópénz. LOL)
3. Gondoltam szerencsét próbálok, és megpróbálok szerezni egy fesztiválplakátot, mivel 1) a színei miatt pont jól illene a szobámba, 2) ennél nincs menőbb szuvenír. Képzeld, totál szerencsém volt és ingyen hazahozhattam egyet! Nem, nem nyúltam le egy falra kiragasztott példányt, az egyik szervező csajszi volt irtó kedves.
4. Töménytelen mennyiségű ingyen kávé. Koffeinfüggő-mennyország!
5.  És végül a gyönyörű környezet: