„Itt a betét olyan luxus, hogy sokan még nem is láttak ilyet” – A menstruációs szegénység a te környezetedben is jelen lehet, és még csak nem is tudsz róla

A menstruációs szegénység mindenhol ott van, a társadalom egyik legnagyobb és legégetőbb problémája, és mégis annyira láthatatlan, hogy sokszor észre sem vesszük. Akkor sem, ha kiszúrja a szemünket, mert aki megéli, titkolja.

„Itt a betét olyan luxus, hogy sokan még nem is láttak ilyet” – A menstruációs szegénység a te környezetedben is jelen lehet, és még csak nem is tudsz róla

Emlékszem, mennyire sokkolt, amikor először botlottam Erikába. A pontos nevét sajnos nem tudom, de nekem annyira erikás volt, hogy így neveztem el magamban. Éppen kényelmesen elhelyezkedtem a vonaton, amikor megállt mellettem és nagyon halkan megszólított, nem is értettem, amit mondott. Ránézésre persze látszott, hogy valamit kérni szeretne, de – és erre nem vagyok különösebben büszke – általában fenntartásokkal kezelem a kéregetőket, ezért először nem is tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Viszont a tudatalattim jelzett! Lassan beúszott a képbe, hogy ez a nő annak ellenére is nagyon ápolt, hogy látszólag nem a legjobb körülmények közül jött, ehhez mérten normálisan fel volt öltözve, és egyáltalán nem nyomult úgy, ahogyan általában mások szoktak. Úgyhogy az első értetlenkedés után jobban ráfókuszáltam, és vártam, hogy megismételje a kérdést.

Erika intim higiéniai termékekre kért pénzt. A sztori azért érdekes, mert ez volt az első olyan alkalom, amikor ténylegesen tudatosult bennem, hogy vannak nők, akiknek ezek a dolgok nem magától értetődő kellékek. A találkozásunk után napokig rágódtam a történteken. El tudod képzelni, mennyire megalázó dolog, hogy vadidegen emberektől betétre vagy tamponravalót kérj felnőtt nő létedre? 

Kicsit jobban beleásva magam a témába megdöbbentett, hogy a menstruációs szegénység milyen óriási probléma szerte a világon. Tudtad például, hogy a 14-21 év közötti brit lányok közül minden tizedikkel (!!!) előfordult már, hogy nem volt pénze megvásárolni a menstruációjához szükséges betétet vagy tampont? Egészen elképesztő, hogy még egy olyan fejlett országban is, mint Nagy-Britannia, ez megtörténhet, de Váradi Mariann, a Magyar Vöröskereszt #lánybólnővé projektjének vezetője szerint az arány itthon sem jobb, bár reprezentatív kutatás nem készült belőle. De kezdjük az elején. 

Egy férfiak uralta társadalomban… 

2019-ben járunk, ekkor nyeri el a Netflix rövidfilmje, a Period. End of Sentece a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat. Óriási siker, mindenki Rayka Zehtabchi rendezőnő munkájáról beszél, egészen addig, amíg a Hollywood Reporter meg nem szellőzteti, hogy a testület egyik férfi tagja szerint undorító a téma, és ezért nem is szavazott rá, sőt. Kényelmetlennek, ide nem illőnek gondolja a filmet ,és megállapítja, hogy valószínűleg ezzel a férfitársai is így vannak.

De pontosan miért is? Ja igen, mert tabutéma. Itt állunk, egy újabb evolúciós ugrás csúcsán, és még mindig valamiféle kimondhatatlan szitokszónak számít egy olyan természetes folyamat, mint a havi vérzés. Felnőtt, sikeres férfiak – lásd, az Oscar-bizottság tagja -, úgy suttogják csak el, mint Voldemort nevét, félve attól, hogy a szó és a téma elpusztíthatja őket. 

Nem csoda, hogy a menstruációs szegénység olyan láthatatlan problémává nőtte ki magát, hogy még adat sincs arról, hány nőt érint 12-50 éves kor között, hiszen az ilyen megnyilvánulások miatt óriási szégyen övezi a témát a fejlett társadalmakban is, egy olyan elmaradott országban, mint például India (ahol a dokumentumfilmet is forgatták), pedig az egyik legnagyobb stigmák egyike. Csak, hogy értsd mire gondolunk, a legfelsőbb bíróságnak kellett kimondania azt, hogy a menstruáló nő nem tisztátalan, és nyugodtan elmehet a templomba a piros betűs napjain…  

Láthatóan láthatatlan probléma 

A menstruációs szegénység megfoghatatlan jelenség, világszinten és itthon is. Az érintettek nem szívesen beszélnek arról, hogy nehézségeik adódnak a menstruáció során, az pedig pláne nem jellemző, hogy segítséget kérjenek. Néveri Cintia, az Együtt A Menstruációs Szegénység Ellen civil kezdeményezés vezetője szerint azért, mert nincs platform, ahol lehetne erről beszélni.

A menstruációs szegénység összetett, érzékeny témakör kevesen merik felvállalni. Hajléktalan nőket és iskolás lányokat egyaránt érint, de mivel ekkora tabu a menstruáció, így az eszközökhöz való hozzáférhetetlenséget végképp szégyen övezi.

Azt se felejtsük el, hogy az ehhez kapcsolódó termékek európai viszonylatban nálunk vannak a legnagyobb áfával sújtva. Kanadában és Kenyában például néhány éve már nem kell utánuk adót fizetni, Írországban soha nem volt áfa ezeken a holmikon, ami pedig Skóciát illeti: ez az első ország, ahol ingyenessé tették minden egyes nő számára az egészségügyi kellékeket. Nálunk ez annyira gyerekcipőben jár, hogy még kilátás sincs arra, mikor kerül napirendre valamilyen formában, hangsúlyozza Cintia, de a helyzet ennél is sokkal bonyolultabb. 

Akinek nem futja megfelelő termékre, elhallgatja a helyzetét és inkább olyan kényszermegoldásokhoz nyúl, mint a zokni, a vatta, a papírzsebkendő vagy akár egy régi lepedő. Sőt, az sem meglepő, ha az egyszer használatos betétet mossa ki újra és újra, hogy védve legyen. Ezek amellett, hogy mellőznek mindenféle higiéniát, egy csomó fertőzéshez, vagy a legrosszabb esetben akár meddőséghez is vezetnek. Nem ritka az sem, hogy valaki azért marad ki a munkából, vagy az iskolából, mert számára nem hozzáférhetőek a higiénés holmik. A szegénység frusztrációt szül, ami önértékelési gondokhoz, szégyenhez, hosszútávon pedig a kirekesztettség érzéséhez vezet, pontosan olyan megbízható körforgást kerekítve, akárcsak maga a menstruációs ciklus. Itt már rég nem csak arról van szó, hogy fizikai értelemben adott egy probléma, sokkal inkább a mentális része az, ami komoly veszélyt jelent, főleg a fiatalokra nézve. 

Amikor a betét luxuscikk 

A Magyar Vöröskereszt #lánybólnővé projektje 2018-ban indult útjára, ha úgy tetszik, egyfajta pilot epizóddal. Váradi Mariann, a kezdeményezés szülőanyja és kollégái két járásban osztottak szét higiéniai termékeket, hogy megkönnyítsék a kamaszlányok életét. Elsősorban azzal a céllal indult a kezdeményezés, hogy az iskolai hiányzásokat csökkentsék azokon a bizonyos napokon, ugyanis sok családban még ételre is alig futja, nemhogy olyan luxuscikkre, amilyen a betét. Azonban az első próbálkozás során 4300 lánynak tudták biztosítani 4-5 hónapig azt a betétmennyiséget, ami egy menzesz idejére elegendő, ezzel pedig bebizonyosodott, hogy igenis van létjogosultsága a kezdeményezésnek. Nem mellesleg pedig az is kiderült, hogy milyen nagy szükség van a felvilágosításra is, ugyanis amellett, hogy sokan nem voltak tisztában a menstruáció folyamatával, még betéttel sem találkoztak. 

Volt olyan, amikor megkérték az előadót, hogy tanítsák meg rá a lányokat, hogy a betétet ki kell szedni a csomagolásból. Gyakorlatilag az elejéről kellett kezdeni mindent, elmagyarázni, hogyan kell azt a fehérneműbe helyezni, beragasztani, mit kell tenni a szárnyakkal, és azt is, mit tegyenek vele használat után, hogyan távolítsák el, mert itt a betét olyan luxus, hogy sokan még nem is láttak ilyet – meséli Mariann. 

Hangsúlyozza, hogy ezáltal olyan alapvető, elemi dolgokat is sikerült megmutatniuk, tovább adniuk, hogy szerettek volna szintet lépni, amihez a tavalyi év körülményei egyértelműen hozzásegítették. Szakértők bevonásával olyan filmet forgattak, amivel már idejekorán (a 6. osztályban) megkezdhetik a gyerekek felvilágosítását, akkor is, ha online jelenlétre váltanak az iskolák, jelenleg pedig azon dolgoznak, hogy 500 intézménynek juttassanak el egy-egy Red Cross Boxot, amiből a lányok akkor vehetik ki a számukra szükséges betétmennyiséget, amikor aktuálissá válik a dolog. Mariannék még arra is figyeltek, hogy az egész akár érintésmentesen is beadható legyen az iskolákba, és olyan kis diszkrét papírszatyrot is biztosítanak hozzá, amiből nem derül ki, hogy mi van a táskában, így csökkentve a szégyenérzetet. Ráadásul a Procter&Gamble adományának hála akkora készlettel rendelkeznek, hogyha elfogy a ládikából a mennyiség, jövő májusig tudják biztosítani az újratöltését. 

Lánybólnővé projekt Red Cross Boxok

Készülnek a Red Cross Box csomagok a rászoruló fiataloknak (Fotó: Magyar Vöröskereszt)

Fenntarthatóság vs. menstruációs szegénység 

Adja magát a kérdés, hogy mi van a fenntartható megoldásokkal, mint amilyen az intim kehely, vagy a mosható betét, de a beszélgetésünk során az is kiderült, hogy ez egyáltalán nem opció. Sok esetben a folyóvíz hiánya, az intim szféra korántsem nem adott ahhoz, hogy ez a megoldás működhessen. Arról nem is beszélve, hogy egyes kultúrákban nem beszélnek erről a témáról, az meg pláne nem jöhet szóba, hogy egy lány adott esetben a családja előtt főzze ki az intim kelyhet. 

Váradi Mariann azt is említette, hogy egy 12 éves lánynak egyébként is borzasztó nehéz lenne a megfelelő kelyhet megtalálni, ennek használata pedig önmagában is egy tanulási folyamat, nem ideális kezdő kislányoknak. A betét biztonságot ad, a legkomfortosabb választás iskolába, tornaórára vagy bármilyen más tevékenységre is, és nekik az a legfontosabb, hogy ezek a lányok, akik amúgy is ki vannak szolgáltatva, a lehető legjobban érezzék magukat a menstruációjuk idején. 

Te jössz!

Újságíróként vannak olyan témák, amik olyan mélyen megérintenek, hogy azonnal ki akarom venni a részem a megoldásból. Korábban többször adományoztam a #nemluxustáska civil programnak, ahol nemcsak intim, hanem egyéb higiéniás termékeket gyűjtenek a rászoruló nőknek, de az Együtt A Menstruációs Szegénység Ellen és a #lánybólnővé projekt rávilágított, hogy egy-egy táska sajnos nem fogja megoldani a globális problémát – ennek ellenére, ha lesz gyűjtés, ismét le fogom adni a sajátomat, mert így legalább egy nőnek megkönnyíthetem az életét.

Ha te is szeretnél segíteni, akkor érdemes körbe nézned, akár a saját kerületedben, településeden, hogy lokálisan hogyan tudnád kivenni a részed a megoldásból. 

Civil szervezetek és magánszemélyek is indítanak akciókat, amelyekhez bárki csatlakozhat. Viszont, ha valaki a közvetlen környezetében észleli a problémát, saját maga is kezdeményezheti azt, akár összefogásban másokkal. Én úgy gondolom, hogy akkor vagyunk a legerősebbek, ha mindenki lokálisan próbál meg segíteni. – mondta Néveri Cintia

 A Magyar Vöröskereszt is nyitottan áll minden javaslathoz, Váradi Mariann szerint nyugodtan lehet őket keresni olyan helyszínekkel, ahová nem jutottak el, vagy nem vették őket észre, esetleg a lehetőségek korábban nem voltak adottak ahhoz, hogy az adott helyszínt is bevegyék. Ha pedig magánszemélyként olyan forrással rendelkezel, ami a hasznukra válhat – nemcsak anyagi értelemben, hanem akár olyan ráfordított munkaórával is, mint ahogyan ez a cikk elkészült – az is óriási segítség nekik.

Forrás: Hollywood Reporter, Plan Internation UK, bbc.com

Főszerepben a menstruáció:

Még több

Te Te Te