Megfogadtam a karrier coach tanácsát és beiktattam a hétbe egy little shit day-t – Jövök a tanulsággal

Rajongva szereted a munkádat, de még így is vannak olyan nemszeretem feladatok, amiket folyamatosan csak tolsz magad előtt? Ez nekünk is ismerős, ezért a Cosmo.hu szerkesztője kipróbálta, tényleg működik-e az ellenszer: a little shit day!

Az álommeló sem tökéletes – mondom ezt úgy, hogy IMÁDOM a munkámat, de még nekem is vannak olyan feladataim, amiket folyton halogatok, hogy aztán óriási szenvedés közepette (erről a cicám rengeteget tudna mesélni) végül mégis megcsináljam őket. Sajnos nincs lehetőségem arra, hogy lepasszoljam ezeket a dolgokat egy személyi asszisztensnek, hiszen ugyanúgy a munkámhoz tartoznak, ezért jobb híján veszek egy nagy levegőt, és a már emlegetett befeszülés állapotában kitolom őket magamból. Ezt azért mondom el, mert ha te is sorstárs vagy – márpedig szerintem igen, mert mindenkinek vannak utálatos feladatai –, akkor érdemes kipróbálnod a little shit day-t, azaz a nemszeretem feladatok napját. Saját magamon teszteltem, működik-e, és azt kell, hogy mondjam, nem csalódtam! 

Dobj el mindent, amit eddig tudtál 

Michael Thompson karriercoachtól rengeteg lehet tanulni, ugyanis nagyon tudatosan osztja meg az életét a munka és a magánélet között. Épp ezért találta ki azt is, hogy nem jó az, ha lineárisan haladsz a munkával, hanem célszerű egy-egy napra csoportosítani a különböző feladattípusokat. A szakértő négy besorolást csinált. 

  • Free Days: Szabadnapok, amikor SEMMILYEN munkával kapcsolatos ügyet nem intézel, még az e-mailekre sem nézel rá. Ezek általában a hétvégék. 
  • Buffer Day: Ez az a nap, amikor a háttérmunkát végzed, anélkül, hogy ügyfelekkel, kollégákkal vagy bárki mással bármilyen megbeszélésed lenne. Ez lehet egy, vagy sok tennivaló esetén két nap is. 
  • Focus Days: Pont a Buffer Day ellentéte, vagyis azok a napok, amikor kizárólag csak a meetingeket járod és az ehhez kapcsolódó feladatokat intézed, a szakember ebből kettőt ajánl. 
  • Hate Day: Az egyetlen nap a héten, amikor az összes olyan feladatot elintézed, amit utálsz és amik elszívják az idődet. 

Hate day = little shit day

A Hate Day és Little Shit Day ugyanazt fedi, a coach akkor kezdte el utóbbiként emlegetni, amikor egy német barátja rávilágított, hogy ez náluk létező fogalom, amit szimplán csak Kleinscheiss Tag-nak hívnak, ezt fordította Little Shit Day-re, mert annyira megtetszett neki. 

A csoportosítás lényege, hogy így sokkal gyorsabban kiszűrhetők azok a bosszantó kis feladatok és kérések, amelyek alapjáraton csak rabolják az idődet a fontos dolgoktól, de nem igazán visznek előre. Például az 5 percenként megcsörrenő telefon, ami folyamatosan kizökkent a koncentrálásból, vagy az e-mail cunami. Nyilván nem teheted meg, hogy a főnöködet napokig nem hívod vissza, vagy nem válaszolsz a kollégáidnak, de kis kozmetikázással azért be lehet iktatni néhány lopott órát, amikor a nem sürgős megjelölésű feladatokat intézed. 

Emberkísérlet 1.0

Amikor a karriercoach tanácsát olvastam, kicsit kételkedni kezdtem az épelméjűségében, ugyanis azt gondoltam, a legnagyobb őrültség minden gyűlöletemet egyetlen napra fókuszálni. Alapból azonban vagyok annyira kíváncsi, hogy ezeket az óriási végleteket magamon teszteljem, úgyhogy nyilvánvalóan belevágtam a kísérletbe. 

Már az elején leszögezném, hogy ebben a munkakörben nem lehet ennyire sarkalatosan, napokra felosztani a feladatokat, hiszen itt pont a naprakészség a lényeg. Nem írhatom meg pénteken, hogy Meghan Markle bolondot csinált magából a The Ellen Showban, ha egyébként hétfőn történt a dolog, mert addigra már nem lesz hírértéke. Ezért a napi munkámhoz nem nyúltam, csak azokat az adminisztrációs és háttérfeladatokat szerveztem össze, amik általában megoszlanak a héten, és ezért folyamatos elmaradásban vagyok velük. 

Nő laptoppal

Fotó: Getty Images/Elena González Hontoria/EyeEm

Az összes ilyet felírtam egy to do list-re, és csoportosítottam is őket prioritás szerint. Előre vettem azokat, amik időhöz, vagy social médiához kötöttek, ezután jöttek azok, amik minden napot érintenek, de általában az utolsó pillanatban készítem el őket, végül pedig azok az adminisztrációs dolgok és rövid háttérmunkák, amikre a mindennapokban nem jut idő. Úgy számoltam, hogy nagyjából 4 órát tudok erre szánni a napi munkámon felül, és nagyjából tudtam is tartani az ütemet. Reggel 9-kor ültem le a gép elé, 5-ig tartott a munkaidőm, de szerencsémre hamarabb elkészültem a törzsidőre kitűzött melóval, így este 7-ig be tudtam mindent fejezni. 

Elfáradtam? Pokolian! Úgy éreztem, hogy minden kapacitásom felőrölte az a néhány plusz óra, és biztos voltam benne, hogy ez hosszútávon nem éri meg. De a hét végére bebizonyosodott, hogy nincs igazam, sokkal hatékonyabban tudtam a tényleges munkámra koncentrálni, és még az sem ért sokként, ha beesett valami SOS feladat, mert bőven belefért a munkaidőbe és ehhez csak egy pici túlórára volt szükség, nem daraboltam szét egész hétre. Megérte? Azt mondanám, hogy 90%-ban igen, mert azzal, hogy ezt hétfőn elintéztem, megkönnyebbültem. A maradék 10% viszont képtelen megemészteni a terheléses időszakot, ami szerintem normális. 

Terápiának sem utolsó 

Bevett módszer egyébként pszichológiai értelemben, hogyha tudatosan időt szakítasz az aggodalomra, és korlátok közé szorítod, akkor csökken a szorongás érzése is. Ezt én is tapasztaltam, komoly felüdülést jelentett, hogy nem kellett számolgatnom, hogy mi mindennel kell még adott nap elkészülnöm pluszban, mert hogy nem volt ilyen. Sőt, azt is észrevettem, hogy így a mindennapi feladataimból még többet tudtam kihozni, jobban át tudtam magam adni az írásnak, és ez online újságíróként, ahol mindig feszített a tempó, nagy kiváltság.  

Michael Thompson is arról számolt be egyébként, hogy a little shit day számára abszolút terápiás jellegű, mert így tudja, hogy igen, az a napja óriási szívás, de cserébe másnap a saját tempójában haladhat, vagy akár elugorhat egyet kocogni is két feladat között, mert nincsenek időrabló feladatai. Mindenképp javasolja, ha nem is tudsz egy egész napot ennek szentelni, akkor legalább – hozzám hasonlóan – jelölj ki néhány fix órát, amikor ezeket az apró kötelezettségeket sorra veszed. Sőt, egy nagyon fontos tényt is megállapított: 

Sokunk számára a kedvelt munka minősége közvetlenül tükrözi, hogy milyen jól kezeljük azokat a feladatokat és kéréseket, amiket nem szeretünk elvégezni. Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de szívesebben vészelek át egyetlen viharos napot, semmint, hogy állandóan az esernyőmért nyúljak. 

Fókuszban a karrier:

Még több

Te Te Te