Egy hétig úgy dolgoztam, mint a svédek, és rájöttem valamire

Hatékonyak, kiegyensúlyozottak és anélkül hozzák ki magukból a legtöbbet, hogy szorongó maximalisták lennének. De mit tudnak a svédek – na meg a svéd céges kultúra –, amit a világ többi pontja nem? Utánajártunk, sőt ki is próbáltuk!

Most őszintén – hány órát dolgozol egy héten? Mármint a kötelező napi 4/6/8 órán felül, és mennyit töltesz pihenéssel? És tegyük rendbe már az elején: pihenés alatt NEM azt értem, hogy céges e-maileket bújsz az ágyban sorozatozás közben, vagy jóval a munkaidőd előtt, reggeli kávézás közben már a beérkező leveleidre válaszolgatsz. Az amerikaiak átlagosan heti 50 órát foglalkoznak munkával, míg a svédek tartják magukat a heti 40 munkaórához, a 48 óra felsőhatárhoz, és mindössze 1 százalékuk melózik 50 óránál is többet egy héten. Többségüknek fontosabb a megfelelő mennyiségű lazítás, így a svédek zöme napi 15 órát tölt összesen alvással, pihenéssel és énidővel, és egy nagyon behatárolt időintervallumot töltenek munkával – és ezzel egy felmérés szerint ők az ezüstérmesek, ami a munka magánélet egyensúlyát illeti. Munkamániásként nagyon kíváncsi voltam, hogyan hozhatom ki magamból a legtöbbet, hogy közben marad energiám a melón túli életemre is, szóval örömmel cuppantam rá, és próbáltam ki a svédek munkahelyi aranyszabályait.

Túlóra 2.0

Gondolkodtál már azon, vajon mit üzensz főnöködnek azzal, ha túlórázol? A válasz nem olyan egyértelmű, ugyanis attól függ, melyik országban van az íróasztalod/munkahelyed. Nálunk vagy Amerikában kifejezetten imponál, mert ezzel csak azt bizonyítod, hogy lelkes vagy, elkötelezett és fáradhatatlan – Svédországban viszont egészen más üzenetet közvetítesz magadról. Ha a munkaidőd lejárta után is izomból vered a billentyűzetet, és úgy bámulod a képernyőt, mintha Tom Hiddleston Instáját pörgetnéd, egy svéd felettes rögtön arra gondol, hogy nem gazdálkodsz jól az időddel, nem vagy hatékony és rosszul tervezed meg a feladataidat.

A svédek pont ezért nem várják el a túlórát, hacsak nem valami egészen nagy projektről van szó, ahogy nem kell magad rosszul érezned azért sem, ha 8 óra munka után győz a gravitáció, és kiesik a toll a kezedből. Ha többet melózol, mint amennyire aláírtál – és amennyit reálisan elvárnak tőled -, csak azt üzened magadról a főnöködnek, hogy túlterheled magad, Forrest Gump kitartásával rohansz a kiégés felé, jóval több betegszabit veszel majd ki, mint amennyire a kipihent énednek lenne szüksége, így kockázatot jelentesz a cég számára. Na de mégis hogyan végezhetnék mindennel a munkaidőmön belül? Nagyon egyszerűen: szigorúan 8 órát, vagy még ennél is kevesebbet adok magamnak a feladataim elvégzésére (a svédek sokat kávéznak és ráérősen ebédelnek, helló!), hogy ezzel is növeljem a hatékonyságomat.

 

Tudtad, hogy a svédek allergiásak a késésre, és kizárólag akkor tartják elfogadhatónak, ha orvosra vagy fogorvosra kell várniuk? A munkahelyi meetingekre viszont inkább 5 perccel korábban érkeznek, és nem túl elnézőek, ha valaki késik.

És akkor ezt most kifejtem: 2015-ben néhány svéd munkaadó elkezdett áttérni a 6 órás munkaidőre. Tudod, mit tapasztaltak? Azok az ápolónők, akik elhagyták a plusz 2 óra munkát, kevesebb betegszabit vettek ki, és sokkal energikusabban teljesítettek abban a 6 órában. Egy korábbi tanulmányból például kiderül: ha több időt kapsz egy feladatra, ami jóval kevesebb idő alatt is megoldható, akkor tudat alatt vacakolással megy el az időd nagy része. A kísérlet részvevőinek egy 5 perces munkát kellett elvégezniük 15 perc alatt, és lényegesen lassabban haladtak vele, mint azok, akiknek kevesebb idő alatt kellett megoldaniuk. Vagyis, ha tudod, hogy erősen korlátozott az időd, akkor hatékonyabban és ügyesebben használod majd fel az erőforrásaidat.

Mivel otthonról dolgozom, általában már korán belevágok a munkába, és csak akkor állok fel, amikor este le kell vinni a kutyákat. Nem nézem az időt, mert elengedtem, hogy egy bizonyos intervallumon belül kelljen teljesítenem – úgysem megy. A héten viszont szigorú voltam, és sem a munkaidőm előtt, sem pedig utána nem ültem gépnél. Először azt gondoltam, pont olyan nehéz lesz, mint bőgés nélkül végig nézni egy karácsonyi reklámot, de sokat segített, hogy svéd barátaink segítségével átkapcsoltam magamban:

Nem akkor leszek jó és hatékony a munkámban, ha napi 13 órában csak azzal foglalkozom.

 

Álljunk meg egy szuszra

Az ebédszünetem közben próbálok hatékony lenni, és vagy leveleket vagy anyagokat olvasok. Na ez az, amit egy svéd sosem követne el az 1 (!!!) órás ebédszünete alatt, amit 11:30 és 13:30 között iktat be. Én általában 2 és 3 között ebédelek, mint valami kiégett new york-i – legalábbis egészen idáig. A korai ebéd viszont olyan hatással volt az agyamra és a testemre, mint valami frissítő alvás. Ja, és közben nem dolgoztam, hanem megadtam a szünet módját, és karácsonyi sorozatot néztem. Ezek után elég meredeknek tartottam, hogy beiktassak egy 20 perces kávészünetet, amit a svédek olyan szinten vesznek komolyan, hogy kettőt is tartanak belőle egy nap.

lagom

Fotó: Getty Images /Egy hétig úgy dolgoztam, mint a svédek

A Fika nem szimpla finomságokkal spékelt szünet, hanem rituálé, céges kultúrának álcázott, jóleső pletykálás egy kávé mellett, és a kollégákhoz való kapcsolódás eszköze.

Kifejezetten luxusnak tűnhet nem dolgozni kávézás közben, holott pereg a munkaidőm, pedig a svédek szünetei abszolút jogosak, sőt a sprint módon működő agyunkhoz igazították őket. Vagyis: nem érsz vele semmit, ha fáradtan ülsz a gép előtt, amikor egy 15 perces „áramszünet” alatt bőven magadra találhatnál. Úgy döntöttem, a délutáni Fikát összekötöm egy 15 perces sétával és zenehallgatással, hogy maximálisan felfrissülve üljek vissza az utolsó másfél órára. A két kávészünettel és a bő ebédszünettel együtt egyébként pont másfél órát nem dolgoztam a 8 órámon belül, ami elég meredek kiesést feltételezne. De ha a svédekhez hasonlóan nem munkaórában, hanem az elvégzett feladatok számában mérem a teljesítményt, akkor jelentem, hatékonyabb voltam, mint azokon a napokon, amikor önmagam legrosszabb kollégája és legfáradtabb verziója vagyok.

Nem viccelnek, ha szünetről van szó

Maratoni ebéd
A svédek 1 órás ebédszünetet tartanak, általában 11:30 és 13:30 között, nem kérnek érte elnézést, és nem a monitor előtt falatoznak.
Kávé extrákkal
Olyan komolyan veszik a Fikát, hogy évente 9 és fél napnyi kávészünetet tartanak.
Nyaralni tudni kell
Mivel Svédországban hosszú és sötét a tél, igyekeznek a legtöbbet kihozni a nyárból, így gyakorlatilag egész júliusban nyaralnak. Ahogy komolyan veszik a karácsonyt és a húsvétot is – kizárt, hogy ilyenkor válaszoljanak a céges levelekre, és ezért nem is hibáztatja őket senki.

Haverkodunk?

Kávészünetet tartani és jókat csevegni abszolút belefér a svédeknek, viszont eszükben sincs beülni egy bárba a munkatársukkal, közösen kirándulni, vagy bármit is csinálni, ami az énidejük része. Az izomból haverkodás nem az ő műfajuk, ha melóról van szó. Ők ugyanis komolyan veszik a munka és a magánélet közötti határt, és törekednek is a megtartására. 

Bátran legyél lagom, vagyis pont elég akkor is, ha a munkahelyi kapcsolatokról van szó. Legyél kedves, együttműködő, viszont ne érezd a nyomást, ha épp nem pörögsz a legjobb fej kolléga címen.

Pont ezért kizárt, hogy egy svéd barátai és kollégái ugyanazon a partin legyenek jelen – hacsak nem egy esküvőről van szó. Bevallom, ez volt a hét legnehezebb része, mivel a világ legjobb fej nőivel dolgozom együtt. Szeretem tudni, ha valami bántja őket, és szeretném, ha a lehető legjobban éreznék magukat a csapatban. És ez a fajta megfelelés valahol nagyon fárasztó – és felesleges is. Ezért a héten úgy döntöttem, lagomnyi időt beszélgetek velük, mert nem akarok a túl sok vagy túl kevés főni lenni. Viszont egy kávészünetem alatt olyan inspiráló beszélgetésem volt az egyik szerkesztővel, mint már nagyon régen (köszi, Fika és munkahelyi kapcsolódás), egy másik kolléganőmmel pedig kőbe véstünk heti egy közös ebédet. Nem sok, nem kevés, pont elég. 

Hogy mi az alapélményem most, egy hét után, amikor tényleg napi 15-16 órát töltöttem pihenéssel, a többit pedig munkával? Hogy szerethetem úgy a melómat és építhetem úgy a karrieremet, hogy közben maradjon időm az életemre, a kedvenc könyvemre egy forrócsoki mellett, egy romantikus vacsira a férjemmel, amit én készítek el, nem pedig rendeljük, és pont akkora alvásokra, amire utoljára gyerekkoromban volt időm. Ja, és ha nem várja el senki, hogy kiégessem magam, akkor én se tegyem – inkább megyek, és iszom még egy kávét. 

Forrás: businessculture.com, commuterbenefits.com, hejsweden.com 

Vesd bele magad a lagomba:

Még több

Te Te Te