Olvass bele Kordos Szabolcs Airport, Hungary című könyvébe!

Megjelent az átdolgozott kiadás, melyben magyar pilóták, légiutaskísérők, repülőtéri dolgozók mesélik el, milyen az életük a magánrepülő, fapados járat, vagy éppen a cargogép fedélzetén, milyen kalandokat élnek át a betonon, a VIP várókban és a terminálokban. Az alábbi részletben Kira osztja meg a tapasztalatait, a hölgy azon kevés magyar stewardess egyike, akik egy business jeten teljesítenek szolgálatot.

Olvass bele Kordos Szabolcs Airport, Hungary című könyvébe!

Luxusszállodába sokan eljuthatnak, magánrepülőt bérelni, pláne vásárolni azonban végtelenül drága mulatság. Így nem csoda, hogy a személyzet szerződésének legsarkalatosabb pontja a titoktartás. Másrészt pedig nagyjából mindössze két tucat honfitársunk dolgozik ma a légi közlekedés legmagasabb szférájában…

Mindezek tudatában alig hittem el, amikor Kira igent mondott a beszélgetésre. Amíg vártam a kávézóban, folyton az órámat néztem, mert aggódtam, hogy az utolsó percben lemondja. De végül megjelent, és a férfi vendégek elismerő pillantásainak kíséretében leült az asztalomhoz.

A privát gépes világban kétféle állás kínálkozik a stewardessek számára.

A kisebbség egy-egy dúsgazdag ember vagy egy cég szolgálatában áll, és mindig ugyanazzal a géppel szeli a felhőket. Négy ilyen magyar nőről és egy férfiról tudok, és egy kivételével mindannyian külföldön dolgoznak. A fizetésük igen jó: egyikük a Közel-Keleten például majdnem kétmillió forintot keres havonta. Egy hónap munka után egy hónap szabadság jár neki fele fizetéssel, azaz a pihenés ideje alatt csupán egymillió forint üti a markát. A munkában töltött időszakban azonban napi huszonnégy órában rendelkezésre kell állnia, mert bármikor megcsörrenhet a telefonja, hogy induljon azonnal a repülőtérre. Ilyenkor még csak azt sem tudja, hogy mennyi ideig lesz távol: meglehet, hogy csak pár órát, de az sem kizárt, hogy hetek múlva érkezik vissza. Ez nagyon izgalmas életforma, de kizárja a gyereket, a családot.

Kira másfajta pályát futott be. Ő egy nívós külföldi légitársaság munkatársaként jelentkezett a magángépeket üzemeltető cég álláshirdetésére.

A vállalat elegáns business jetjei folyamatosan repülnek szerte a világon, amolyan légi taxiként fuvarozzák a globális felső két százalék tagjait. A tizennégy fős repülőgép költsége óránként ötmillió forint – minimum háromórás bérlés esetén. Természetesen a magángépet oda is kell repíteni az ügyfél kiindulási pontjához, aminek a költségeit szintén a bérlő állja, ami általában újabb egy-két órát jelent a számlán.

A vonzó külsejű, nagy dumás Kira húsz napig dolgozik egyhuzamban. Ahogyan ő fogalmaz, ilyenkor a sorsra, pontosabban a cég logisztikusaira bízza, hogy a világ melyik pontjára vetődik.

A munkába álláshoz először utasként kell repülőre ülnie – hogy eljusson a saját gépe fedélzetére. A kávézóban kiterítette elém törzsutas-kártyáinak tiszteletre méltó gyűjteményét, és megállapítottam, hogy az Egek ura című film főszereplője jelentéktelen kezdőnek tűnik mellette. Kira olyan sokat ült már repülőn, hogy valószínűleg sosem tudja leutazni a bónusz kilométereit, a szállodatársaságok pedig platinafokozatú törzsvendégként kezelik szerte a világon.

– A diszpécserek próbálnak a lehető legközelebb parkoló géphez irányítani, tehát Magyarországról valószínűleg egy másik európai országba vezényelnek, de megesett már, hogy Indiában tudtam csak elcsípni a gépemet – mesélte.

Kira a munkanapja reggelén jó eséllyel Moszkva felé veszi az irányt. Oroszországban igen magas az egy főre jutó eurómilliomosok száma, nem véletlen, hogy az ügyfélkör nagy része is innen származik: a szakmabeliek úgy saccolják, hogy a business jetes utazások hetven százaléka után orosz ember fizeti a számlát.

Az „unalmasabb” időszakokban Kira az orosz főváros és Szibéria olajmezői között ingázik kollégáival és hallgatag, komor, öltönyös utasaival. Máskor váratlan fordulatot vesz a monoton fuvarozás, és pár nap alatt körberepülik a Földet. Előfordult már, hogy Moszkvából a karibi térségbe repültek egy nyaralni vágyó orosz társasággal, onnan Los Angelesbe mentek, hogy felvegyék amerikai utasaikat, akikkel aztán meg sem álltak Tahitiig – Kira végül Francia Polinéziából vergődött haza Budapestre. Egy másik alkalommal – ugyancsak moszkvai indulással – Délkelet-Ázsiát „turnézták” végig egy befektetési bankár és kísérete társaságában.

A több tucat repülőgépet és népes személyzetüket mozgató társaság mumusa egy – minő meglepetés! – orosz férfiú, aki heti rendszerességgel repked a társasággal.

– Az illetőtől rajtam kívül mindenki retteg, mert nyers és mogorva kis öregember. Akit lehet, maga alá gyűr. Elég hamar rájött, hogy rajtam nem talál fogást, én nem félek tőle, hiába is próbálkozik az olcsó pszichológiai trükkjeivel. Így aztán gond nélkül elvagyunk mi ketten, a kolléganőim pedig komoly pénzt ajánlanak azért, hogy átvegyem tőlük az útjaikat, ha vele kellene repülniük.

Kapcsolatuk olyannyira jónak mondható, hogy Kira kimondottan örül, amikor a „rém” nevét látja a beosztáson, mert percre pontosan felkészülhet a repülésre. Felismeri, hogy mikor kell felvágnia apró darabokra a salátát az argentin bélszínhez, mikor érdemes kávét főznie, és mikor a legjobb bezárkóznia a konyhába, hogy ne zavarja az utasát.

A fontos közéleti szerepet betöltő, hazájában meglehetősen ismert férfi egyébként mindig tömött hűtőszekrénnyel és „spájzzal” száll fel, amit segédei rendelnek meg neki. Ám ehhez a rengeteg élelmiszerhez hozzá sem nyúl, mivel általában ő is visz magával ennivalót. Kiráék pedig, miután az ügyfelet kitették a célállomáson, este a szállodában felbontják a hűtőben érintetlenül megmaradt pezsgőket, és falatoznak a szarvasgombás sajtokból, kiváló orosz kaviárokból.

Természetesen orosz az a gazdag házaspár is, amelyik majdnem minden hétvégén elruccan Moszkvából Londonba, hogy meglátogassák ott tanuló fiukat, valamint az az üzletember, aki a repülőút után az egész legénységet meghívta a Görögországban horgonyzó hajójára.

Az az amerikai milliomos is Oroszországban született, aki mutatós barátnőjét küldte le egyedül a mexikói tengerpartra, míg ő a jó ég tudja, mivel foglalatoskodott odahaza Los Angelesben. Felszállás előtt megkérte a kapitányt, hogy tartsa rajta a szemét a lányon, mert nagyon nyílt személyiség, és túlságosan könnyedén ismerkedik férfiakkal. (Persze a kapitánynak esze ágában sem volt óvó bácsit játszani egy 90-60-90-es topmodell mellett, inkább öt napig süttette magát a tengerparton.)

Minden idők legszürreálisabb repülőútját Kira szintén egy orosz család „jóvoltából” élhette át.

Még több

Te Te Te