7 dolog, amit megtanultam arról, hogyan válhatnék jobb LMBTQ-szövetségessé

Kirekeszteni valakit azért, akit szeret, soha nem lehet oké, mégis pontosan ezt tapasztalják az LMBTQ-emberek ma Magyarországon. A Cosmo szerkesztője, Vivi utánanézett, hogyan lehet a közösség oldalára állva a lehető legjobban támogatni az LMBTQ szeretteinket és segíteni az egyenlőségért folytatott harcukat mind a magánéletben, mind a szélesebb környezetünkben.

7 dolog, amit megtanultam arról, hogyan válhatnék jobb LMBTQ-szövetségessé

Rengeteg oka van, amiért minél több támogatóra van szüksége az LMBTQ-közösségnek, pláne a mai Magyarországon, amikor a transznemű embereket törvényileg lehetetlenítik el (többek között a nemváltástól), kormányzati szinten uszítanak a melegek ellen, egyenesen pedofiloknak nevezve őket. A törvény azonban nem csupán növelte a céltáblát az eleve kirekesztett közösségen – a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport adatai szerint 

„2019-ben Magyarországon a leggyakoribb gyűlölet-bűncselekmény a sértett szexuális irányultsága vagy nemi identitása miatt történtek”

–, de ahogy a Háttér Társaságtól megtudtam, „a propagandatörvény hatására a szexuális felvilágosítás egyes témái sajnos kiszorulhatnak az oktatásból, sok tanár és iskolai dolgozó pedig nem mer LMBTQI témákról beszélni”. Arról pedig már nem is beszélve, hogy az LMBTQ-közösség tagjai olyan alapvető jogaiktól vannak megfosztva, mint a házasság, az örökbefogadás és a gyereknevelés.

A magam részéről mindig is elfogadhatatlannak tartottam, hogy valakit azért büntessenek, akit szeret. Annak ellenére, hogy a környezetemben – a tudomásom szerint – viszonylag kevés LMBTQ-személy van, és én magam sem tartozom a közösséghez, mind újságíróként, mind civilként szerettem volna támogatni az LMBTQ-embereket. Ez a nyáron különösen felerősödött bennem (annak a bizonyos törvénynek a bevezetésekor), viszont nem tudtam, pontosan hogyan is lehetnék szövetséges.

Mit tudok tenni a változásért? Hogyan beszéljek a témáról? Milyen feladataim vannak privilegizált helyzetben lévő (azaz: középosztálybeli, fehér, cisznemű, hetero) nőként?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseim voltak, melyeknek igyekeztem alaposan utánanéztem – és remélhetőleg, miközben magamon segítettem a kis kutatásommal, neked is tudok újat mondani a témáról, hogy megfelelő támaszai legyünk az LMBTQ-közösségnek.

Véget nem érő tanulás

Az egyik legalapvetőbb, amit tehetek, az az, hogy elfogadom, hogy kiváltságos helyzetben vagyok. Igen, nekem is vannak problémáim, de illeszkedem a heteronormatív/cisznormatív társadalom elvárásaiba: ahol az számít „természetesnek”, hogy valaki azonosulni tud a születésekor kijelölt nemével (esetemben a biológiai nemem és az identitásom is nő) és az ellenkező nemhez vonzódik. Ezért én lehetek bármennyire empatikus, soha nem fogom teljes mértékben átérzni, mit élnek át a kevésbé privilegizált személyek, így az LMBTQ-közösség tagjai is.

Éppen ezért a második lépés a konstans tanulás: tájékozódnunk kell arról, milyen jogaik vannak Magyarországon az LMBTQI személyeknek, miben éri őket hátrány, milyen nehézségeik adódnak nap mint nap. Olvassunk utána a közösség történelmének, a legfontosabb mérföldköveknek, és persze ismernünk kell az alapvető LMBTQI fogalmakat.

Nemi identitás vs. szexuális orientáció
A két fogalom merőben különbözik egymástól. Utóbbi arról szól, melyik nem iránt érzel szexuális vonzalmat, a nemi identitás pedig azt jelenti, melyik nemmel vagy önazonos, amivel meghatározod magad. Akik a születéskor bejegyzett nemükkel határozzák meg identitásukat, ciszneműek, akik pedig nem, transzneműek, ami NEM egyenlő a tranvesztitával.
Leszbikus, meleg, biszexuális
Leszbikusnak hívjuk azokat a nőket, akik nőkhöz vonzódnak, melegnek pedig férfihoz vonzódó férfiakat. Akik mindkét nemhez egyaránt vonzódnak, ők a biszexuálisok, míg a queerek számára a szexuális irányultság és a nemi identitás képlékeny, nem csak két pólusban képzelhető el. Az aszexuálisok pedig egyik nem iránt sem éreznek szexuális vonzalmat.
Kerülendő szavak
Akár akaratunk kívül, a szóhasználatunkkal is megbánthatjuk a közösség tagjait, úgyhogy megnéztem, mik azok a szavak, amiket jobb elkerülni. Ide tartozik minden, ami arra utal, hogy LMBTQ embernek lenni betegség, deviancia. Mert (nyilván mondani sem kell) nem az. Így például nem a legjobb választás a másság, a homoszexuális (mivel túl orvosi kifejezés), a szexuális hajlam vagy a „travihoz” vagy „homokoshoz” hasonló, egyértelműen sértő szavak.

 

Kiindulási pont

„Érdemes megkérdezni a szerettünket, ismerősünket, hogyan támogathatnánk őt a lehető legjobban, hiszen minden LMBTQI ember és élethelyzet különbözik. Fontos, hogy az LMBTQI személy tudja, hogy számíthat ránk és ott vagyunk neki” – tanácsolja a Háttér Társaság munkatársa, Dudits Luca. Ilyen beszélgetések során elkerülhetetlen, hogy kényelmetlen igazságokkal szembesüljünk, viszont támogatóként az a feladatunk, hogy ezeket meghalljuk és el is higgyük.

Olyan inkluzívvá kell tennünk a környezetünket, amennyire csak lehetséges.

Ha például tanárként dolgoznék, a szervezet biztosítana segédanyagokat, eszközöket arra, hogyan beszéljek a diákokkal a témáról, Luca pedig arra is felhívja a figyelmet, hogy jogsegélyszolgálathoz is fordulhatnék, ha bármilyen atrocitást tapasztalok. És szülőként sem volnék tehetetlen: ez esetben a tanács az, hogy „próbáljunk az iskolaközösségen belül az összefogás, elfogadás értékét megjeleníteni, igyekezzünk hatni az iskolai légkörre.”

De miután nincs gyerekem és tanár sem vagyok, felmerül a kérdés: hogyan tudnám a munkahelyem, a baráti társaságom vagy a lakótársaim körében is támogatóvá tenni az atmoszférát? A válasz meglepően egyszerű: ne feltételezzük senkiről, hogy hetero és azt sem, melyik genderhez tartozik. Egy általad rendezett eseményen például – ahol azt szeretnéd, hogy a cisz- és transznemű nők egyaránt befogadva érezzék magukat – hirdethetsz úgy, hogy „nőként/nem-binárisan azonosuló személyeket is szívesen fogadunk”, majd persze győződj meg arról, hogy olyan helyre szervezed, ahol minden látogató biztonságban érzi majd magát.

Illusztráció: Cosmopolitan Hungary, Forrás: Háttér Társaság

A bujkálás vége

Velem ugyan még nem történt meg ilyesmi (a meleg barátaimat már alapból előbújva ismertem meg), de a coming out egy olyan pontja a szövetséges-LMBTQ kapcsolatnak, ahol különösen sokat számít a támogatás. A Budapest Pride oldalán – ahol egyúttal azt is megmutatják, mit éreznek az előbújás előtt állók – azt tanácsolják, hogy már eleve jó irány, ha általában úgy éljük az életünk, hogy az előbújás előtt álló szerettünk érzékeli, abszolút szövetségesei vagyunk az LMBTQ-ügyeknek és várhatóan a reakciónk is pozitív lesz, ha egyszer megnyílik előttünk. A coming out pillanatában ezt akképpen biztosíthatjuk, hogy ha meg is lepődünk a vallomásán, akkor is emlékeztetjük magunkat, hogy ő továbbra is ugyanaz a személy, nem változott meg, csupán eggyel több infót tudunk róla a korábbiaknál.

 Az oldalon emellett összeszedtek néhány jó ötletet arra, milyen kérdéseket érdemes feltenni ebben a helyzetben:

 

• Mióta tudod, hogy leszbikus/meleg/biszexuális/transznemű/queer vagy?

• Nehéz volt együtt élned ezzel a titokkal?

• Miben tudok segíteni? Mire lenne szükséged?

• Előfordult, hogy tudtomon kívül megbántottalak?

• És tetszik neked valaki?

Emellett arra is figyelmeztetnek, hogy „ne feltételezd soha előre, hogy tudod, mit jelent leszbikusnak, melegnek, biszexuálisnak, transzneműnek vagy queernek lenni, hiszen minden embernek más tapasztalatai vannak. Lehet, hogy a barátod semmi konkrétat nem akar, nem vár el tőled, csak szüksége volt valakire, aki meghallgatja. Érezd megtiszteltetésnek, hogy identitása egyik legszemélyesebb részét osztotta meg veled és köszönd meg neki a bizalmat”, illetve győződj meg arról is, milyen szintű titoktartást vár tőled.

A nagyobb kép

„Támogató személyként gyakran a környezetünk véleményét is tudjuk befolyásolni. Merjünk beszélgetni LMBTQI témákról a családunkkkal, barátainkkal vagy éppen a kollégákkal. Vállaljuk fel nyíltan a támogatásunkat, ne hagyjunk szó nélkül homofób, transzfób megjegyzéseket” – javasolja a Háttér Társaság szakértője.

Ne féljünk felszólalni a kirekesztő (vagy szimplán nem elég befogadó) viselkedés ellen és ajánljuk fel a segítségünk a változáshoz. Ez a mindennapjaidban úgy nézhet ki, hogy indítványozod a cégetek etikai kódexének átírását, megkéred az edzőtermedben vagy a kedvenc kávézódban, hogy legyenek inkluzívabbak a mellékhelyiségeket jelző szimbólumok, esetleg petíciókat írsz alá, részt veszel demonstrációkon vagy levelekkel bombázod a helyi képviselőd.

 Sőt, a kedvességed, időd, energiád, pénzed, tehetséged és a hangod is érdemes használnod: önkénteskedj, adományozz és fordítsd jóra azt, amid van.

Végsősoron pedig azt is tudatosítottam magamban, hogy szövetségesként sosem leszek „kész”, mindig lesz még tennivaló, hiszen én egyedül nem fogom tudni megváltoztatni a világot vagy jóvá tenni a múltat – csak a tőlem telhető legjobbat tehetem. Velem (és veled) együtt azonban máris eggyel több társa van az LMBTQI embereknek az egyenlőségért folytatott küzdelmükben, egy tömegnek pedig előbb-utóbb meghallják a hangját.

Forrás: Háttér Társaság, Budapest Pride, Cosmopolitan US

LMBTQ-ikonok, akikre felnézhetsz: 

Még több

Te Te Te